A hónap legtüzesebb buliját adta az AWS és a USEME a Budapest Parkban
AWS, USEME – Budapest Park, 2019. 05. 25.
Csütörtökön két hazai zenekartól volt hangos a Budapest Park, az AWS immár főzenekarként állt a színpadra, a vendége pedig a USEME volt. Sokan nem riadtunk vissza attól, hogy hétköznapra esett a koncert, többezren választottuk esti programként az élőzenét.
Napra pontosan egy évvel ezelőtt az AWS még vendégzenekarként állt a Budapest Park színpadán, ám már akkor is vitték a pálmát egy színpadi lánykéréssel. Idén pedig főzenekarként vették be a terepet, és megcsinálták a hónap legforróbb buliját.
Sokaknak kizáró ok lehet egy jó koncert esetén a hétköznap vagy éppen az időjárás, most viszont úgy tűnt, hogy egyik tényező sem zavarhat be igazán. Az idő az elmúlt hetekhez mérten kellemes volt, a csütörtöki nap pedig már elég közel van a hétvégéhez, így szép számmal gyűltünk össze a nyári bulik egyik legkedveltebb helyszínén, a Budapest Parkban.
Az estét az idei Nagy-Szín-Pad!-győztes USEME nyitotta, akiknek neve már nem lehet ismeretlen a szakmában, hiszen tapasztalt és elismert zenészekből áll. Rendszeres USEME koncertre járóknak már nem kell bemutatni, hogyan is zajlik náluk egy buli. A zenekar folyamatosan pörög, közben persze kommunikál a közönséggel, ahogyan illik. Bár én ebben a hónapban már harmadjára láttam a csapatot színpadon, nem újdonság, ha azt mondom, hogy ezek a koncertek nem voltak egyformák.
Menetrend szerint egy óra állt a zenekar rendelkezésére ahhoz, hogy kellőképpen bemelegítse a közönséget, és tökéletesen eleget is tettek a feladatnak. A műsorból nem maradtak ki a nagy kedvencek, mint pl.: Ez a mi portrénk, Körbezárva, Felhővitorlás, Mézmocsár. A koncert nagy meglepetéseként pedig végre a legfrissebb dal, az Amit érdemelsz is elhangzott. Láthatóan és hallhatóan ki volt már éhezve a közönség egy kis újdonságra, a fogadtatásra nem lehetett panasz.
Időnként tombolás közben én is megálltam rácsodálkozni a közönségből áradó leírhatatlan energián. Nem maradhat szó nélkül persze a zenekar sem, a teljes koncert pörgött, egy pillanatra sem volt megállás. Aktivitás terén sok hazai zenekar elbújhatna a USEME mögött, sokaknál hiányolom a színpadi produkcióból a mozgást, ám a srácok tökéletes egyensúlyban tartották a zenei élmény átadását és a látványt is.
Egy kis ízelítő a buliból az M2 Petőfi TV jóvoltából:
Az nem titok, hogy az USEME a hazai kedvencek között nálam igencsak a sor elején áll, így néha talán túl elfogult is vagyok velük. Azt viszont sajnos nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy Bálint most nem volt teljes mértékben ura a hangjának, de ezt az apró bibit leszámítva tényleg remek koncertet kaptunk, ráadásul kompenzálta az állandó ugrálásával, és azzal, hogy becsülettel bejárta a színpadot. Számomra az este egyik fő pozitívuma volt látni, hogy a USEME tábora is koncertről koncertre egyre nagyobb. Csak ebben a hónapban a Nagy-Szín-Pad!-os elődöntőn, valamint a döntőn is megmutattuk, hogy erre a táborra már bátran támaszkodhat a zenekar, a Budapest Parkban pedig minden eddigi koncertnél is hangosabbak voltunk!
Az élő zenének mindig megvan a maga varázsa, hiszen ekkor van az előadó is a legközelebb a közönségéhez, és ez csütörtök este a Budapest Parkban is megváltoztatta a légkört – persze jó értelemben. Most pedig két zenekar közönsége is egy karnyújtásnyira volt kedvencétől, a USEME után nem sokkal az AWS vette be a színpadot.
Az AWS eddig sem veszett el a zenei éterben, ám az elmúlt 1-2 évben robbanásszerűen értek el egyre nagyobb sikereket, ezáltal a közönségük is rohamosan gyarapodott. Tavaly ők képviselték hazánkat az Eurovíziós Dalfesztiválon, és adtak egy rendhagyó akusztikus koncertet. Ezekkel máris eltörölhetetlen nyomot hagytak a magyar keményzene történelmében, legutóbbi albumuk, a Fekete részem pedig egy újabb oldalát mutatta meg a zenekarnak.
Az Intro után máris egy tavalyi dallal kezdték a műsort, ahogy elkezdődött a Lakatlan ember, a közönség soraiban kialakult a pogó, és többeket láttam a hátsóbb sorokból előre furakodni. Az már biztos, hogy AWS koncerten nem kell sokáig várni a feszültség levezetésére! Az új korongról elhangzott még egyébként a Hol voltál?, X/0, Éjjeli tánc, Fuss!, Vigyázz rám, a hazai Dal-győztes Viszlát nyár, valamint a címadó Fekete részem.
Bár azt már említettem, hogy az idő egész kellemes volt, aki nem mozgott eleget, annak azért nem volt melege, de nem kellett sokat várnunk a „fűtésre”, pár perc után a tűzoszlopok és tűzgömbök még a távolabb állókat is átmelegítették. Nem sokkal ezután már a ledfal is aktivizálódott, és igaz, csak kis mértékben, de hozzájárult a látványhoz, bár ha egyáltalán nem ment volna a koncert alatt, kivételesen az sem lett volna nekem zavaró tényező.
Már a koncert első felében tartogatott a zenekar meglepetést, Örs a Budapest című dalt Diószegi Kiki (Down For Whatever) társaságában énekelte el. A dal amúgy is ütős, most viszont teljesebbnek éreztem, kellőképpen „letépték” az arcunkat a srácok.
A zenekar emberségből is jelesre vizsgázott, ugyanis egy lelkes rajongójukat, Matyit felinvitálták a színpadra, hogy jobban lásson, ezen felül, mivel éppen mostanság ünnepli születésnapját, a leghangosabb szülinapi köszöntésben volt része.
Pár dal után Örs felvezette, hogy mi is vár ránk az elkövetkező percekben:
„Mindig borzasztóan irigy voltam a Subscribe zenekarra, mert ott játszott a Zoli, jó sok ideig a Subscribe-bal, és nagyon-nagyon szerettem volna, hogy egyszer majd közösen is játsszunk egy-egy dalt. És hála Istennek, össze is jött.”
Aki esetleg nem tudná, itt Cséry Zoltánról volt szó, aki egy igazi billentyűmágus. Kicsit le is lassítottunk, ugyanis a Lelket vennék és A jövőmbe törtél be című dalok akusztikus verzióját játszotta el a zenekar. Bár úgy tűnhet, hogy ez egy kicsit bontotta a műsor menetrendjét, jól beépítették a szettbe, és én egyáltalán nem éreztem úgy, hogy nem illene ide. Nem csak a Lelket vennék, hanem A jövőmbe törtél be is gyönyörűen szólt, ezutóbbit vonósok tették még hangulatosabbá.
Egy mellettem álló kisebb klikk rontotta kicsit az élményt, ugyanis viccesnek gondolták az akusztikus verziókat üvöltve parodizálni, és azt ordibálni, hogy az eredetit játsszák. Megsúgom, nem volt vicces, csak ciki és degradáló a műsorra nézve. Szerencsére ettől könnyű volt elvonatkoztatni, mégiscsak a színpadon volt a lényeg, a zenekar játékát pedig semmi sem tudta felülmúlni.
A nagy meglepetés áradat nem ért véget, a Fuss! című dalnál felbukkant egy ismerős arc, Bodor Máté is, aki hozta a megszokott formáját, és emelte a műsor eddig sem éppen halvány fényét. Ezt követte az Egyedül maradtál című nóta, majd az Égésföld lemezről a Szívhang, amely egyben most egy búcsúnóta is volt, ugyanis a zenekar road-ja, Botos Gábor ezen a koncerten elköszönt a zenekartól.
Itt persze még nem ért véget a buli, maradt pár dal, mint pl. a Fekete részem, Temetetlen halott, vagy a Hajnali járat, ahol nem maradhatott el a szokásos wall of death. Bár sokan ezt még mindig úgy emlegetik, mint egy életveszélyes műveletet – mert lássuk be, valóban nem veszélytelen –, mindenképpen pozitívum, hogy a közönségben ügyelnek az emberek egymásra.
Ilyen volt a látvány, Deák Krisztián videója:
A koncertet a Mindent a semmiért és a Viszlát nyár zárta, ám ezután még jó ideig tapintható volt a koncerthangulat.
Ismét egy remek estében volt részük azoknak, akik a Budapest Parkban voltak, az AWS és a USEME végre kellemesebb időben nyitották meg a nyarat. Ha már a nyár eddig elfelejtett jönni, most legalább már megkaptuk az igazi fesztiválhangulatot!
Cetti
Fotók: KittiPhoto
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
