Bejelentkezés

x
Search & Filters

Halálszorongással küzdött a 11 éves Dave Grohl?



Apokaliptikus álmok inspirálták a Foo Fighters február 5-én megjelenő következő nagylemezét. Az énekes-gitáros 11 évesen meg volt róla győződve, hogy meg fog halni. A 80-as években az armageddon, a nukleáris tél vagy a MAD-doktrína hasonlóan elterjedt kifejezések voltak, mint manapság a karantén vagy a lezárások.
 
Dave Grohl a Pentagontól és a Fehér háztól egy köpésnyire nőtt fel, ezért annak a tudatában volt, hogy ha kitörne egy háború, az elsők között halna meg: „Rakétákról álmodtam, meg katonákról a kertünkben. Élénken emlékszem egy álomra, amikor az udvaron álltam és láttam, hogy egy katona kijön egy fa mögül, aztán mikor megfordultam, hogy visszafussak a hálószobámba, hátba lőttek. Állandóan arról képzelődtem, hogy kitör egy háború és 11-12 évesen meghalok.”
 
SPOILER: Nem halt meg.
 
Ehelyett a Nirvana dobosa lett, később megalapította a Foo Fighterst és dokumentumfilmeket készít. De ezek az álmok flashbackek formájában visszatértek, amikor 2019-ben a lánya, Harper az iskola közepén tette fel neki a kérdést: „Apa, háború közeledik?” Grohl: „Szerintem a tévében láthatott valamit Észak-Koreáról vagy Iránról vagy valami ilyesmi. De azonnal visszalökött azokba az álmaimba, és szívszorító érzés volt rájönni, hogy ugyanazok a reménytelen félelmek gyötrik, mint gyerekként engem is.” A kötődés arra ösztönözte, hogy írjon egy dalt – a ’Waiting On A War’-t – arról, hogyan leljünk fényre a sötétségben. Másnap el is készült a Foo Fighters tizedik albumának első felvétele. „Nagyon nehéz idők ezek a gyermekek számára, a pandémiával, karanténokkal és lezárásokkal” – jegyzi meg Dave. – „Fontosnak tartom valamilyen úton-módon a reménykeltést, nemcsak a gyerekeinkben, hanem a világban is, mert mindig is reménykedő embernek tartottam magam. Minden nap így alszom el: reménnyel a szívemben.
 
 
Az ellenálló képesség és az optimizmus a Foo Fighters számára is mérföldkövet jelentettek. Grohl kis híján felhagyott a zenéléssel 1994-ben, Kurt Cobain öngyilkosságát követően. Az elveszett és szomorú zenész „kikapcsolta az összes erősítőt és az összes hangszert a tokjába tette”: „Olyan mélyen össze voltam törve, hogy elképzelhetetlen lett volna felkapni egy hangszert és bármit is játszani.” De egy fél éves bénító tehetetlenség után megvilágosodott: „A zene megmentette az egész életemet, és pont erre van most is szükségem.” Azonnal le is foglalt egy stúdiót egy hétre. Bár nem a dalszerzői képességeiről volt híres – mindössze néhány Nirvana dalban van feltüntetve társszerzőként – Grohl fiatalkora óta írt dalokat, melyeket teljes egészében kazettás felvevővel rögzített az otthonában. Később, Seattle-ben, szobatársától és producerétől, Barrett Jones-tól kapott néha stúdióidőt, más zenekarok felvételeinek tartalékszalagjaival saját „kísérleteit” vette fel: „Rohadt gyorsan dolgoztam, általában félórákat, nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni a barátomat. Átnyargaltam a dobtól a gitárhoz, aztán a basszusgitárhoz, elvétve egy kis ének is belefért, majd átmásoltam a felvételeket egy kazettára, hogy otthon visszahallgathassam. Soha még csak nem is álmodtam róla, hogy egyszer majd színpadon is előadhatom őket.”
 
A rivaldafény még mindig vicc tárgya volt, amikor Dave 1994 októberében kibérelte egy hétre a washingtoni Robert Lang Studiost, hogy kezdjen valamit az elmúlt 10 évben felhalmozott dalai egy részével. A zenei katarzis mámorában úszva, 15 nótához minden hangszert maga játszott fel az első négy napon, az ötödik napon felénekelte őket, a hatodik napon letudta a keverést is, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után majd 100 példányt rögzített a komplett anyagból kazettára: „Emlékszem, ahogy az asztalnál álltam a másoló előtt és a betűtípusok közül szemezgettem – ez volt az egészben a legizgalmasabb – az arculat kiválasztása! Nem tudtam, kinek adjak a másolatokból. Egyszerűen jó érzés volt a kezemben tartani őket és tudni, hogy megcsináltam.” Az anonimitás reményében a kazettákat a „Foo Fighters Rough Mixes” felirattal látta el. A következő hetekben mindenkinek adott belőlük, a Nirvana rajongóktól kezdve, akik megállították az utcán, random embereknek benzinkutakon. Két másolat mérföldkőnek számítot. 
 
Az első a Nirvana turnégitárosánál, Pat Smearnél landolt, aki eldobta az agyát az eredménytől és csatlakozott is a zenészhez, mikor a kamu zenekar valóssá vált. A másik Eddie Veddernél (Pearl Jam) kötött ki, aki két dalt (’Exhausted’, ’Gas Chamber’) le is játszott a rádióműsorában 1995 januárjában.
 
A zeneipar nagyágyúi hamarosan elkezdtek szimatolni a demók körül és hirtelen kitört egy licitháború. Grohl végül terjesztési megállapodást írt alá a Capitol Records-szal, amely saját kiadójának, a Roswell-nek adta kvázi a teljes irányítást az anyag és a nyereség lefölözése tekintetében. 1995 júliusára Grohl kísérletezgető, díszítetlen demói a Tower Records és a Virgin Megastores polcain virítottak a Foo Fighters bemutatkozó albumaként. Több mint kétmillió példány kelt el belőlük. A következő 25 évben a Foo Fighters a bolygó egyik legnépszerűbb zenekarává nőtte ki magát, például Joe Biden amerikai elnök beiktatásán is zenélhettek. Ez részben az olyan szerzeményeknek köszönhető, mint például a ’Times Like These’ és a ’Best Of You’: kemény de dallamos, és eladható, mégsem divatkövető tételek, amiket legjobb teljes hangerőn hallgatni. De sikerüket Dave elkötelezettségének is köszönhetik: a Foo Fightersnél úgy működik a dalszerzés, a stúdiózás és a turnézás, ahogy az a 70-es évek legendáira volt jellemző. 
 
Lábtörés, ugyan kit érdekel? Trónon ülve is lehet gitározni és énekelni! Ezért is volt tortúra Grohl számára a 2020-as év. A banda kész volt kiadni tizedik sorlemezét, a ’Medicine At Midnight’-ot, valamint méltó koncertsorozattal megünnepelni fennállásának 25. évfordulóját. Aztán beütött a koronavírus-járvány és „egyszer csak minden leállt és csend lett a világban”.
 
 
Az 51 esztendős frontember és családja Hawaiira tette át székhelyét, főzőcskézett és otthon tanította a gyerekeket, miközben azon agyalt, vajon mikor térhet vissza a színpadra és mikor jelenhet meg az új lemez: „Hónapokig tartó várakozás után végül rájöttem, hogy ezeket a dalokat mindenképp hallania kell a világnak: nem számít, hogy egy stadionban vagy egy fesztiválon, vagy otthon egyedül vagy a kocsiban a forgalom közepén.”
 
A Foo Fighters korábbi albumaihoz hasonlóan a ’Medicine At Midnight’ is személyes tapasztalatok és benyomások alapján íródott. Míg a 2011-es ’Wasting Light’-ot élőben rögzítették egy garázsban, a 2014-es ’Sonic Highways’ egyfajta zenei történelemóra Amerika legendás stúdióiról; a legújabb anyag pedig a zenekar party lemeze. Riffek helyett groove-okra épül, inspirációként a diszkó-rock korszak remekművei, például Bowie ’Let's Dance’-e, a Queen ’Another One Bites The Dust’-ja és Prince ’1999’-ja szolgáltak. „A fenébe is, Taylor [Hawkins dobos] nehéz eset volt” – nevet utólag Dave. – „És természetesen nagy híve vagyok a zene emberi elemeinek, de ezúttal úgy döntöttünk, hogy: OK, nyomjuk egy kicsit feszesebben, csináljunk valami olyat, ami még minket is meglep. Vannak olyan dalok, melyeket felvettünk, de végül nem kerültek fel a lemezre, mert meg kell hagyni, túlzottan sablonosan ránk hajaztak. Inkább a határaink felé szerettem volna elmozdulni.” Az eredmény a ’Shame Shame’ esetén a legnyilvánvalóbb, melynek pattogó, funkos ritmusához foghatót egyetlen korábbi Foo Fighters darabban sem hallhattunk. Grohl: „Mindig is szerettem a diszkót, a dance-t, a funkot és az R&B-t. Dobosként a legtöbb kedvencem a ritmuson alapszik – de soha nem játszottam olyan bandában, ahol ezeket a stílusokat játszhattam volna. Tehát amikor a ’Let's Dance’-re hivatkozok David Bowie-tól, első sorban a felvétel ritmusbeli minőségére gondolok. Ez az egész zene motorja, és pontosan ez az, amit eddig nem tudtam visszaadni a Foo Fighters-szel. Pont ezért most ez volt az első számú prioritásom.”
 
A hozzám hasonló rajongókat egyébként nyilván nem fogja elriasztani az új irány. A Foo Fighters védjegyei a fent leírtak ellenére sértetlenek maradtak. „Számomra a disszonancia és a káosz természetes” – nyilatkozta az énekes. – „Miután rengeteg különböző zenét hallgattam fiatalon, végül rájöttem, hogy az egyszerűség és a dallamok kihívása nagyon is kifizetődő tud lenni. Akkor jöttem erre rá, mikor a Nirvanában voltam. Kurt nagyon leegyszerűsítve írta a dalokat, és pont ez fogta meg a hallgatókat: a letisztultság és a dallamok. De való igaz, ennek is megvan a maga művészete.”
 
 
Hogy a dalszerzésre koncentrálhasson, Grohl hátrahagyta házi stúdióját a ’Medicine At Midnight’ kedvéért és kibérelt „egy funkys öreg házat” egy saroknyira a lakhelyétől. A foglalkozások annyira termékenyek voltak, hogy a csapat végül a komplett anyagot ott vette fel, mely egy váratlan tag megjelenését eredményezte a felállásban… Dave 14 éves lányáét, Violetét: „Minden nap délután három körül elmentem érte az iskolába. Néha el akart kísérni a házba, leült a kanapéra a házi feladatát írni. Egy napon aztán Greg Kurstin [producer] megkérdezte, hogy nem akar-e háttérvokálozni. Ő persze azonnal be is állt a mikrofon mögé, próbált egy kicsit, majd felénekelte a ’Making A Fire’ magas szólamait. Az egész olyan természetes volt, de mindaddig nem volt hivatalos, míg néhány hónapja fel nem hívott a könyvelőm, hogy hova helyezze el Violet csekkjét. Először nem is tudtam, miről beszél, de aztán elmagyarázta, hogy mivel énekel a lemezen, ki kell fizetnünk őt is. Így hát nyitottam neki egy számlát, hogy ha majd betölti a 18-at, felvehesse a pénzt.”
 
Nem ez az első alkalom, hogy Violet az édesapja oldalán énekel, tavaly például a ’Heart Shaped Box’-ba segített be egy Nirvana emlékkoncerten. A frontember nagyon büszke a lányára: „Violet valami elképesztően tehetséges. Ráakad egy hangszerre és egy hét alatt megtanul rajta játszani. Tökéletes a hangszíne és zsigerből énekel. És meg is van győződve róla, hogy ő a Grohl família legjobb énekese. Nagy álmom, hogy egyszer a dobosa lehessek.” Egyelőre azonban Violet otthon tanul, a Foo Fighters meg szép lassan újra tevékenykedik – bár tevékenységük a covid miatt turnék helyett tévés és virtuális előadásokra korlátozódik. Joe Biden múlt hét előtti beiktatásán a ’Times Like These’ reflektív változatát adták elő a gyógyulás és az egység üzenetét közvetítve. „Ez egy kicsit morbid, de valahányszor elhunyt egy hozzám közel álló személy, mindig azt tapasztaltam, hogy az életben mindent át kell élni nélküle legalább egyszer, mielőtt továbbléphetnél” – magyarázza Grohl. – „Újra meg kell tanulnod élni, újra meg kell tanulnod szeretni. Optimizmus árad a szövegből és úgy gondolom, erre van most szükségünk mindazok után, amin a hazánk keresztülment.”
 
Egy republikánus politikai elemző (James Harper Grohl egy időben Robert Taft Jr. szenátor asszisztense volt) és egy liberális iskolai tanár gyermekeként Dave Grohl még hisz benne, hogy az USA politikai sebeit be lehet gyógyítani: „Valahol a centrumban nevelkedtem és rájöttem, hogy ezek a dolgok vállvetve is működhetnek valahogyan. Ez persze soha nem megy könnyen. De kell lennie valamiféle együttműködésnek vagy megértésnek az oldalak között, hogy egyben tartsuk a gépezetet.” This is the way, mondhatnánk.
 
 
Somogyvári Ákos