Instant katarzis: Klone, Kingcrow koncertbeszámoló - 2025.04.30., Instant
Kingcrow, Klone – 2025.04.30., Instant
2025. április 30-án az Instantban egy viszonylag szűk közönség olyat tapasztalhatott, aminek valószínűleg híre megy „jobb körökben”. A Kingcrow és a Klone adott közös koncertet, egyik állomásaként a két zenekar co-headliner turnéjénak, és egészen lenyűgöző produkciókat láthattunk tőlük.
Prológus, azaz teccik tudni, az úgy kezdődött (tetszés szerint átugorható személyes felvezetés) … 2024. szeptemberében Kolos barátom felhívta a figyelmem a Kingcrow tárgyévi albumára, konkrétan azt írta, hogy „óriási album”. Mivel az úriember zenei műveltsége és ismeretsége finoman szólva is a „nem gyenge” kategóriába tartozik, és nagyjából ismeri is a befogadóképességeim határait, gondoltam, hát legyen, mit veszíthetek. Jött a Hopium anyag meghallgatása, majd beragadása a zenelejátszóba egy jó darabig. Miután január végén kiderült, hogy a Zaj szervezői elhozzák nekünk a két banda közös turnéját, nem kellett sokáig hezitálni egyikőnknek sem, gyorsan jeleztük a részvételünk szándékát, és konstatáltuk, hogy akkor találkozunk ismét személyesen is. A koncert napján jöhetett a szokásos rituálé: rohanás haza melóból/ gyorsan valami kaja betúrása/ sziasztok család, majd jövök/ 2 óra autózás/ leparkolás valami megközelíthető helyszínen/ sietés a helyszínre tömegközlekedéssel, hogy még időben beessek kezdésre.
Az Instantba időben történt megérkezés után feltűnő volt, hogy egyelőre nincsenek túl sokan, bár hozzá kell tenni, hogy a Kingcrow 19:20-ra hirdetett kezdése sokak számára korai időpontnak tűnhetett. Viszonylag szűknek tűnő színpad, gyors fotó a setlistről, (pacsizás Kolossal) és nagyjából el is értünk a kezdéshez. A színpadra pontban a leírtak szerint érkezett az olasz zenekar, és kezdtek is bele rögtön a Hopium album iszonyatosan lendületes és zseniális nyitódalába, a Kintsugi-ba. Rögtön feltűnt, hogy milyen jól szól a banda, milyen tisztán érthetőek a hangszerek, egyben van az egész, mindössze az ének megfelelő hangerejére történő keveréséhez kellett néhány momentum, de az első refrénnél már az is rendben volt. A csapat lendületével sem volt gond, bár lehet, hogy kicsit megszeppentette őket a viszonylag szűkebb közönség (és még szűkebb színpad), de az énekes, Diego Marchesi azonnal teljes erőbedobással próbálta felvenni a kapcsolatot a közönséggel, és ez inkább több mint kevesebb sikerrel is járt. Mivel a következő dal is elég lendületes volt, és a frontember lelkesedése nem csökkent, így borítékolható volt, hogy igen jó este elé nézhetünk, ha ez így folytatódik. Nem is tévedtem, a dalválasztás a műsor során egy híján kiváló volt. A zenekarnak ez most lemezbemutató turnéja, így a Hopium albumról 5 dalt is játszottak, és ez igen jó műsort eredményezett, hiszen gyakorlatilag ez az album az eddig majd 30 éves pályafutásuk csúcsa.
Az albumon is jelenlévő elektronika hd-ről szólt, de megfelelő arányban, nem lógott ki. Ami külön kiemelendő, hogy a fő éneken kívül három (!) élő vokál is volt, amik iszonyatosan jól működtek és szép tiszták is voltak (egy-két helyen lehetett hallani mindössze, hogy mankóként a hd is tartalmaz kiegészítő éneksávot). Emellett nagy erőssége volt a koncertnek a tagok hangszeres és énektudása, és voltak konkrétan olyan dobtémák, amik kapcsán az ember álla leesett. Míg albumon többször kevésbé érezhető a zenekar progresszív jellege, élőben ez a stílusjegy sokkal jobban meghatározó volt. A Come Through volt egyértelműen számomra a koncert leggyengébb része, állítólag a zenekarnak ez az egyetlen balladája, de én azt gondolom, nem is kell több, kevésbé áll jól nekik. Ezt azonban követte a legnagyobb slágerük, a Moth, valamint zárásként a fejünket bólogatásra bíró és egyben le is szedő Hopium. Összességében a kicsit több mint egy órás műsor végén nagyon elégedett voltam, gondoltam, ha egy ilyen színvonalú műsort ad a Klone, akkor eddig simán az év (dupla) koncertje.
Setlist:
01. Kintsugi
02. Drensched
03. Closer
04. Parallel Lines
05. Night Drive
06. Father
07. Glitch
08. The Persistence
09. Come Through
10. The Moth
11. Hopium
A francia Klone-t eddig album egységben annyira nem hallgattam, csak számonként, őket a Spotify inkább a „dal/előadó alapján rádió” lejátszási listákba adta be, bár így is sikerült elég hamar barátságba kerülni a zenéjükkel. Már harminc éve léteznek, a nevük egy kicsit jobban ismert, mint a Kingcrowé, de ők is inkább underground zenekarnak számítanak, mint fősodorbéli bandának. Számomra a stúdiófelvételek során az az érzésem volt mindig, hogy a zene éteri, atmoszférikus, melynek hangulata egyébként nagyon meghatározó, személy szerint leginkább melankolikusként jellemezném. Kíváncsi voltam, hogy képesek-e olyan benyomást gyakorolni, mint a Leprous abban a tekintetben, hogy élőben sokkal inkább előjön a metál, mint a lemezen. Spoiler: nagyon is.
Nem tudom, jeleztem-e már valaha, de nagyon becsülöm, ha egy zenekar pontosan kezd, hiszen a kilencvenes években még ahhoz voltunk szokva, hogy ha ki volt írva hétre/nyolcra a koncert, akkor a zenekar akkor kezdte, amikor voltak már elegen, és ez lehetett akár fél 11 is. A Klone a meghirdetett menetrend szerint 20:50-kor percre pontosan kezdett, egy introval, mely náluk is hd-ről volt bejátszva. (Azt azonban megjegyezném, hogy náluk mindössze az első és az utolsó dal során volt hd-ről bejátszott sáv alkalmazva, az egész koncert élő volt, méghozzá a színpadon lévő urak nem gyenge előadása.) A banda színpadra lépésekor egyértelműen hallatszott és látszott a közönség reakcióján, hogy őket többen és jobban ismerik, mint a Kingcrow-t, és szerencsére azért némileg jobban megtelt a nézőtér is ekkorra. Már az első dal, az új lemez címadója alatt volt némi beindulás, de az ezt követő Magnetic, After the Sun és Blink of an Eye olyan hármas volt egymás után, ami egyértelműen berobbantotta a koncertet. No persze itt nem volt circle pit és efféle nyalánkságok, egészen egyszerűen csak az érzelmi íveket átélő közönség, akiknek egy része ismerte a dalokat, (egy része tudta is), és katartikus élményeket váltottak ki azok belőlük. A színpadon a zenekar is élvezte a játékot és a hallgatók visszajelzését, egyre nagyobb átéléssel működött az előadás, melyből minden tag kivette a részét. Talán a legjobban a zenét és a közönség szeretetét Aldrick Guadagnino gitáros élvezte (és hálálta meg), a hibátlan teljesítményt nyújtó bandából az ő showja volt meghatározó (vagy legalábbis látványos), és a minden hangot tökéletesen lehozó Yann Ligner énekesé, akivel még egy szolid, de szórakoztató különszámot is csináltak.
A műsorban jobbnál jobb dalok szerepeltek, melyek jó egymásutánban voltak színpadra pakolva, külön nem is térnék ki rá, feleslegesnek érezném, hiszen annyira egyben volt a produkció. Talán ami számomra mégis kiemelkedett az est során, az a Meanwhile volt, egészen egyszerűen azért, mert az élőben szinte leszakította a fejem, és közben csak vigyorogni tudtam, annyira átjött a dal és a rendkívül energikus előadása. Utána elhangzott még egy opus, majd távoztak a szereplők a színpadról egy-két perc erejéig. Ezalatt a rövid idő alatt jött a legnagyobb sláger, egyben az est utolsó műve, a Yonder bevezetője, majd visszatért a banda, és az eddigi érzelmi csúcspontra hajtotta a közönség nagy részét. Sokan énekeltek a zenekarral együtt, és hihetetlen átéléssel, szinte együtt éltek a színpadon és a színpad előtt lévők, egymást hajtva bele a felemelő élménybe. (Talán kicsit túlzónak tűnik itt a leírás, de azt hiszem, aki ott volt, érti miről van szó a beszámolóban). Katarzis, meghajlás, búcsúzás. (Atyaég, mi volt ezen az estén?)
A nézőteret elhagyva Kolos barátom egyszerűen megfogalmazta, de mégis találóan, milyen volt: 10/10. Többet ennél felesleges is írni a fentiek után jelenleg, de egy biztos: még sokáig fog élni az élmény, és biztosan előtörnek újabb pozitív hidegrázást keltő pillanatok egy jó darabig.
Setlist:
01. The Unseen
02. Magnetic
03. After the Sun
04. Blink of an Eye
05. Bystander
06. Immersion
07. Danse Macabre
08. Drifter
09. Sad and Slow
10. Meanwhile
11. Nebulous
12. Yonder
Gede Norbert
Fotók: Béres Máté (A teljes galériához klikk ide!)
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
