Bejelentkezés

x
Search & Filters

Hendrix élt, Hendrix él, Hendrix élni fog. - 2. Hendrixfeszt beszámoló, 2021.09.09. Muzikum



A fenti mondatot ugyan Vlagyimir Iljics Uljanov Leninre alkalmazva olvashattam gyerekkoromban az iskolai tantermekben a tábla fölé függesztve, na de hál'Istennek ma már alig esik szó az orosz puccsistáról, annál több, Jimi Hendrixről. Az ő életműve, zenei öröksége, előadói attitűdje napi szinten van körülöttünk, hogy úgy mondjam, még olyanok is tőle nyúlnak, akik azt sem tudják, hogy tőle nyúlnak. Szóval nem is mennék bele abba a zsákutcába, hogy ki-mindenki dolgozta és dolgozza fel, éli újra Hendrix zenéjét, mert csak a nevek felsorolása szétfeszítené jelen cikk kereteit.
 
Csütörtökön este Tomor Barnabás és Kőmíves “Stone” András fő szervezők meghívására a Muzikumban három csapat futott neki a feladatnak, és mindhárom együttes maradandó élménnyel ajándékozta meg a járványügyi előírások betartása miatt maximalizált létszámú közönséget.
 
A Hendrix Acoustic nevű duó (Király Martina-ének, Sütő Márton-gitár) nyitotta meg az estét. Van néhány jó és sajnos pár rossz tapasztalatom is Jimi muzsikájának egy szál gitár-ének felállásban történő megszólaltatásáról, úgyhogy kíváncsian vártam, ebből, mi fog kisülni. Erről elég, ha annyit mondok, ezúttal kifejezetten keveselltem a duó játékidejét, holott alapjáraton nem vagyok nagy hive az ún. unplugged előadásoknak. De ez a kettős rendkívül jó érzékkel nyúlt hozzá a Hendrix-dalokhoz, ugyanakkor bátran is, mert egyáltalán nem maradtak a Hendrix esetében mondhatni megszokott akusztikus körön belül, hanem olyan számokat is felvállaltak, mint a Remember, vagy a Purple Haze. Egy ékes, tiszta női hang és egy a klasszikus zene irányába is vissza-visszautaló gitárjáték egészen sajátos, különleges fénybe állította Jimi Hendrix muzsikáját… 
 
 
Külön ízt és örömöt jelentett, hogy a duó előadott kissé feledésbe merült Hendrix-dalokat is, mint pl. az Ezy Rider. A May Be This Love és a One Rainy Wish c. szintén nem sűrűn hallható darabokból összeállított egyveleg pedig,  szerintem kiemelkedő szépségű pontja volt az egész estének. Ha Sütő Márton hasonlatából indulok ki, miszerint ők ketten Martinával Hendrix zenei festményeit amúgy szárazon, egy gitárra és egy női énekhangra átfogalmazva adják elő, akkor azt mondom, az ő "szárazságuk" a legnemesebb, napfényben aranyló fehérborok szárazsága. Aki hallja őket, szeretné ezt a szárazságot ízlelni bőséggel. Kifejezetten előadásuk érdemének érzem még, hogy mertek beszélni az egyes számokhoz fűződő kötődésükről. Csak egyetérteni tudtam Martinával, aki pár szóban a szövegíró Jimi Hendrixre is ráirányította a figyelmet.
 
 
Második fellépőként a Hendrix Project (Lamm Dávid – ének, gitár; Tomor Barnabás – basszusgitár; Molnár Dániel – dobok; remélhetőleg rendszeres vendég: Bartók Máté – szaxofon, EWI) lépett színpadra. A beharangozó szerint ők Jimi Band of Gypsies korszakának tolmácsolói lettek volna, de hát nem ragaszkodtak szorosan ennek a periódusnak a dalaihoz - szerencsére! Hendrix mindig híve volt az improvizatív zenélésnek, emiatt törvényszerűen közeledett az akkoriban formálódó jazz-rock irányába. Ez a vonal az utolsó, még Jimi által összeállított lemezen, a Rainbow Bridge c. albumon több számban is tetten érhető, és egyes legendák szerint halála előtt már Miles Davis-szel, illetve John McLaughlin gitárossal jammelgettek, keresték a közös zenei pontokat. Egyáltalán nem idegen gondolat tehát Jimi Hendrix zenéjét a jazz-rock felől megközelíteni, és ez a Hendrix Projectnek szerintem nemzetközi szintű produkció keretében sikerült. Természetes, hogy műsoruk tele volt tűzdelve olyan darabokkal, mint a Power Of Soul, vagy a Voodoo Child. Ugyanakkor ezeket a dalokat sajátosan ki- és átforgatva zenélték el, szaxofon és fúvós szintetizátor (EWI) bevetésével, ami egészen új dimenziókat adott Hendrix zenéjének. Úgy érzem, némi útkeresést követően a zenekar megtalált egy olyan hangzást, amely csak rájuk jellemző. Megvannak benne a jazz-rock furcsa menetei, ugyanakkor nem vész el a Hendrix előadásához nélkülözhetetlen "dög" sem. Az általában véve magas színvonalú estéből és azon belül a Hendrix Project műsorából is kiemelkedőnek gondolom a Voodoo Child feldolgozását. 
 
 
A jó zenét a Nagy Zenétől a szememben az különbözteti meg, hogy utóbbi, akarva-akaratlanul metafizikai üzenetet hordoz: a megfogalmazhatatlant próbálja megközelíteni a zene lehetőségeivel. Személyes rész, de ide kívánkozik, csütörtökön egy baráti család mély fájdalma és gyásza is velem volt ott a Muzikumban. Nyilván ez is hatott rám, de én ennek a Hendrix Project féle Voodoo Child-nak a közepén az emberi lét minden örömét és fájdalmát, az elvesztés gyászát hallottam megfogalmazódni, azzal, hogy mindennek az értelme nem itt, hanem azon a bizonyos Kapun túl van...Szép feladvány csütörtök estére, nem igaz?  
 
 
No, de vissza a koncertre. A folytatásban a Them Changes gyakorlatilag óriási ziccer volt egy Tomor Barnával felálló együttesnek, ezt a számot mintha ilyen játékfelfogású basszerra alkotta volna meg anno Buddy Miles… A ziccer be is lett lőve, nem is akárhogyan! 
 
Műsora végén a zenekar az i-re a pontot is feltette, amikor az All Along The Watchtower-t a mostanában népszerűvé vált Nightmares In Wax-féle feldolgozás (You wish) modorában vezették elő, de ebből kiindulva az említett előadótól eltérően visszatértek Bob Dylan halhatatlan szövegéhez és az eredeti számhoz. Amikor Bartók Máté szaxofonon levezette ezt a dalt, azt hiszem egyetlen jelenlévő szíve sem maradt szárazon.
 
 
Nos, ilyen “előzmények” után lépett színpadra a Message To Hendrix formáció. (Bűdi Szilárd – ének, basszusgitár; Petendi Tamás – gitár; Kottler Ákos – dobok) Ha a Hendrix Acoustic fellépését lírainak mondom, a Hendrix Project zenéjét játékosként és mélyként jellemzem, akkor a Message To Hendrix koncertjét ez a két szó illeti: ellenállhatatlan erő. Ez a csapat az est végén, Jiminek azt a dinamikus, vad, csodálatosan érzelmes-ösztönös oldalát idézte meg, amelyet kölyökkoromban először megszerettem: a lázadót. Aki talán mindannyiunkban bennünk él… akkor legalábbis biztosan, amikor ezeket a nótákat, ilyen előadásban hallhatjuk.   
 
 
Mert Petendi Tomiéknál aztán sikít, víjjog, süvölt a gitár, dübörög a basszus és Mitch Mitchell-I értelemben csapong, de mindig a helyére ér a dob. Nemes Nagy Péter, a blues élő lexikona jegyezte meg mellettem, amikor a Sunshine Of Your Love-ba kezdett a zenekar: “Hát már, mi van itt? Megindult az expresszvonat?! Ezt másfélszer olyan gyorsan játszák, mint a Cream!” És valóban…No, ilyesmit képzeljen el, aki szavakból szeretne képet alkotni magának erről a zenéről, legalábbis a pörgős nóták kapcsán. Mert azért a Wind Cries Mary, vagy a Little Wing természetesen a dalok által megkívánt érzéki finomsággal hangzott el...
 
“Azt mondom, hogy csinálok egy jam-sessiont, amikor meghalok. És magamat ismerve, valószínűleg a saját temetésemen is le fognak csukni. A zene hangosan fog szólni és a saját zenénk lesz.”
 
 
Meg kell halni ahhoz, hogy azt gondolják értél valamit. Ha már meghaltál, sínen van az életed. Ha meghalok, csak hallgassátok tovább a lemezeimet.”
 
Fentiek Hendrix gondolatai, mondatai, azt gondolom csütörtökön a Muzikumban a három fellépő együttes, és a megengedett keretek között is szép számú közönség beteljesítette, sőt túlteljesítette Jimi “végakaratát”. Persze senkit nem csuktak le, viszont élőben hangzott el a ZENE, és vitték, vittük tovább az üzenetet…
 
Végül megemlítem, hogy a Muzikum részéről ez a kiváló este, egy úgymond befogadott alkalom volt, eredetileg máshová tervezett koncert, ami a klub közbelépése nélkül nem jöhetett volna létre. Ez olyan szempontból örömhír, hogy a Muzikum november 25-én ismét otthont ad, egy eleve ide szánt, és Tomor Barna által szervezett Hendrix-estnek, ezúttal a “Hendrix Project bemutatja: Hendrix 79” címmel. Úgyhogy, blues-jazz-rock, vagyis Jimi Hendrix kedvelő nagyközönség, ebben az őszi-téli klubszezonban el leszünk kényeztetve! Végre!
 
Az este folyamán elhangzot dalok a következők voltak:
 
Hendrix Acoustic:
 
Purple Haze,
Remember,
May Be This Love/One Rainy Wish
Spanish Castle Magic,
Ezy Rider,
Crosstown Traffic
 
Hendrix Project:
 
Power Of Soul,
Voodoo Child,
Foxy Lady,
Them Changes,
All Along The Watchtower
 
Message To Hendrix:
 
The Third Stone From The Sun,
Rock Me Baby,
Manic Depression,
Wind Cries Mary,
Foxy Lady,
Sunshine Of Your Love,
Fire,
Little Wing,
Purple Haze
 
 
El Bandi
 
A képeket Császár Márta “Kifra” és Nagy János készítette.
 
Nagy János további koncertképei láthatók a Muzikum előterében.