Bejelentkezés

x
Search & Filters

Hibátlan koncertet kaptunk, benne minden fontosabb régi és újabb dallal - Pretty Maids, Amberjack koncertbeszámoló – 2018. 12. 18, Barba Negra Music Club

Pretty Maids, Amberjack – 2018. 12. 18, Barba Negra Music Club
 
Eredetileg márciusban érkezett volna az A38 Hajóra a Pretty Maids, de akkor több másik buli mellett a budapesti is elmaradt a frontember, Ronnie Atkins fejsérülése miatt. A magyar rajongók azonban így sem maradtak 2018-ban kedvenceik nélkül: december 18-án, immár a Barba Negrában pótolta tavaszi fellépését a banda.
 
Az időpont és a helyszín mellett a vendégzenekar is változott, hiszen míg márciusban a Pink Cream 69 érkezett volna hozzánk a dánokkal, ezúttal a budapesti Amberjack-nek jutott a megtisztelő feladat, vagyis a Uriah Heep koncert és Bernie Shaw dicsérete után ismét egy nagymúltú csapat előtt bizonyíthattak a fiúk. Sajnos, talán az ünnepek közelsége és az ezzel járó kiadások és időhiány miatt a küzdőtér elég foghíjas volt egész este, nagyjából félháznyian gyűltünk össze, de ahogy mondani szokás, nem a mennyiség, hanem a minőség számít igazán, azzal pedig nem volt probléma már Láng Vincéék produkciója közben sem, ami persze nagyban a srácok érdeme is, akiknek a Uriah Heep rajongók után a Pretty Maids híveit is sikerült meggyőzniük, ez pedig a jelenlévők létszámától függetlenül sem kis dolog. (további Amberjack fotókhoz klikk ide!)
 
 
A dallistákat megnézegetve sejteni lehetett, hogy 17-19 dal hangzik majd el a Pretty Maids-től ezen az estén, méghozzá minden korszakból az 1984-es Red Hot and Heavy albumtól kezdve a 2016-os Kingmaker-ig. Ronnie szerencséje hamar felépült tavaszi sérülése után, így azóta már ismét semmi akadálya annak, hogy teljes elánnal nyomja a zenekar a hard rockot és már a koncertet nyitó Sin-Decade után meggyőződhettünk róla, hogy hogy a dánok nem érik be a 100%-nál kevesebbel ezen az estén (sem) és szerencsére a hangzás is teljesen rendben volt.
 
 
Atkins mellett Ken Hammer gitáros van még a csapatban az eredeti tagok közül, Rene Shades basszusgitáros 2011, Chris Laney billentyűs 2016, Allan Sørensen dobos pedig 2017 óta erősíti a zenekart, vagyis bőven akadt mozgás a Pretty Maids háza táján még az elmúlt években is, de a minőségen és az összeszokottságon ez egyáltalán nem érződik, mindenki gond nélkül hozza, amit kell és teljesíti az estén harmadikként elhangzó We Came to Rock-ban foglaltakat, vagyis tényleg zúz, méghozzá remekül.
 
 
Bár, ahogy már említettem, szinte minden albumról előkerült néhány dal a koncerten, elsősorban az első két lemez, a Red Hot and Heavy és a Future World került a középpontba, olyan dalokkal, mint a két címadó, a Love Games, a Rodeo, a Back to Back és a Waitin’ for the Time, amelyek egytől egyig a legjobb hard rock nóták közé tartoznak több mint harminc év után is. A zúzósabb, keményebb dalok mellett jutott hely az érzelmesebb pillanatoknak is, különösen John Sykes szerzeménye, a Please Don’t Leave Me révén, melynek során mindenki a számára legfontosabb emberre gondolhatott, akit semmiképpen sem szeretne elveszíteni, a ráadásba került A Merry Jingle pedig kifejezetten jópofa és ötletes volt, hiszen néhány klasszikus karácsonyi dalt gyúrt egybe a zenekar – persze a saját stílusára formálva -, hogy ezzel kívánjon kellemes ünnepeket a magyar rajongóknak, akiknek persze valószínűleg az egész koncert szép ajándék volt.
 
 
Elhangzott már, hogy az egész bandának kijár a dicséret, Ronnie Atkins teljesítménye mellett azonban mégsem lehet külön említés nélkül elmenni, mert lassan negyven év után is fantasztikusan énekel élőben is és a közönséggel is jól kommunikál két dal között, a nagyon mosolyok pedig egyik tag arcáról sem hiányoztak – láthatóan továbbra is megvan az a bizonyos tűz Ronnie-ban és Ken-ben, a fiatalabbak pedig új energiát és lendületet hoztak a zenekarba, így én a magam részéről bízom benne, hogy egy új albumot is elkészít majd ez a felállás.
 
 
A 17-19 dal közül nekünk végül előbbi jutott, így nagyjából másfél órát tett ki a koncert – persze a plusz két nótával sem lett volna sokkal hosszabb -, és bár nyilván mindenki szívesen hallgatta volna még a zenekart, szerintem panaszkodni semmiképp sincs okunk, hiszen egy hibátlan koncertet kaptunk, benne minden fontosabb régebbi és újabb dallal, ráadásul a csapat többször is járt itt az elmúlt években, így valószínűleg korántsem most láttuk őket utoljára.
 
A koncerten elhangzott dalok:
 
01. Sin-Decade
02. Running Out
03. We Came to Rock
04. Waitin’ for the Time
05. Rodeo
06. Please Don’t Leave Me (John Sykes)
07. Pandemonium
08. Bull’s Eye
09. Clay
10. Little Drops of Heaven
11. Future World
12. Back to Back
13. Love Games
 
Ráadás:
 
14. Mother of All Lies
15. Kingmaker
16. Red Hot and Heavy
17. A Merry Jingle
 
 
Tóth Mátyás
 
Fotók: Polgár Péter – PP Rock Photo