A 2012 tavaszán megrendezett Gary Moore emlékkoncerten feltűnt egy addig ismeretlennek mondható fiatal gitáros és azonnal elkápráztatta a közönséget. Henrik Freischlader volt, aki egy német származású fiatal blues gitáros. Stílusáról elmondható, hogy a blues alapjait használja fel, de rengeteg más irányzattal fűszerezi zenéjét, a funky-n keresztül a soul-on át egészen a jazz-ig. Henrik már 5 nagylemezzel rendelkezik, és olyan híres előadók előtt lépett fel, mint Joe Bonamassa, BB. King, Gary Moore, Peter Green és még sorolhatnám évekig, de erről inkább meséljen ő.

Rockbook: - Mindenek előtt, nagyon köszönjük, hogy elfogadtad felkérésünket. Térjünk vissza egy kicsit a kezdetekhez hogyan kerültél kapcsolatba a zenével különösen a blues-zal? Hallottam, hogy eredetileg dobosnak készültél, mikor kezdtél el gitározni, és miért pont a gitárt választottad?

Henrik: - Így van, hihetetlenül lenyűgözött a dob. Már kisgyermekként is érdekeltek a hangok és a zene. A játékaim legnagyobb része is valamilyen hangképző tárgy volt, így könnyen tudtam rajtuk zenélni. Otthon mindig sok hangszer volt, és ezek mellett a szüleim sok jazzt és bluest hallgattak. A dob mellett xilofonon és basszusgitáron is játszottam akkoriban, de gitáron még nem. A gitározást akkor kezdtem el, amikor 14 éves koromban meghallottam Gary Moore-t. Ez volt a nagy pillanat, és onnantól fogva világossá vált, hogy ez lesz a fő hangszerem.   

Rockbook: - A zenészek többsége mindig a legújabb albumát tartja a legkiforrottabbnak, te mondhatni elég sűrűn jelentkezel új lemezzel, mit gondolsz miben változott a stílusod a 2006-os ’The Blues’ album óta?

Henrik: - Ebben teljesen igazad van. Nálam is mindig a legújabb anyag kapja a legnagyobb rokonszenvet és persze figyelmet. Még mindig fiatal vagyok, így ügyelnem kell a dolgokra [nevet]. Folyamatosan változtatok, mindig alkalmazok valami újítást, de természetesen minden a bluesból gyökerezik.

Henrik Freischlader Band - Breakout

Rockbook: - Ha már az albumoknál járunk, a ’Recorded By Martin Meinschäfer’ című lemezedet teljes mértékben egyedül készítetted, volt ennek valami különleges oka, vagy csak egyszerűen így alakult?

Henrik: - Tizenhat évesen készítettem el az első „lemezem”, persze igen korlátozott módon, de azt az eredményt hozta, amit vártam. Akkoriban nem volt zenekarom, így nem volt más választásom, egyedül vágtam bele a dolgokba. Csináltam egy MC-t, amit a szüleimnek adtam oda karácsonyi ajándékként. Lenyűgözte őket. Olyan örömmel töltött el, hogy akkor megfogadtam, fogok készíteni egy önálló albumot profi körülmények között is. Csaknem tíz év után ez meg is történt.  

Rockbook: - Alapítottál egy saját lemezcéget is Cable Car Records néven. Honnan jött ez az ötlet? Esetleg nem volt olyan kiadó, aki elnyerte volna tetszésed, vagy csak szimplán kényelmi szempontból választottad ezt az utat?

Henrik: - Egyrészről. Másrészről nagyon fontos számomra, hogy így nincs rajtam nyomás. Függetlenül akartam csinálni az egészet, és nem akartam senkire támaszkodni, és nem akartam, hogy idegen emberek kritizálják a zenémet. Ha létrehozol zenészként valamit, az iránt bizalmat érzel. Viszont egy lemezkiadónak, ha nem tetszik valami, azt nem adja ki. Aláírod a szerződést, kötelezve vagy dolgokra, és legtöbbször a kedved is elmegy a zenéléstől annyira feszélyeznek ezek a dolgok.

Rockbook: - Nemrégiben közzétettél a Facebook-on egy fotót ahol azt írod, hogy elkezdted az új album felvételeit. Mesélnél erről az albumról nekünk, mi az alapkoncepció, lesznek esetleg újdonságok rajta, mikorra várhatjuk a megjelenést?

Henrik: - A ’Night Train To Budapest’ november 29-én jelenik meg. Most a masterelési folyamatoknál tartok. Ezt a pillanatot szeretem igazán. Olyan felszabadító. Egészen addig amíg, összegyűlik ezer apró dolog, amire oda kell figyelni, mert a dolgok gyakran balul sülnek el. Az új album rockos és nyers lesz. Ha felrakod fájni fog! [nevet] De lesznek rajta érzelmes blues balladák is.

A ’Night Train To Budapest’ album dalaiba itt belehallgathattok:
 

Rockbook: - Mi jellemzi a dalok készítését nálad? Először írod a zenét és utána a dalszöveget vagy fordítva, illetve milyen témákról szeretsz a legjobban szöveget írni?

Henrik: - Azt gondolom, hogy az a legjobb, ha egy dalom közöl valamiféle tartalmat. Ez már ösztönösen történik nálam. A hangsúly azon van, hogy mit szeretnél kifejezni, nem magán a zenén. Nálam ez nem úgy működik, hogy van egy téma és akkor kéne rá szöveg, vagy fordítva. Az egész onnan indul, hogy mit szeretnél közölni.

Rockbook: - Számodra mi minden idők 5 legjobb blues albuma?

Henrik: - Erre nagyon nehéz válaszolni. Nagyon sokat fel tudnék sorolni, de most spontán leírom azokat amik először eszembe jutnak.

Gary Moore – After Hours
Albert King – Blues At Sunrise
BB King – Live At The Regal
Stevie Ray Vaughan – Texas Flood
Lucky Peterson – Double Dealin’

De mint mondtam, sokkal könnyebb dolgom volna, ha 500 albumot kellene megneveznem. [nevet]

Henrik Freischlader - Still Got The Blues, Gary Moore Emlékkoncert:

Rockbook: - A Still Frame Replay albumodon közösen játszol például Joe Bonamassa-val, milyen híres előadókkal volt alkalmad még együtt zenélni, illetve kivel volt a legemlékezetesebb és miért?

Henrik: - Gary Moore volt az. A legnagyobb bálványom, és zenei barátom. Az élmény, hogy megoszthattam vele a színpadot, minden álmomat beteljesítette. Ő hatására kezdtem gitározni, és megszeretni a blues zenét. Mindent neki köszönhetek, ami a zenével kapcsolatos. Miatta kezdett érdekelni a zenélés, miatta lettem lelkes. Gary Moore alapvetően megmutatta számomra a saját zenei jövőmet. Egy életet és zenei műfajt alakított ki számomra. Egyszer olvastam egy elég akaratos idézetet Salvador Dalí-tól:

„Mikor a reneszánsz imitálni akarta a hallhatatlan Görögországot, megalkotta Raphael-t. Ingres Raphaelt akarta utánozni, így megalkotta Ingres-t. Cézanne Poussin-t akarta utánozni így megalkotta Cézanne-t. Dalí Meissonier-t akarta utánozni, így megalkotta Dalí-t. Azok, akik nem akarnak utánozni senkit, nem alkotnak semmit.”

Imádom ezt az álláspontot. Kifejezi, hogy a kreativitás teljes egészében valamilyen forrásból ered, melyhez a saját magunkból is társul valami. Sokkal tartozom Gary-nek. Ő ott volt nekem a megfelelő időpontban és nem hiszem, hogy lenne más személy, akit utánozni akarok. Ha így visszatekintek, az egész olyan, mint egy gondviselés. Bár Gary túl hamar hunyt el, van egy olyan érzésem, hogy a közös történetünknek még nincs vége.

Rockbook: - Kétszer léptél fel Magyarországon, hogy éreztétek magatokat, milyen élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodtál nálunk, illetve milyen a magyar közönség?

Henrik: - Először a 2012-es House In The Woods turnéval jártunk Magyarországon, és teljesen meglepődtünk, hogy milyen közönség várt minket. Melegszívű, barátságos, kreatív, nyitott gondolkodású emberek. Effajta visszajelzést nagyon rég kaptunk. Hihetetlen volt. Azt éreztük, hogy a közönség energiája támogat bennünket a színpadon, és nem voltunk kimerültek a koncert után. Nagyon különleges dolog volt.

Rockbook: - Végül milyen hasznos tanácsokkal látnád el a fiatal zenészeket?

Henrik: - Azt tanácsolom nekik, hogy nyugodt szívvel utánozzák bálványaikat. Azért, hogy ne akadályozza őket az a gondolat, hogy azonnal valami egyedit és sajátot kell létrehozni.

Henrik Freischlader - The Bridge

Mocsok