Bejelentkezés

x
Search & Filters

Ilyen az intellektuális metal: Salvus - ’Irtás’ lemezkritika



Ha az lenne a feladat, hogy mondjatok méltatlanul alulértékelt magyar zenekarokat, valószínűleg sokaknak kapásból a Salvus jutna eszébe. Már azoknak, akik ismerik egyáltalán őket. Pedig már 2001 óta alkotnak, nem is akármilyen zenéket. Valószínűleg az olvasóink többsége azért hallott már róluk, mi is készítettünk velük télen egy interjút. Az áprilisban megjelent ’Irtás’ kritikája következik.
 
Globalizáció, klímaváltozás, demográfiai válságok, vallási radikalizmus, egyre felszínesebb emberi kapcsolatok és egy kis hazai aktuálpolitikai áthallás. Ezek a témák mind megtalálhatóak a rendkívül intelligens dalszövegeket alkalmazó zenekar új lemezén. A Salvus mindig is azokat a zenekedvelőket képviselte, akik szeretnék megérteni a társadalmunkat, rohanó világunkat, felismerik az aktuális problémákat. Zeneileg albumról albumra érezhető a fejlődés, a megszólalása is az ’Irtás’-nak a legpatentebb az eddigi anyagok közül. A stílust nem lehet pontosan belőni, mert a fő irányvonal továbbra is a dallamos-progmetal, ami itt (’Késve ébredő’, ’Rohanó vizeken’) rádióbarát (lenne, egy tökéletes országban), ott (’Mindenki ártatlan’, ’Késve gyászoló’) kellően zúzós, megint máshol (’Barát’) igazán melodikus, sok helyen zongorával, szimfonikus aláfestéssel megpakolva. És akkor az elképesztő gitárfutamokat, amiktől az agyad eldobod, még nem is említettem. Mindenképp nagyon egyedi a hangzásuk, a dalokat egyébiránt közösen írják.
 
 
Ahogy fentebb is említettem, Pötörke Zoltán szövegei kiemelkedően igényesek, melyekben végre megtalálhatóak azok az együtténeklős refrének is, amik eddig nem igazán voltak jellemzőek a dalaikra – ezzel is befogadhatóbbá tették a zenéjüket. A mondanivaló árnyaltan van megfogalmazva, de abszolút érthető és átélhető. Sehol nincs kimondva például, hogy „Orbán, verd ki a Ferinek”, de nem kell hoz… na jó, elég nagy a képzelőerőm és egyáltalán nem biztos, hogy erre gondolt a költő, szóval itt elnézést is kérnék a zenekartól. Alapvetően sem egyszerű rock és metal alapokra nem túl kínos magyar szöveget írni, de ha még ki is fejez valami elgondolkodtatót vele az ember, az az igazán nagy teljesítmény. Ezzel a Salvusnak soha nem volt problémája, itt sincs. Nyilván fogékonynak kell lenni rá, de biztosan a zenekar is tisztában van vele, hogy nem mindenki azért hallgat zenét, hogy azáltal fejtse meg az életet, a világmindenséget, meg mindent.
 
 
Nem lehet mást mondani az ’Irtás’-ról, mint hogy rettentő jó, és bár több hasonló banda lenne a felhozatalban, illetve bár több figyelmet kapna a Salvus. De hát ilyen ez a popszakma. Amit talán hiányolok, az a ’Víg’ esetén hallható mókametal (mindjárt megyek és levédetem a kifejezést, mint Gene Simmons a metalvillát), ami persze szintén csak első hallásra akkora nagy örömködés, de ettől olyan zseniális. Így talán kicsit túlzottan is nyomasztó a komplett album. Minden esetre mindenkinek ajánlom, az is tegyen vele egy próbát, aki a hagyományosabb megközelítés híve.
 
Dallista:
 
01. Istenféltő
02. Áruló
03. Barát
04. Mindenki ártatlan
05. Késve ébredő
06. Késve gyászoló
07. Szakadék köztünk
08. Erdő
09. Rohanó vizeken
 
 
Somogyvári „Rossi” Ákos