Bejelentkezés

x
Search & Filters

Hozzánk is elérkezett az amerikai hármas fogat mini fesztiválja: Alter Bridge, Halestorm, Mammoth WVH koncertbeszámoló - 2022.11.14. Budapest Sportaréna



Alter Bridge, Halestorm, Mammoth WVH - 2022.11.14. Budapest Sportaréna
 
Hozzánk is elérkezett az amerikai hármas fogat mini fesztiválja. A Papp László Sportaréna volt a helyszín, s bizony fértünk volna még bőven a táncparkettre. Az Alter Bridge a „Pawns & Kings”, a Halestorm a ”Back From the Death” új albumát turnéztatja, de Tremonti mester elhozta nekünk Eddie Van Halen már nem is oly kicsi fiát, és annak szóló produkcióját, a Mammoth WVH-t is. Ők most járnak először Amerikán kívül, hogy megvillanthassák tudásukat. Tremonti és Wolfi régi haverok, besegített már 2013-16 között a ma estén főnök saját, Tremonti nevű zenekarában is, ott basszusgitáron.
 
Este hét előtt néhány perccel kezdett a Mammoth WVH, egy nagyon „konkrét” névadó tétellel. A zenekar elemében volt, ha már az öreg kontinensen lehetnek, le kell tenni azt a bizonyos saját névjegyet az asztalra. Kimondottan jól áll a „kis” Van Halennek ez a frontemberkedős, finoman, érzelmesen megénekelt zenei világ. Sokan vártuk tavaly, hogy milyen albumot tesz le az asztalra a minden hangszeren is játszó fiú, és nagyon meglepő rock- alternatív- metál keveréket kalapált össze nekünk. Még jó hogy sikerült a haveroknak, producereknek a lemez kiadása, és a színpadok felé tolni Wolfit. Egy erős zenekar támogatja élőben, külön kiemelendő Jon Jourdan, aki a dobok mellett kente rendesen a hathúrost, és végig vokálban is segítette a megszólalást. Az éneklés és gitározás mellett Wolfi tolt egy kis billentyűst is az „Epiphany” című tételben, as hát az is jól szólt a kis ujjai alatt. A „Distance” és az utolsó „Don't Back Down” a két nóta, ami nagyot ütött még ebben a rövidke, bő félórás műsorban. Nem lehet nem szeretni, ezt a vérbeli muzsikán felnőtt legényt, kiváló amit összepakolt, és nem a megboldogult faterék emlékéből akar megállni a lábán, egy nótát sem tett a setlistbe a Van Halentől. Pedig ő aztán alanyi jogon megtehetné ezt. A közönség is megtapsolta rendesen a produkciót.
 
Wolfgang Van Halen (Mammoth WVH)
 
A Halestormmal folytatódott a buli. Akik már ismerik őket, tudják milyen lehetett a kezdés. Itt már más energiák szabadultak fel, intenzívebb, tempósabb dalok sorakoztak egymás után. Már egy sokkal látványosabb színpadképet kaptunk, lámpákkal megtámogatva. Lzzy Hale és bandatársai legújabb albumuk, a „Back From the Dead” címadó dalával indítottak, és két dolog azonnal látszott a zenekaron. Hogy élvezték a bulit, az egyértelműen látszott rajtuk, mindig is kirobbanó energiáikról voltak híresek, a jó dalaik mellett. A másik pedig Arejay Hale dobos neonsárga, „Ken Barbie” frizurája (az erőtől duzzadó, és nagyon látványos, dinamikus dobolása mellett). A szűk óra alatt a Halestorm húzos kis programot állított össze. A végig megállíthatatlan Lzzy Hale hangja hasított az éjszakában. Végig jól kommunikált a közönséggel, áradtak azok a bizonyos pozitív energiák. Biztosan sokan voltunk, akik még soha nem látták élőben a zenekart (én is közéjük tartozom, sőt lemezeikkel sem sikerült megbarátkoznom), viszont élőben meggyőző, izgalmas, maradandó élményt jelent a Halestorm, amit hangos tapsok háláltak meg. A bandában Joe Hottinger remek gitározást mutatott be, a basszus mellett billentyűkkel is megtámogatta a muzsikát Josh Smith, a dobos Arejayról pedig már említést tettem. Nem átalkodott még egy kis dobszólót is a műsorba integrálni, baseball ütőkkel, fejjel, ami éppen „kéznél” volt. Volt kis ikergitározás is, jól húzták a hangulatot felfelé a buli előre haladtával. A dobos produkció után a „Back From the Dead- Wicked Ways- I Miss The Misery” dalcsokorral izzították a deszkákat a harmadik bandának, a végére.
 
Lzzy Hale (Halestorm)
 
Az Alter Bridge érkezett fő produkcióként a színpadra, és az már az elején látszott- hallatszott, hogy a rajongók remek showra számíthatnak. Pazar robotlámpa orgia kísérte végig a koncertet. Az új albumról, a „Silver Tongue”-al kezdte a négyes, a csaknem kétórás műsort. Kicsit még nem volt a helyén a hangkép, de gyorsan kifésülték azt is a technikusok. A néhány ezres közönség gyorsan felvette a zenekar ritmusát. Akik miattuk jöttek együtt énekelhettek Myles Kennedyvel, aki gitáron is meglepően jól teljesített számomra, nem csak a hangja érzelmekkel túlfűtött, a pengetésében is pont ez érezhető, ő a régi sulis gitáros arc a bandában. A főnök, Tremonti ennek pont az ellenkezője, korunk egyik modern, technikás gitárosa, és a Creed földbe állása után nem sokáig siratta a drogok között elkallódott egykori frontemberét, Kennedyvel erősített egy nagyot, és indult új néven tovább.  A stáb is nagyon profin ténykedett, végig ütős volt a program, a látvány, az akusztikus szett, gördülékeny volt minden.
 
Myles Kennedy
 
Az Alter Bridge jól érezte magát a deszkákon. Örültek, hogy ez a turné megvalósulhatott, amit Myles Kennedy is hangsúlyozott a bulika folyamán. A banda egy tartalmas, 16 dalos programot tett elénk, ahol a nagy slágereik mellet négy új dalt is elpengettek az aktuális új albumról. Jól volt beillesztve a kis akusztikus rész is, az „In Loving Memory” dalnál Mark Tremonti az akusztikus gitárt kapta fel, Kennedy pedig az érzelmes dallamaira összpontosíthatott. A bárszékeken ülve ez a pillanat egy kicsit lasított a végig sűrű, és intenzív zenében. Szép pillanatok voltak. Számomra még mindig érthetetlen, miért nem énekel sokkal többet alsóbb fekvésekben Kennedy. Nekem sokkal jobban bejön ott az orgánuma, több a kifejező erő benne. Még három dal hangzott el a végéig, masszívan, ütősen, sűrű torzított gitárokkal.
 
Brian Marshall  és Mark Tremonti
 
A „Slip to the Void” és „Open Your Eyes” dalokkal az Alter Bridge a végére hagyta két legjobb eposzát, a ráadásban ezekkel hagytak maradandó nyomokat a rajongókban. Miután az utolsó hangok is elhaltak az Arénában este 23 óra körül, elégedetten indulhatott mindenki a budapesti éjszakába.
 
Az Alter Bridge setlistje:
 
01. Silver Tongue
02. Addicted to Pain
03. Before Tomorrow Comes
04. This Is War
05. Ghost of Days Gone By
06. Wouldn't You Rather
07. Isolation
08. Burn It Down
09. Pawns & Kings
10. Metalingus
11. In Loving Memory (Acoustic)
12. Blackbird
13. Rise Today
14. Cry of Achilles
 
Ráadás:
 
15. Slip to the Void
16. Open Your Eyes
 
Az Alter Bridge, Halestorm, és a Mammoth WVH egy jó kis bulit dobott nekünk össze, kár hogy kicsit kevesen voltunk, pedig izgalmas, és nagyon változatos zenekarok voltak a deszkákon. Érdemes volt ezt a néhány órát velük eltölteni.
 
Köszönet a Livenation-nek az élményért, és a lehetőségért!
 
 
Rici
 
Fotók: Máté Évi