2013. november 31.-én tartotta idei utolsó budapesti koncertjét a Heaven Street Seven az A38 Hajón.

A helyszínre érve a Tej zenekar bemelegítő diszkójára táncikált a gyülekező közönség, aki még nem hallotta őket, most megismerhette a kellemes, ritmusos tánczenét játszó bandát, többen kifejezetten miattuk jöttek, jól fel is tüzeltek mindenkit.

Már alig vártuk a főzenekart, akik kisvártatva (a pontos kezdési időpontot is betartva) meg is érkeztek az erre az alkalomra vetített és térbeli elemekkel is gazdagított színpadra. Szűcs Krisztián énekes a hangulatot feldobandó egy üveg borral a kezében sétált be és ezt el is helyezte egy biztonságos helyre, nem veszélyeztetve a hangszereket és az erősítőket. Az összegyűlt népes közönség igazán elégedett lehetett a műsorral, hiszen a kb. 20 számot tartalmazó dallista hosszú, kiadós szórakozást vetített előre.

A népszerű slágerek közé most is bekerült egy a régebbiek közül, a 2004-es Szállj ki és gyalogolj! című lemezen található Csízbörger került elő erre az alkalomra. Bizton állíthatom, hogy dobosuk (Gyuszi bá) jókedve mindenkire átragad, Mihola Péter (vokál) rendkívül szuggesztív személyisége, tapsolása és tánca még a megrögzöttebb egy-helyben-állókat is mozgásra kényszerítette. Ábrahám Zsolti gitárja fantasztikusan szól, amit Németh Robi pontos basszusjátéka szépen kiegészít. A koncert fénypontja az volt, amikor két dal közötti csendben Takács Zoltán Jappán (billentyűs hangszerek) elkezdte játszani a Márta című dal jellegzetes akkordjait hangszerén, majd amikor a zenekar tagjai nem kapcsolódtak be, abbahagyta és udvariasan megvárta, míg mindenki felkészül, majd … elkezdte újra ugyanezt.

Még mindig nem történt semmi, csak a zenésztársak megrökönyödött pillantásai szálltak felé, akkor halkan megkérdezte: „Nem ez jön?”. Mire a többiek és az első sorban álló, a dallistát jól látó rajongók jelezték neki, hogy bizony nem. Miután percekig rázta a kacagás őt és a közönséget is, elkezdték az Ez a szerelem című eposzt. Ez a hangulat volt végig jellemző a bulira, frankón érezni lehetett, ahogy belengett a hajó egy-egy táncolósabb dalnál. A Nem elég kultikussá vált táncát néhány megrögzött rajongó-lány autentikus előadásában csodálhatta meg – leginkább a zenekar, hiszen ők látták ezt a legjobban.

Ez a vidám tánczenei koktél méltó zárása volt a Heaven Street Seven fesztiválokkal, országjárással tarkított sűrű évének.

Valerie