Bejelentkezés

x
Search & Filters

Hendrix él! (Legalábbis Magyarországon biztos…) - Wörk Projekt koncertbeszámoló 2018.01.12., Gödör klub

Hosszú időt kellett várnunk a Wörk Projekt cd-bemutatója után arra, hogy a zenekart ismét élőben láthassuk. Nyilván több oka van ennek, valószínűleg főképp az, hogy Borlai Gergő az év jelentős részében külföldön él és dolgozik. Mindegy is, hiszen érdemes volt várni, a Gödör klubban rendezett koncert ismét kitűnőre, emlékezetesre sikerült.
 
A Wörk Projekt a második fellépő volt ezen az estén, a szimpatikus és figyelemre méltó szövegvilággal jelentkező Köpönyegforgatók együttes játszott előttük, és a már most profi, minden bizonnyal szép jövő elé néző Jar Of Soul formáció követte őket. Mind az elő-, mind az „utózenekar” kiemelkedik a magyar mezőnyből, nem kétséges, hogy már a közeljövőben „nagyszínpados” fellépők lehetnek.
 
 
A Wörk Projekt estje, koncertje a „Hendrix Special” címet viselte, és már az első számmal jelezte a zenekar, hogy a cím nem csak közönségcsalogató, hanem koncepciót jelez: itten bizony a Hendrix életműből vett alapanyag átgyúrására, újrafogalmazására, egyben bombasztikus bemutatására kell felkészülnünk! Becsatoltuk biztonsági öveinket és a „Manic Depression” hangjaira megpróbáltuk elképzelni, nagyjából mi várhat itt ránk…Elárulhatom, nekem nem volt elég fantáziám. Már maga a „Manic” is valami olyasmivé vált, amit  JH sose játszhatott, de aminek hallatán bizonyosan elégedetten dörzsölte a tenyerét odaát az Örök Vadászmezőkön.
 
És aztán a folytatás…teljesen gátlástalan, ha kell érzékeny, ha kell kődurva, ha kell dallamos, ha kell a ritmussal a földbe döngölő kalandozás a Zene hatalmas birodalmában Hendrix számai és a Wörk Projekt album darabjai segítségével! Én legalábbis kihallani véltem a Balkán egy-egy zenei motívumát, valamiféle „hungarian special”-t,funkyt, reggae-t, a Maszkura harmonika-játéka által felidézett „sanzonisztikus” érzelmeket, jazzrockot és prog rockot pedig aztán vastagon!!! (Külön öröm számomra, hogy Nagy Ádám ismét megmutatta a Gretsch gitár hangzásának varázslatát – alaphangszer még valahonnan a rock születése előttről, telt, gyönyörű, egész.) Persze minden koncerten vannak csúcspontok, számomra ezeket pénteken a „Wind Cries Mary” (fúvósokkal) és a „Voodoo Child” bemutatása jelentette, már a koncert hajrájában. 
 
 
Amikor utóbbi ösvényein vezetett bennünket a zenekar – ismét teljesen ismeretlen területekre, mondanom se kell – akkor fogott el némi büszke löttyös öntudat. Hogy mennyire el vagyunk, mi magyar klubba járók kényeztetve, hogy ilyen zenészeket hallgathatunk! És hogy azért micsoda élő hagyománya van kishazánkban Hendrixnek, ha kapásból eszembe jut a Halper Experiment, a Hendrix Project, a Message to Hendrix, Benkő Zsolt, és persze az éppen javában hallgatott Nagy Ádám és a Wörk Projekt, akik mind kiválóan – bár teljesen más megközelítésben – játsszák a számait! Érdemes lenne egyszer valakinek megírni azt, hogy a klasszikus feldolgozások óta (Radics, HBB, Syrius, Mini) a legendás Balogh Mihály-féle magyar Band of Gypsies csapaton át, hogyan őrződött, öröklődött át Hendrix műve ebben az amúgy sokszor provinciális és mocsárszerű magyar rockvilágban… Mert Hendrix művei – pénteken ez megint igazolódott – élnek, hatnak, megkerülhetetlenek.
 
Megkerülhetetlenek, ami nem azt jelenti, hogy úgy kellene, lehetne játszani, ahogy ő tette. A Wörk Projekt „alapcsapata” (Gátos Bálint – bg., Gátos Iván – kb., Borlai Gergő – dr., Nagy Ádám – g. vc.) és vendégeik könnyedén ugrották meg a maguknak – igen magasra – feltett lécet: hangszerelésben, dinamikában, hangzásban velejéig jelenkori, 2018-as zenét hallhattunk tőlük mind a saját kompozíciókra, mind a kiválasztott Hendrix-dalokra igaz ez. Ugyanakkor minden hang, gesztus és az egész színpadi jelenlét méltó maradt a rock legszebb hagyományaihoz.
 
Nekem személy szerint Mitch Mitchell dobolása és zenészi magatartása roppant szimpatikus és mindig emésztenem kell, ha pl. a Purple Haze,vagy a már emlegetett Manic depression más dobfelfogásban szólal meg, mint az övé. Hát Borlai Gergő játékát nem kellett sokáig emésztgetni…amikor ő a színpadon van, a kreativitás, a mesterség komplett ismerete és a zenei humor egyszerre jelenik meg – nem mindennapos élmény. Gátos Iván billentyűjátéka szintén olyan íz volt, amire rá kellett csodálkoznunk, remélem, nem írok nagy hülyeséget, de engem néha egészen a valahai Return To Forever (Chick Corea) világába repített vissza. Gátos Bálint basszusjátéka képviselte a gárdában a józan észt, precíz, de egy pillanatra nem válik színtelenné. 
 
 
Nagy Ádám. Na. Teljesen félretéve mindenféle tárgyilagosságot – nem nehéz, mert eddig se volt – szóval vele kapcsolatban le kell írnom, hogy azt hiszem, a következő évtizedek egyik meghatározó gitáros-egyénisége jelentkezett, illetve lépett a saját útjára a Wörk Projekt albummal és tette le névjegyét ismét a pénteki koncerten. Nem biztos, hogy nekünk mezei hallgatóknak mindig egyszerű lesz követni szertelen zenei fantáziáját, de mint a Gödörben tapasztalhattuk, megéri…
 
Annak idején David Lee Roth valamelyik év januárjában megjelent, „Skycraper” c. szólólemeze kapcsán olvastam, hogy na, jól feladta a leckét az év elején. Most a Wörk Projekt követte el ugyanezt. Még csak január van, és már átestünk egy meghatározó rock élményen. 
 
Ha ilyen a kezdet, jó év lesz ez a 2018, gyerekek!
 
 
El Bandi
 
Támogatónk az NKA Hangfoglaló Program.