Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Idén irgalmatlan mennyiségű koncert lesz itthon” – Live Nation Magyarország interjú Márkus Évával



Bár nemrég kezdődött el 2020, máris rengeteg bejelentés érkezett az idei évre, ami talán minden korábbinál több és nagyobb budapesti koncertet tartogat majd. A Live Nation Magyarország olyan neveket hoz el a magyar rajongóknak, mint az Aerosmith, a Five Finger Death Punch, a KISS, a Korn, a Pearl Jam és a System of a Down, így bőven volt miről beszélgetnünk Márkus Évával, aki beavatott minket a koncertszervezés kulisszatitkaiba és néhány érdekes sztorit is felidézett.
 
Rockbook: Hogy lesz valakiből koncertszervező? Lehet ezt tanulni, vagy inkább „belecsöppen” az ember?
 
Márkus Éva: Először elmondanám a saját történetemet, aztán azt, hogy jelenleg milyen lehetőségek vannak. Én még tinédzserként „fertőződtem meg”: ott álltam a Queen népstadionos koncertjén, és eldöntöttem, hogy én ezt szeretném csinálni, és azzal az emberrel akarok dolgozni, aki ezt összehozta. Miután befejeztem az iskoláimat, arra törekedtem, hogy bekerüljek a céghez, amit akkor még Multimédiának hívtak. Már rögtön az érettségi után is többször próbáltam bekerülni Hegedűs László mellé. Bármilyen pozíció érdekelt volna és szerencsére egyszer pont jókor jeletkeztem, mert egyébként is szükségük volt emberre, most pedig már 27. éve dolgozom a szakmában. Egyébként külkereskedelmi iskolába jártam, ahol kiemelten foglalkoztunk a nyelvekkel és ez elengedhetetlen a koncertszervezéshez, főleg ha külföldi sztárokkal szeretnénk együtt dolgozni, de magyar zenészek mellett sem árt beszélni angolul vagy németül. Ezenkívül viszont egyértelműen a kitartásomnak köszönhetek mindent, mert nem volt szakirányú végzettségem, csak hatalmas zene- és koncertbolond voltam.
 
Most már vannak olyan szakok, amelyek segítséget nyújtanak ehhez a szakmához, de ezek mind csak elméleti képzések, az igazi kiképzést pedig a gyakorlat adja meg. Nálunk már mindenki közel húsz, vagy akár több éve is dolgozik, és azt hiszem, mostanra jutottunk el arra a szintre, hogy csak nagyon kevés olyan váratlan esemény történhet, amit nem tudunk azonnal lereagálni. Az első pár évben viszont rengetegszer belefutottunk olyanokba, hogy „Atyaúristen, most mi lesz?” smiley Persze mindent meg lehet oldani, de ehhez tényleg gyakorlat kell.
 
Márkus Éva - Live Nation Magyarország
 
Rockbook: Mennyit változott a szakma ebben a több mint húsz évben? Mennyiben zajlik máshogy a szervezés manapság, mint mondjuk a 2000-es évek előtt?
 
M.É.: Akkoriban teljesen más volt minden. Nemcsak a koncertszervezés, hanem maga a zeneipar is más rendszer szerint működött. A 90-es évek első felében megvolt az a hatalmas előny Magyarországon és Kelet-Európában, hogy volt egy hirtelen nyitás. Korábban sok zenész egyáltalán nem jött ebbe a térségbe, mert túl problémás lett volna egy itteni turné leszervezése, ezután viszont egy csapásra nagyon sok művész bukkant fel errefelé, akik közül többen még árkedvezményt is hajlandók voltak adni, csak hogy eljussanak erre a piacra. Ez mostanra teljesen megszűnt, és minden üzleti alapon működik. Teljesen mindegy, hogy az adott zenekar Amerikában, Nyugat- vagy Kelet-Európában játszik. Időnként azért még előfordul, hogy tudják, hogy Kelet-Európában alacsonyabb jegyárakkal érdemes dolgozni, de ilyenkor sem mennek le egy bizonyos árszint alá.
 
Emellett az egész zeneipar is teljesen más lett. A 90-es években ez még úgy működött, hogy a zenekarok lemezt készítettek, a turné pedig lényegében az ehhez tartozó promóció volt. Mostanra ez teljesen megfordult: a lemezpiac nagyon összezsugorodott és a koncertezés lett a fő bevételi forrás. Kis túlzással ma már csak azért adnak ki albumokat, hogy aztán újra elmehessenek turnézni, de nem is feltétlenül kell új anyag ehhez. Ott van például a System of a Down, akik úgy indulnak turnéra több év után, hogy nincs új lemez hozzá.
 
Rockbook: Hogyan indul egy koncert megszervezése? Honnan értesültük róla, hogy lesz európai turné, és mitől függ, hogy lehet-e magyarországi koncert?
 
M.É.: Általában nemzetközi szinten minden előadónak, még a legkisebbeknek is van ügynökségük, ami foglalkozik velük, és ők szoktak bejelentkezik. Vegyünk egy konkrét példát: megkaptuk az értesítést, hogy a Korn turnéra indul egy bizonyos időszakban és a leírásban az is szerepelt, hogy milyen esetleges különleges feltételeket kell tudnunk az árajánlathoz, milyen külső és belső kéréseik vannak, ülős vagy állós buli legyen, illetve vannak-e olyan extra igények, mondjuk a látvánnyal kapcsolatban, amit bele kell kalkulálnunk az árba. Ezután az adott terület promóterei beadják az árajánlatukat, illetve jelzik, hogy egyáltalán érdekli-e őket a koncert. Vannak ügynökségek, akik szeretnek bizonyos promóterekkel dolgozni egy-egy területen, de akadnak olyanok is, akik gyakorlatilag szabad licitálási versenyt tartanak – bár nem feltétlenül az viszi el a bulit, aki a legtöbbet ajánlja, mert velünk is előfordult már, hogy az ügynökség jelezte, hogy mi valamivel kevesebbet ajánlottunk, de bennünk jobban bízik, mint az elsőben. Nyilván az ügynök jutalékból él, de fontos neki, hogy rendben menjen a koncert és biztos megkapják a pénzüket.
 
 
Rockbook: A zenekarok a buli helyszínét is meghatározzák, vagy ti mondjátok meg, hogy egyáltalán hol lehetne megvalósítani?
 
M.É.: Inkább olyan típusú kikötéseik vannak, hogy arénakoncertet szeretnének, mindenképpen zárt helyen legyen a buli, vagy lehet szabadtéren is. Ez persze függ az adott periódustól is, mert mondjuk márciusban ritkán szerveznek Európában kinti bulikat a kiszámíthatatlan időjárás miatt. Az ügynökök nagyjából meghatározzák, hogy milyen helyszínt szeretnének, ezután viszont már a mi feladatunk, hogy alapos felmérések után döntsünk a kapacitásról. Megnézzük, hogy mekkora online rajongói bázisa van a bandának, milyen aktívak, mennyire foglalkoznak folyamatosan a zenekarral, és utánanézünk ugyanennek a sajtóban is. Ez különösen fontos azoknál az előadóknál, akik többévnyi hallgatás után jelentkeznek, mert lehet, hogy időközben nem is foglalkozott velük senki. Szerencsére ezeknek már könnyen utána lehet nézni az interneten és az is jó viszonyítása alap, hogy más hasonló stílusú bandákkal milyen körülmények között koncerteztünk. Ezek alapján állítunk össze egy ajánlatot, amelyben szerepel, hogy az adott zenekar szerintünk milyen kapacitás és jegyárak mellett tudna fellépni Magyarországon, amit aztán vagy elfogadnak, vagy nem. Az is lehet, hogy inkább kihagyják az országot, mert mondjuk csak húsz európai koncertet terveznek, és ilyenkor különösen döntő, hogy ki milyen anyagi feltételeket ajánlott.
 
Rockbook: Tehát a jegyárakat is az határozza meg, hogyan sikerül megállapodni a zenekarral?
 
M.É.: Abszolút. Persze az anyagiakkal kapcsolatban fontos tisztázni, hogy az az összeg, amit egy-egy koncertért elkérnek, nemcsak a zenekar pénze. Manapság már szinte minden nagyobb előadó hozza magával a teljes produkciót, beleértve a technikai stábot is, ami nem kevés embert jelent. Tehát mi annak a díját fizetjük meg, hogy a banda feláll a színpadra és megcsinálja ugyanazt a show-t, ugyanolyan technikai körülmények között, mint a világ bármely más részén. 90-95%-ban ez a bizonyos összeg határozza meg a jegyárakat. Sajnos ezek a gázsik mostanában ugrásszerűen emelkednek, olyan művészeknél is, akiknél ez nem feltétlenül lenne indokolt, mert 10-15 éve nem volt nagyobb slágerük, és technikailag sem túl innovatív produkcióról van szó. Ez óhatatlanul magával hozza a jegyáremelkedést is, és bár hosszú ideig próbáltuk elkerülni, idén sajnos el kellett érnünk a 30 ezer forint körüli jegyárakat is, ami európai szintén nagyjából a 90 eurósnak felel meg.
 
 
Rockbook: Tavaly is rengeteg nagy turné érte el Európát és Magyarországot, idén pedig talán minden eddiginél erősebb lesz a felhozatal az eddigi bejelentések alapján. Szerinted meddig fokozható ez? Eljöhet az a pont, amikor már egyszerűen nem bírnak el ennyi koncertet az emberek?
 
M.É.: Biztosan. Nyilván van a magyar piacnak egy bizonyos mérete, amit nem fogunk tudni túllépni. De ennek meg ott a másik oldala, hogy mit mondunk például a Korn menedzserének? „Bocs, már van hat hasonló rockbulink, ezt a hetediket nem kérjük”? smiley Idén valóban irgalmatlan mennyiségű koncert lesz itthon, és biztos vagyok benne, hogy több zenekar is a nagy vesztese lesz ennek a hatalmas túlkínálatnak. Nálunk már most is vannak olyan kisebb koncertek, amikre azt mondjuk, hogy ezt inkább nem szeretnénk bevállalni. Ettől függetlenül persze lehet, hogy az adott buli mégis megvalósul, mert egy másik szervező megcsinálja, mi viszont egyszerűen nem is tudunk olyan lazább időszakot mondani jövőre, amikor beleférne egy ilyen koncert. Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy az elmúlt két évben nagyban segítette a koncertjegyvásárlást az, hogy elkezdték rendezni a béreket Magyarországon. Főleg a rockbuliknál érezzük ennek a hatását, mert volt egy elég jelentős réteg, akinek korábban egyszerűen nem fért bele a nettó 100-120 ezres fizetésébe, hogy koncertekre járjon, most viszont már egyre többen gondolják úgy közülük, hogy akkor végre elmennek egy-egy bulira.
 
Rockbook: Az mennyire szempont egy-egy koncert megszervezésénél, hogy milyen hasonló bulik várhatók nagyjából ugyanabban az időszakban? Befolyásolja ez azt, hogy megvalósul-e az adott fellépés?
 
M.É.: Pont ezen szoktunk házon belül is mosolyogni, hogy nincs olyan előadó, akit érdekelne, hogy egy másik művész mikor mit csinál. smiley Szóval ez abszolút nem befolyásolja, de olyan azért volt már, hogy megmondtuk egy zenekarnak, amely egyébként is vacillált, hogy a prágai vagy a pesti koncert legyen előbb, hogy nekünk jobb lenne az egyik időpont, mert a másikon vannak egyéb nagy rendezvények is a városban. Ezek között lehetnek olyanok, amelyekhez minden szervezőnek igazodnia kell, például jövőre, amikor három EB-meccs lesz Budapesten. Nyilván a Puskás aréna ilyenkor nem is foglalható le más rendezvényekre, de nagyon helyesen az a döntés született, hogy ezeken a napokon az Arénában sem lesz semmi, mert egyszerűen nem lehetne megoldani biztonságtechnikai szempontból, hogy nagyjából egyszerre mozogjon két hatalmas tömeg a helyszínen.
 
Rockbook: 2020-ban több olyan zenekar is érkezik hozzánk, akik régen, vagy egyáltalán nem is jártak még itt, például a Five Finger Death Punch, a KISS és a System of a Down. Ilyen fellépők esetében máshogy zajlik a szervezés, mint olyan előadóknál, akik pár évente visszatérnek?
 
M.É.: Ez teljesen változó. A Five Finger-nél már az előző turnénál is nagyon érett egy budapesti koncert, de szerintem meg akarták várni, hogy annyira népszerűek legyenek itthon is, hogy egy igazán komoly arénashow-t tudjanak adni. A KISS-nél nyílt titok volt, hogy Gene Simmons mindenképpen szeretett volna elbúcsúzni Budapesttől is, úgyhogy itt igazából csak a megfelelő időpont megtalálása volt a kérdés, ami egyébként nem is volt olyan egyszerű, épp a már említett focimeccsek miatt, de végül szerencsére sikerült. Bevallom, a System-nél mi magunk sem értjük, hogy miért tudott bekerülni hirtelen Budapest is a turnéba. Minden korábbi turnéjukon is volt magyar ajánlat, így tényleg nem tudjuk, hogy miért pont most fogadták el, de nagyon boldogok vagyunk, hogy jönnek! smiley
 
 
Rockbook: Manapság azonnal érkezik visszajelzés a közönségtől a közösségi oldalakon létrehozott eseményeknél, sokszor már azelőtt, hogy egyáltalán a jegyelővétel megkezdődne. Mennyire lehet figyelni ezeket a reakciókat és tartani a kapcsolatot az érdeklődőkkel?
 
M.É.: Abszolút figyeljük őket, már csak azért is, mert nagyon sok kérdés elhangzik a kommentekben, és ezekre igyekszünk válaszolni. Olyan is előfordult már, hogy nálunk nem jelzett technikai problémát a rendszer, és a Facebookról tudtuk meg, hogy többeknek nem sikerült a jegyvásárlás. Persze emberek vagyunk, így nem tudunk napi 24 órában a gép előtt ülni, de a lehetőségeinkhez mérten próbálunk segíteni és válaszolni mindenkinek.
 
Rockbook: „Magánemberként” szoktál még koncertekre járni? Tudod egyáltalán rajongóként élvezni a bulikat, vagy mindig ott van a szakmai szempont is?
 
M.É.: A kezdeti időszakban nagyon sok koncertre jártam, és természetesen nem is csak a sajátjainkra. Az elmúlt 27 évben viszont annyi előadót láttam, hogy nagyon kevés olyan koncert van, amire elmegyek a szabadidőmben. De szó sincs arról, hogy meguntam volna ezeket, egyszerűen tényleg csak telítődtem az ilyen élményekkel.
 
Rockbook: Milyen a kapcsolatotok a többi magyarországi szervezővel? Van rivalizálás, vagy jól megfértek egymás mellett?
 
M.É.: Magyarországon abszolút béke és nyugalom van ilyen szempontból. Persze valamilyen szinten konkurensek vagyunk, de nagyon szépen tudunk egymás mellett dolgozni. Nem tudok véres csatákról vagy vitákról a szakmán belül, sőt, kifejezetten jól fel tudjuk osztani a különböző méretű bulikat, mert vannak, akik eleve csak bizonyos kapacitású koncerteket vállalnak. Nekünk gyakorlatilag a Sziget a legnagyobb konkurenciánk, velük szoktuk versengeni a legnagyobb nevekért. Egyébként nem egyszer előfordult már olyan is, hogy egy ügynök kifejezetten velünk szeretett volna megcsinálni egy kisebb koncertet, mi pedig átadtuk egy másik szervezőnek vagy egy klubnak, de részt vettünk a munkában és garantáltuk, hogy minden rendben lesz.
 
Manapság ez már nem jellemző, de az elmúlt 10-15 évben többször volt probléma abból, hogy előkerültek önjelölt promóterek, és valahogy eljutottak olyan szintre, hogy tudtak ajánlatot tenni. Nem egy ügynök tőlünk kérdezte, hogy kik ezek, mert még sosem hallottak róluk és teljesen irreális ajánlatot tettek. Volt, hogy nekünk is utána kellett néznünk, hogy „tényleg, ez ki?” smiley Ezek a szervezők abból indultak ki, hogy meghirdetnek egy-egy bulit és akkor majd a bevételből kifizetik a fellépőt, csakhogy ez a legtöbbször, főleg a világsztárok esetében úgy zajlik, hogy az összeg fele már akkor ott van a számlájukon, amikor elkezdjük szervezni a koncertet. Az ilyen elrugaszkodott ajánlottak egyébként nemcsak maguk alatt vágják a fát, hanem az egész piacot rombolják, úgyhogy nem árt azért egy kicsit érteni a szakmához. smiley
 
 
Rockbook: Befolyásolja a koncertszervezés folyamatát, hogy milyen stílusú az adott előadó? Másképp dolgoztok mondjuk a Backstreet Boys-zal, mint a Kornnal?
 
M.É.: Magára a szervezésre nincs hatással, de a kommunikációra igen, hiszen nyilván más felületeken zajlik az események népszerűsítése. De egyébként a metalzenészek is ugyanazokban az ötcsillagos hotelekben szállnak meg, mint a popsztárok. smiley
 
Rockbook: Ezek szerint ezt a részét is ti intézitek a szervezésnek? Vagy mások is részt vesznek a munkában?
 
M.É.: Az utóbbi időben egyre megszokottabb, hogy olyan nemzetközi ügynökségek is csatlakoznak a szervezéshez, amelyek kifejezetten arra szakosodtak, hogy intézzék a szállást és a helyi szállítást a világ minden részén, de olyan turnék is vannak, amelyeknél nekünk mondják meg, hogy milyen hotelt és autókat szeretnének. Az viszont nagyon fontos, hogy a kommunikáció megfelelően működjön az ilyen ügynökségekkel és tudjunk mindenről, mert előfordult, hogy csak annyit közöltek, hogy a zenekar majd ott lesz az Arénában. smiley Azért ennél egy kicsivel több adat kellene! smiley
 
Volt egyébként egy vicces helyzet, amiről mi sem tudtunk: az egyik világsztár banda valamiért Budapesten szállt meg egy ötcsillagos hotelben és innen utaztak repülővel a különböző városokba. Úgy, hogy Budapesten nem volt koncertjük. smiley De olyan jól titokban tartották az egészet, hogy mi is csak azért tudtuk meg, mert összetalálkoztunk velük a kisgépes terminálnál, amikor egy másik banda elé mentünk ki. smiley
 
Rockbook: Voltak még ehhez hasonló érdekes vagy emlékezetes sztorik az évek során?
 
M.É.: Voltak, bár ezek többsége nem teljesen publikus. smiley De vannak előadók, akik imádják Budapestet, és kérnek plusznapokat a turnéba, hogy legyen idejük mászkálni egy kicsit. A Muse például nem repülővel, hanem autóval ment tovább Bécsbe, és menetközben megálltak az Alpokaljánál körülnézni. De olyan zenész is volt, aki a koncert előtt és után csak útközben látta Budapestet, de annyira megtetszett neki, hogy később magánemberként visszatért a feleségével három-négy napra. Lenny Kravitz imád csak úgy sétálgatni a városban. Vele könnyen össze lehet futni valamelyik bevásárlóközpontban vagy a budai várban, pedig ő azért elég jellegzetes fazon, úgyhogy nem tud egykönnyen elvegyülni, és sokan oda is mennek hozzá, akikkel mindig vált egy-két szót. Szóval vannak ilyen jó kis sztorik.
 
Rockbook: Köszönjük az interjút!
 
Live Nation koncertek Magyarországon 2020.:
 
 
 
Tóth Mátyás