Bizonyára a gyermekes szülőktől vett hasonlattal élve érzi úgy a legtöbb zenész, hogy mindig a legutóbbi (legifjabb) lemeze a legkedvesebb. Ez az analógia általában sántít, hiszen vannak szülők, akik eleve (értsd: elvből) nem szeretnének több szeretetet, több figyelmet fordítani egyik gyermekükre sem, végképp nem a többiek rovására. A másik pedig: az esetek zömében létezik korábbi lemezanyag, amelyik jobban sikerült az újnál. Ez így természetes, de most más a helyzet.

A Henrik Freischlader Trio 2016-ban kiadott lemezanyaga szerintem valóban a legjobb azok sorában! A titok nyitjáért elegendő rápillantanunk a CD címére. Openness – magyarul: nyitottság. Kulcsfontosságú tulajdonság, az életben és a bluesban egyaránt.

Utóbbi közegben például hajtóerőnek vélem. Az ifjabb blues-zenész nemzedék egyik leghatékonyabb fegyverének, kivált, ha azt kellő tapasztalat irányítja. Például épp olyan és annyi, amilyennel és amennyivel Freischlader rendelkezik.

A blues mára mintha beragadt volna az évtizedek során kialakult sémákba (ellen-irányú megközelítésből: lehet, hogy épp ez tartja életben). Bárhogyan is áll a dolog, kis változtatás, az új inspiráció jót tesz a műfajnak, véleményem szerint. Talán ez utóbbi okán került sor személyi változásokra a trióban: Carl-Michael Grabinger dobol,  Alex Grube basszusgitározik a gitáros-énekes Henrik csapatában immár.

12 szám hallható Freischlader friss CD-jén, de egy sem a tucattermékek közül került ki. A címadó szerzemény sodró erejű blues-rock: a nagy példakép, Gary Moore is büszke lehetne rá. És hogy miben nyilvánul meg az a bizonyos nyitottság? Én a szám sajátos belső lüktetésében vélem azt felfedezni, amely így vagy úgy (mindig másként) végigvonul az egész lemezanyagon. Mégpedig jól érzékelhetően: semmiképp nem marad észrevétlen, de nem olyan mérvű, hogy a közönség idősebb nemzedékét elriasztaná netán, és ez így van rendjén. Ahogyan az is, amikor Henrik „elereszti a kezét” néhány nagyszerű, jellegzetes gitárszóló erejéig. Érdekesség, hogy az első lassú bluesra nem kevesebb mint öt számot kell várni. Mondanom sem kell: megéri annál is inkább, hiszen addig sem unatkozunk, egyetlen pillanatot sem. Ahogyan a gyönyörű szerelmes dalt is érdemes kivárni, amely záró számként kapott helyet a lemezen.

Nem mellékes (ellenben igen ritka) mellékhatása az Openness-nek, hogy összehozni képes nemzedékeket, hiszen kortól függetlenül mindenki szívesen hallgatja majd, akit kicsit is megérintett a blues valaha.

A magam részéről olyan szinten becsülöm nagyra ezt a munkát, hogy tulajdonképp most váltam igazán Henrik Freischlader rajongójává. Mázli (és életem értékes ajándéka), hogy élőben is meghallgathatom az Openness-t november 14-én hétfőn, az A38 hajón.

Az album dallistája:

01. Openness (4:26)
02. Early Morning Blues (5:19)
03. Lord Have Mercy (4:15)
04. Business Straight (6:17)
05. Master Plan (6:26)
06. Never Really Left You (5:45)
07. Nobody Else To Blame (5:18)
08. Senses (6:26)
09. Techno (5:06)
10. Today I'm Gonna Change (6:31)
11. High Expectations (7:18)
12. His Love (3:41)

Olasz