Bejelentkezés

x
Search & Filters

"I’m down for whatever" - interjú a Down For Whatever zenekarral



A Down For Whatever zenekar neve sokunk számára már ismerős. Legújabb lemezük, a „Mondd el“, október elején jelent meg, azóta pedig csak kapkodjuk a fejünket, mi minden történt a zenekarral. Legutóbb az októberi Godsmack előtt léptek fel, illetve október 31-én Gödöllőn szedték szét a Trafót és csaptak egy hatalmas bulit. A következő koncert karácsony után, december 27-én Kecskeméten lesz és hogy addig se unatkozzanak, kapva kaptam az alkalmon és elcsíptem őket egy interjú erejéig.
 
Rockbook: Egy elég erős, 11 állomásos turné közepénél jártok, aminek a keretein belül épp a legújabb „Mondd el“ címre keresztelt albumotokat mutatjátok meg a nagyközönségnek. Hogy fogadták a rajongók, milyenek voltak az eddig letolt bulik?
 
Kiki: Eddig minden képzeletünket felülmúlta ez a turné és bízunk benne, hogy a maradék három koncerten is hasonló energiák fognak elszabadulni. Úgy veszem észre, hogy az új dalok is nagyon jól működnek élőben és ha egy-egy szó kiesik a fejemből, akkor a közönség szájáról már tudok olvasni!:) Mindig külön izgalom friss számokat játszani, mert teljesen más mint a stúdióban vagy a próbateremben. Szilveszterkor a turné szettjét ki fogjuk egészíteni még pár plusz dallal, úgyhogy most is van mit gyakorolnunk.
 
Robi: Ez a turné azért is különösen izgalmas számunkra, mert ez az első eset, hogy egy co-headline” turné résztvevői vagyunk, nem pedig vendégzenekari pozícióban játszunk. Hihetetlen érzés, hogy ennyien eljönnek ránk, és hogy már a kapunyitás előtt sorban állva éneklik az emberek a dalainkat. Persze így már jóval nagyobb a felelősség és az elvárás is rajtunk, de szeretjük az ilyesfajta kihívásokat, és igyekszünk megtenni minden tőlünk telhetőt, hogy a lehető legjobban sikerülhessen a turné, és hogy a közönségünk is elégedette távozzon a bulik után.
 
Rockbook: Nemrég a Godsmack előtt fűtöttétek be a hangulatot. Hasonló élményben volt már részetek korábban, például a 2017-es Electric Callboy budapesti koncertje-  csakhogy egy példát említsek. Hogy kell elképzelni egy ilyen bulit, van időtök/lehetőségetek kicsit beszélgetni, leülni sörözni egyet a főzenekarokkal és megismerni egymást?
 
Kiki: Az említett Godsmack bulin sajnos nem volt lehetőségünk mélyen beszélgetni a zenekar tagjaival, de a koncert után azért pár szót tudtunk váltani velük és egy közös  képet is sikerült lőnünk. Nagy élmény volt az az este. Anno az Eskimo Callboy (most már Electric) bulin több időnk volt megismerkedni a srácokkal és viszonylag sokat tudtunk beszélgetni velük. Amikor pár évvel később visszatértek az A38-ra, akkor külön ránk csörögtek, hogy megyünk-e aznap és beugrunk-e hozzájuk a koncert előtt egy koccintásra, ami aztán így is történt. Óriási fazonok, nagyon megkedveltük őket!
 
Godsmack + Down For Whatever
 
Rockbook: Bár azóta alig telt el egy hónap, mégis felmerül a kérdés: lettek-e esetleg új arcok a rajongóitok között, kaptatok-e visszajelzéseket olyanoktól, akik még csak akkor ismertek meg Titeket?
 
Kiki: Ugyan a lemezről már korábban megjelent négy dal, ezért inkább azt tudnám mondani, hogy folyamatosan jöttek az új arcok, de valóban, a címadó, “Mondd el” hirtelen jó nagyot ugrott és a koncerteken kívül üzenetben, valamint kommentekben is többen írják, hogy ezzel ismertek meg minket. Szóval ez hatalmas öröm számunkra!
 
Robi: Ezt még ilyen kevés idő elteltével nagyon nehéz megmondani. Amikor vendégzenekari lehetőséget kapunk, tisztában vagyunk vele, hogy ilyenkor az est nem rólunk szól. 
 
A legfontosabb hogy bemelegítsük a színpadot a főzenekarnak, és hogy kihozzuk a maximumot abból a röpke 30 percből, ami ilyenkor a rendelkezésünkre áll. Nem mindennap adódik lehetőség arra, hogy megmutathasd magadat olyanoknak, akik eddig korábban valószínűleg sosem hallottak rólad. Az a tapasztalat, hogy ilyenkor még az emberek “megfigyelő” fázisban vannak, hiszen ekkora alakulnak ki az első benyomások velünk kapcsolatban. Ha jó munkát végeztünk és a csillagok is együttálltak, így befogadó / nyitott fülekre találtunk, akkor jó esély van rá, hogy idővel viszontlátjuk majd valamelyik saját koncertünkön is, de ehhez mindenképpen idő kell.
 
Korábbi példákat említve, szoktunk találkozni a mai napig olyanokkal, akik az Electric Callboy-on  vagy épp 2016-ban az Ignite előtt ismertek meg minket.
 
Rockbook: Többször jártatok már külföldön és léptetek fel egy és ugyanazon színpadon külföldi bandákkal. Nem gondolkoztatok azon, hogy esetleg „nagyobb fába vágjátok a fejszéteket“ és külföldön is jobban megmutassátok magatokat?
 
Kiki: Személy szerint én úgy gondolom, hogy a külföldi karrier egy teljesen más stratégiát kíván, mint amit mi jelenleg követünk. Már csak a dalok magyar szövegét nézve is kifejezetten az itthoni közönséghez szólunk. Úgy érzem, hogy így és ezzel találtuk meg igazán önmagunkat. Jelenleg itthon vannak terveink, céljaink és én egyelőre ezeket látom reálisnak!
 
Rockbook: A zenekar megalakulása óta eltelt jó pár év, az interneten rengeteg információt el lehet érni Veletek kapcsolatban, sőt, a rajongóitok között sokan vannak, akikkel igazán jó viszonyban vagytok. Akik nemrég csatlakoztak a rajongótáborba, biztos, hogy már mindenhol bekövettek Titeket, mégis van egy kérdés, ami felmerül sok mindenkiben és csak kevesen tudják rá a választ: Down For Whatever. Mit takar a zenekar neve?
 
Kiki: Oh, ez egy jó régi történet! Robi egy darabig Texasban élt és dolgozott. Volt egy helyi bár nem messze a lakástól, amiben lakott és amikor a haverját kérdezte, hogy miért menjenek le oda, annyi volt a válasz, hogy “Down For Whatever”. Ugorjunk le, csak úgy valamiért. Valahogy ez Robinak beragadt és amikor én csatlakoztam már a név adott volt. Számomra aztán később jött egy sor a “Zuhanás” dalszövegében, hogy “…ha nem tudok feljebb emelkedni, majd a mélybe süllyedek és felhozom a két kezemmel mindazt, amit lentről fel lehet”. Nekem ez a szám lett az, amivel igazán értelmet nyert a nevünk: amikor leülök megírni egy dalszöveget, sokszor igen mélyre kell ásni és őszintébbnek lennem a számokban, mint amennyire akár magammal lennék. Ilyenkor fel kell hozni lentről mindent, amit ott találok.
 
Robi: Az “I’m down for whatever” kifejezés kb. tényleg csak annyit tesz, hogy “benne vagyok, csináljuk”. De valahogy ez az az attitűd jellemez minket lassan már 8 éve, amióta a zenekart megalapítottuk. Próbálunk minden lehetőséget megragadni és nem nyugszunk addig, amikor azt nem érezzük, hogy mindent megtettünk azért, hogy egyről a kettőre jussunk. Azóta persze feltöltöttük ezt mélyebb jelentéssel magunknak, ahogy Kiki is mondta.
 
 
Rockbook: Ha már az angol nyelvnél tartunk: korábban angol dalszövegekkel dolgoztatok, azonban most már inkább magyar szövegeitek vannak. Gondolom, a magyar közönség jobban tud azonosulni így a szövegeitekkel, jobban megmozgatja őket, esetleg így akár az idősebb generáció is felkapja a fejét a muzsikátokra. Számotokra mi a jelentősége annak, hogy inkább magyarul írjátok a szövegeiteket?
 
Kiki: Annak idején úgy éreztük, hogy ennek a stílusnak az angol a nemzetközi nyelve. Azok a zenekarok, akiket hallgattunk és akik inspiráltak minket, ők is angolul szólaltak meg, ezért a kezdetekben nem volt kérdés, hogy mi is így fogjuk megírni a dalokat. Aztán jött a “Nincs helyed”, ami mindent megváltoztatott. Valahogy akkor éreztük, hogy így vagyunk mi a Down For Whatever és így tudjuk legőszintébben elmondani, amit érzünk és gondolunk. Ezután már nem volt kérdés, hogy milyen nyelven folytatjuk.
 
Robi: Az első években azt gondoltuk, hogy a zenestílus, amit képviselünk, az inkább csak a saját generációnk számára lehet érdekes / befogadható. Viszont amióta magyar nyelvűek a dalok, illetve ezeket bemutathattuk egy Depresszió és Road turnén is szélesebb körben, azt vettük észre, hogy az idősebb pl.: a szüleink generációjából is sokan elkezdtek nyitni felénk. Ezt talán sosem gondoltuk volna korábban, de nagyon örülünk, hogy egyre többen méltónak tartanak minket arra, hogy velünk tartsanak ezen a hosszú kalandon.
 
Rockbook: A zenekar klipjei egytől egyig minőségi munka, ez tagadhatatlan. A klipek készítésénél is mindannyian kiveszitek a részeteket a munkában, honnan merítitek az ihletet a klipekhez? Úgy látom, évről évre egyre minőségibb videóklipeket gyártanak a magyar zenekarok is, sőt, a rajongóikat is szívesen bevonják, a Művilág klipjét Ti is így forgattátok - lehet-e hasonlóra számítani a közeljövőben? Terveztek-e még klipet kiadni az új albumról?
 
Kiki: Köszönjük, hogy így látod! Igen, az esetek többségében, főleg a kezdetekben mindent mi csináltunk, ha klipről volt szó. Az utóbbi időben több olyan szuper szakemberrel találkoztunk, akik segítettek nekünk egy-egy videó elkészítésében. A “Mondd el” című klipet például Bikali Sanyi barátunk rendezte és forgatta, de a mai napig szeretjük kivenni a részünket és beletenni magunkat minden projectbe, ezért biztosan lesznek még teljesen saját gyártású anyagok is. Ha ilyenről van szó, akkor összedugjuk a fejünket és a dalszöveg alapján megpróbáljuk szimbolikus képekkel kiegészíteni vagy éppen megerősíteni az adott történetet. Az ihletet többször a kedvenc filmjeink, könyveink adják, de van amikor maga a mondanivaló szinte egyértelművé teszi, hogy mit mutatunk meg belőle vizuálisan.
 
Robi: Ami biztos, hogy a Mondd El lemezről még 2 dalhoz fogunk videoklipet kihozni a közeljövőben. Ezekhez ugyan már megvannak a koncepcióink, de biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben lesznek olyan klipjeink, amibe be fogjuk vonni majd ismét a követőinket / rajongóinkat, e felől semmi kétség!
 
Dávid: Mindig próbáljuk a legjobb minőséget nyújtani a lehetőségeinkhez és képességeinkhez mérten. Nem sajnáltuk soha az időnket,  hogy beletegyünk mindent, amit tudunk, viszont az évek során rá kellett jönnünk, hogy be kell vonnunk külső szakembereket is, mert csak így tudjuk megtartani, vagyis inkább emelni a minőséget. Az pedig egy hatalmas öröm, hogy ezek a szakemberek a barátaink is egyben.
 
 
Rockbook: A Voltam/Leszek dalt Pásztor Annával készítettétek el, ami sokak számára meglepetés volt, hiszen nem számítottak arra, hogy lesz egy kollaboráció is az albumon. De rövid idő alatt egész nagyot ment a klip, már több, mint 80 ezres nézettsége van. Számíthatunk rá esetleg, hogy a jövőben más zenésszel is együttműködtök majd? Van esetleg olyan zenész, aki mindannyiótok kívánságlistáján szerepel?
 
Kiki: Úgy voltunk vele, hogy egy ilyen, első hallásra szokatlan dalhoz jól állna egy rendhagyó kollaboráció. Nagyon boldogok voltunk, amikor Anna igent mondott és ennyire tetszett neki már a demó verzió is. Igazán szeretjük ezt a számot és élőben óriási energiák érkeznek meg a közönségből felénk. Új együttműködésen egyelőre még nem gondolkoztunk, de természetesen bármi előfordulhat. Hogy kik vannak a kalapunkban, azt most még nem szeretnénk elárulni.
 
Rockbook: Azt tudom, hogy a kliphez Robi egy olyan szoftvert használt, amit főként játékok fejlesztéséhez és filmprodukciókhoz használnak, viszont az album borítójáról idáig szerintem nem esett túl sok szó. Mesélnétek arról egy kicsit?
 
Kiki: Nagyon sokat gondolkoztunk, hogy mi lehetne az album borítója. Abban biztosak voltunk, hogy valami olyasmit szeretnénk, ami lefedi az elkövetkezendő időszak hangulatát, valamint a szimbólumunkat is meg akartuk jeleníteni rajta. Több tervünk volt, de valahogy egyiken sem éreztük a lemez vibe-ját és az erőt benne. Aztán egyszer csak beugrott egy digitális kép, amelyet Robi szerkesztett még tavaly télen kopár hegyekről a fölötte lebegő Down For Whatever ikonnal. Ezt skicc gyanánt elküldtük Ferenczi Zoli, grafikus barátunknak, akivel már a “Zuhanás” albumon is együtt dolgoztunk. Ő rajzolta át és véglegesítette a “Mondd el” borítóját.
 
 
Rockbook: A legújabb, „Mondd el“ albumotok hasonlóan nehéz témákat érint, mint a „Zuhanás“, hangzásvilága viszont néhány internetes kommentelő szerint eltér a régebbitől. Én a legújabb korongot könnyebben emészthetőnek tartom (mint az előzőt) azok számára is, akik nem feltétlenül az ehhez hasonló zene kedvelői. Bár még mindig nagyon friss és ropogós az új korong, érdekelne, hogy miből merítettétek az ihletet, mi vagy éppen ki volt rátok a legnagyobb hatással az albumírásnál?
 
Kiki: Én is úgy gondolom, hogy a “Mondd el” valóban egy színesebb korong lett, ha lehet így fogalmazni. Több hangulat, téma és hangszerelés jelenik meg benne. Az “all time” kedvencek inspirációin túl, valószínűleg az aktuális favoritok behatása is érződik rajta. Gyorsan is készült el ez a lemez, mert a “Porszemek a fényben” óta nem telt el egy év, ami egy nagy szó nálunk, mert igazán sosem szoktunk sietni a zeneszerzéssel. Viszont rengeteg új élmény ért minket az elmúlt időszakban. Ezek megmutatkoznak a társadalmi kritikákat megfogalmazó számokban és a személyesebb hangvételű dalokban is. De van rajta olyan tétel is, amelyet például az elmúlt év Depressziós és Road-os turnéi inspiráltak és azt írja le, hogy mi hogyan látjuk és érezzük magunkat a koncerteken (Mindent ugyanígy c. dal). e ott van a “Csönd lennénk”, amely egy köszönet a mi összetartó közösségünkhöz. Valamint a címadó “Mondd el”, ami egy régi, gyerekkori barátom küzdelméről a függőségekkel és a depresszióval, valamint a kettőnk párbeszédéről szól. Sokat jelent nekem ez a lemez.
 
Rockbook: Nemrég látott napvilágot a hír, miszerint 2023-ban nem kerül megrendezésre a VOLT Fesztivál. Szerintetek ez milyen hatással lesz a jövő évi fesztiválszezonra Magyarországon a magyar rock/metál együttesek számára?
 
Kiki: Nem titok, hogy az elmúlt évek erősen megtépázták a zeneipart is. Komoly károkat okozott a vírushelyzet és az ebből adódó kilátástalanság. A jelenlegi helyzet sem segít és látjuk, hogy a kluboknak egyre nehezebb dolguk van. Amikor más zenekarokkal beszélgetünk, gyakran előkerül a téma és mindig elmesélik, hogy jóval kevesebb az átlagos koncert látogatottság, mint régebben. Szerencsére ez jelenleg pozitív irányba változik és bízunk benne, hogy ez csak egyre jobb lesz. Semmiképpen nem jó jel, hogy több szervező nem mer belevágni a következő évbe, de kívánjuk, hogy a fesztiválok és a klubok is át tudják vészelni az elkövetkezendő nehéz időket, mert ez ugyanannyira fontos a közönség számára is, mint nekünk.
 
Dávid: Nehéz idők ezek a fesztiváloknak és a kluboknak is egyaránt. Sajnos ez párhuzamosan azt is hozhatja magával, hogy sok zenekar nem tudja folytatni a zenélést. Nem egy egyszerű élet a zenekarozás és mellette valahogy érvényesülni kell az élet más területein is, nem mindenkinek lesz rá lehetősége ezt menedzselni. Bármit is hoz a jövő, teljes gőzerővel haladunk tovább és reméljük minél több fesztivál, klub és zenekar marad életben.
 
Rockbook: December 31-én a Barba Negra Blue Stage-ben csaptok majd egy bulit a I’m Dorothy-val. Kaphatunk-e egy kis ízelítőt abból, hogy mi várhat azokra, akik az év utolsó napját Veletek tervezik tölteni?
 
Kiki: Aki járt már Down For Whatever koncerten, az pontosan tudja, hogy mire lehet számítani, de azt azért elmondjuk, hogy eddig még élőben nem hallott számokkal készülünk, valamint különleges show-al kifejezetten erre az estére. Az pedig már a hab a tortán, hogy a Down For Whatever testvériséggel csúszhatunk át a 2023-as évbe. 
 
Rockbook: Srácok, nagyon szépen köszönöm az időtöket és sikeres turnézárást kívánok Nektek! 
 
 
Elérhetőség: Facebook, Instagram, YouTube 
 
Gömöri Ivett