Bejelentkezés

x
Search & Filters

Hazai ír kocsmapunk - Mad Man’s Crew: 'Riot Without Weapons' lemezkritika



A 2015 óta működő veszprémi Mad Man’s Crew Zenekar első stúdió korongja a kezembe került. Kibontva a csomagot egy egyszerű, de sokat sejtető illusztráció volt a CD borítón, belül olvashatóak voltak a zenekar és egyéb közreműködött tagok, a hátlapon pedig idővel együtt fel voltak sorolva az album dalai. Eddig rendben. A CD is szép, ízlésesen meg volt csinálva.

A tartalma pedig a következőként alakult számomra. Nos, először is a Paddy and the Rats-hez / The Scarlet-hez hasonló ír kocsma rock, pub punk-rock, celtic punk-rock stílusba sorolnám, ez tök jó, kedvelem ezt az irányzatot. A számok többnyire pörgősek, pattogósak dob tekintetében, abszolút a punk zene sémái érezhetők benne. A második dal „Darling, Darling Go To Hell” elején nekem valahogy fura a fuvola, olyan volt, mintha nem teljesen passzolna hangnembe. Valahogy disszonáns volt nekem az intro. Ettől függetlenül érdekes és kedves felismerés volt számomra, hogy ebben a dalban éppen a The Scarletből ismert Seres Juli fújja a nótát. Az előbbi véleményemtől eltekintve Júlia nagyon tehetséges zenész. A lemez különben 11 db átlagban 3 perc körül mozgó dalt tartalmaz.

 

 

A szövegek angol nyelvűek, egy magyar dal van az albumon. Az angol kiejtést tekintve teljesen rendben van. Hallottunk már olyan ír punk zenét, ahol még van dolgozni való az akcentuson. Itt ebben nem tapasztaltam bajt. Az ötödikként következő dalban „Orange Country” feltűnt nekem, hogy a vokalistának nagyon nehezen jönnek ki a magasak, nagyon erőlködik bennük, érezhető, hogy az ott még nincs kigyakorolva. A mélyebb taktusokban, erős, férfias a hangja, teljesen kellemes, de én, mint zenekedvelő és zene iránt érdeklődő, azt javaslom, hogy próbáljon meg az éneklésnek ezen a részén dolgozni, gyakorolni. Feltörekvő zenekarról beszélünk, így hibába van egy tök igényes, 1000 óra munkát tartalmazó stúdiólemezük, hibák becsúsznak így is, úgy is. Remélem, a Fiúk építően fogadják majd és a következő lemezen már semmi ilyen kis intonációban való problémákat nem tapasztalunk.

 

 

A záró dalban „Igyál velünk!” van egy nagyon frappáns rímpár, az nagyon tetszett: „s nem emlékszem szinte semmire, hogy a p*csába b*sztunk be ennyire?!”

Különben magyarul is jól szól többnyire, lehet, érdemes lenne azt a vonala is támogatni. Bár az ír kocsma rocknak az angol a nyelve, kicsit feldobja a repertoárt szerintem, ha néha magyarul is megszólalnak dalok.

 

 

Nagy Zsófia