Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Ideje már kiteregetni” - Uzipov: 'Szennyes' lemezkritika

Az Uzipovba mondhatni elég random módon futottam bele. Úgy kb. másfél éve szánkáztam Isten Háta Mögött-et hallgatva és valahogy feldobta oldalt a lehetséges hason-zenekar ajánlatokat, hogy nem-e meghallgatnám-e. Fekete neked majd fekete nekem. Olyan vad energia áradt abból az egyetlen dalból, hogy csak kerestem a szavakat „ezt, most hogy a” vagy „miért nem hallottam én róluk eddig”. Szóval ettől a pillanattól kezdve kísérem figyelemmel a srácok zenei pályafutását, a Szennyes pedig a második nagylemezük, úgyhogy csapjunk is a lovak közé.

 

 

Furának fog hatni, de az első két dolog, ami beugrott a Szennyes hallgatása közben, hogy olyan mintha egy félénken kísérletezgető stoner/fuzz csapatot összeeresztettek volna egy doom-os, komorabb stílusú bandával. Az elvágyódó élt egy leheletnyi Deftones-flash, a sulykolós oldalt a végletekig belassult Sons Of Otis áthallás eredményezi, míg a magyarul szinte végig éneklő és basszerozó Hosszú Gábor csavar az egészen, egy jó nagyot. Modern rock a játék neve, megvan a saját lüktetése, védjegye - Gábor hangja – illetve az is sokat hozzátesz az Uzipov-krafthoz, hogy az ízes-pontos dobmunka (by Hargita Gábor) egyben van, a gitár (by Walkó Gergely)pedig harap mint az éhes kutya. A basszustémák nincsenek eltemetve, duruzsol, dohog, a gitárhangzás remekül ki lett keverve. Az lemez hangzása/mastering szép munka, nem véletlen a SuperSize Recording neve sem a hátsóborítón. A hatos trekk kezdi kiszakítani igazán a hallgatót a bőréből – nekem személyes kedvencem. Vonszolós, riffelős szenvedés amiben remekül találkoznak a paradox témák, míg az egyik vánszorog és ön-marcangol, addig a másik a távolba-mereng és elvágyódik a messzeségbe. Elgondolkodtató, vizuálisan erős darab. Egy klippet talán érdemes lenne forgatni rá. Az utolsó előtti nóta mely a Primitív Rend címet viseli, egy ma oly divatos (unalmas, egy-kaptafa) lyrics video-val rendelkezik, amiktől bevallom őszintén, sosem voltam elájulva. Sőt. 1000 ilyen megoldásból úgy egy, ami igazán értékelhető, pl.: a szintén hazai Svoid – Never to Redeem „szöveg-videó”-ja volt az első ami abszolút elnyerte tetszésemet. Szerencsére az Uzipov-os fiúk jól megoldották a problémát, úgyhogy nincs miért szégyenkezniük. Ötletes kis animáció, némi groteszkséggel nyakon öntve.

 

 

A lemez utolsó és egyben leghosszabb dala a Hús. Ez a másik személyes favorit, a záróriff akkora sludge-doom csatahajó, amit az ember órákig képes lenne nézegetni, ahogy kiúszik a szennyes Mocsár-öbölből.

Szót kell még ejtenem a korong kiállításáról: művészien igényes fotókból összeállított a kivitelezés (főleg a front nagyon el lett találva), a választott színvilág illik az albumhoz és a szövegek is benne vannak. (Érdemes belemerülni!) Szóval, minden egyben van kívül és belül is.

A mosásnak vége, már csak ki kell teregetni. A teljes album itt meghallgatható.

 

 

 

Az Uzipov hivatalos weboldala itt, a Facebook oldala itt elérhető.

 

Lupus Canis