Bejelentkezés

x
Search & Filters

Igazi best of programmal vette be a Paddy and the Rats a Barba Negrát



Paddy and the Rats, Z!ENEMi– Barba Negra, 2021. 07. 17.
 
Nem lehet oka panaszra a Barba Negrába járó zene- és koncertkedvelőknek, mert bár a külföldi turnékra még várnunk kell egy kicsit, a hazai színtérről lassan, de biztosan mindenki sorra kerül. Július 17-én a Paddy and the Rats futott be a szabadtéri színpadra, akik hosszú hónapok után mindössze harmadik koncertjüket adták egy dunaújvárosi és egy székesfehérvári bulit követően, ráadásul egy nem akármilyen meglepetéssel is készültek.
 
Vendégként a Z!ENEMi alapozta meg a hangulatot, akik Paddyékhez hasonlóan miskolci gyökerekkel rendelkeznek, a zenéjüket azonban meglehetősen nehéz lenne röviden összefoglalni vagy bárhogyan is beskatulyázni. Ők maguk „ájtatos rap, szakrális funk, könyörgő rock, idvezült metál, zsoltár-pop”-ként utalnak az általuk játszott stílusra, és a felállás sem szokványos: Balogh „Juró” Szabolcs a banda frontembere és egyben Messiása, az „angyalok karát” pedig Csontos Krisztián, Szvoboda László, Hudák Attila és Mezei Geris alkotja. Ahogy az már ennyiből is sejthető, teljes őrülettel állunk szemben, de a lehető legjobb értelemben, avagy tipikusan az az eset áll fenn, amikor okos emberek hülyéskednek és nem pedig fordítva. Zeneileg ugyan nincs túl sok közös pont Paddyékkel, de a közönség jól vette a lapot, és nyitott volt a cseppet sem hétköznapi produkcióra.
 
 
A Paddy and the Rats a legjobb, és normál esetben az egyik legtöbbet koncertező zenekarok közé tartozik, határon innen és túl is, az elmúlt másfél év azonban alaposan felülírta a banda terveit és borította az addig megszokott dolgokat. Persze ezen most már kár rágódni, hiszen végre minden visszatért a (nagyjából) normális kerékvágásba, így ismét a Barba Negra szabadtéri nagyszínpadán láthattuk a csapatot. Akik követik Paddyéket a közösségi oldalakon, a koncert előtti napokban kiszúrhattak egy képet, amelyen Bodor „Bobo” Mátéval pózolt a zenekar, akit a Wisdom-ból és a Leander Kills-ből, az utóbbi években pedig a kalóz metalos Alestorm-ból ismerhetünk. A közös fénykép természetesen nem volt véletlen, ugyanis a barbás koncerten Bobóval kiegészülve lépett színpadra a banda.
 
 
Az intro után a Bastards Back Home dallamai csendültek fel, amit akár egyfajta üzenetként is értelmezhettünk, hiszen a zenekar végre valóban hazatérhetett a színpadra. A 20:20 körüli kezdés alapán sejthető volt, hogy egy bő másfél órás koncertre számíthatunk, Paddyéknek azonban annyi jó és bulizásra csábító daluk gyűlt össze az évek során, amennyi ennek a többszörösére is elég lenne, így lehetett találgatni, hogy mik kerülnek be a programba, de a zenekar – talán a hosszú kihagyás miatt is – egy igazi best of műsort rakott össze, amelybe minden eddig megjelent albumról válogattak nótákat, sőt, még néhány újdonság is belefért.
 
Nem hiszem, hogy eddig bárkinek is hiányérzete lett volna a zenekar hangzásával kapcsolatban, de nyilván a plusz egy gitár csak még erőteljesebbé és húzósabbá tette a dalokat, ráadásul Joey és Máté játéka – és persze Paddy akusztikus gitárja – kimondottan jól kiegészítették egymást, így akár hosszabb távon is fennmaradhatna ez az együttműködés, legalábbis az elkövetkező hetekben-hónapokban mindenképpen – annál is inkább, mert az Alestorm turnéja majd csak november végén kezdődik.
 
 
Ahogy már említettem, nem volt hiány a jól ismert Paddy-klasszikusokban: a teljesség igénye nélkül elhangzott a Pilgrim on the Road, a My Sharona és a Ghost from the Barrow, valamint az olyan mostanában született dalok is, mint a Make a Change és a Dark After the Night. Persze, ahogy az lenni szokott, a Freedom és a Drunken Sailor alatt pörgött fel igazán a hangulat – előbbi egyébként is azon nóták közé tartozik, amelyek mindig beindítják a közönséget, és az az egyik legjobb pillanat, amikor a dal közepe felé egy emberként ugrik fel mindenki a guggolásból.
 
 
A koncert végére is maradt egy meglepetés, méghozzá a Nathan Evans-féle Wellerman (Sea Shanty) feldolgozása, amelynek eredetije is kalózos hangulatú, de a Paddy and the Rats erre is rápakolt néhány lapáttal a harmonikás betétekkel és az egyre gyorsabbá és lendületesebbé váló tempójával. Sok jó pillanata volt ennek az estének, de a legjobb egyértelműen az volt, ahogy a banda tagjai újra és újra összemosolyogtak egymással, ezzel is jelezve, hogy valóban igazi örömzenélésről van szó, és a rajongóknál jobban csak ők maguk örülnek annak, hogy újra színpadon lehetnek, ami mostantól remélhetőleg ismét megszokott dolog lesz.
 
A koncerten elhangzott dalok:
 
01. Bastards Back Home
02. One Last Ale
03. Black Sails
04. Song of a Leprachaun
05. Pilgrim on the Road
06. My Sharona
07. Where Red Paints The Ocean
08. Make a Change
09. The Captain’s Dead
10. That’s My Nature
11. Castaway
12. Ghost from the Barrow
13. Dark After the Night
14. Six Rat Rovers
15. Join the Riot
16. Freedom
17. Time is in My Hands
 
Ráadás:
 
18. Drunken Sailor
19. Wellerman (Sea Shanty)
 
 
Fotók: Z!ENEMi, Barba Negra, további képekért klikk ide
 
Tóth Mátyás