Bejelentkezés

x
Search & Filters

Interjú John Petrucci-val, a Dream Theater zenekarvezető-szólógitárosával



John Petrucci (Dream Theater) interjú - 2014. 07. 26. Budapest Park

2014. július 26-án ismét Budapesten lépett fel a legendás New York-i progresszív-metal csapat, a Dream Theater, melynek apropójából, a koncert előtt Mihály Gergely kollégánk, az Angertea zenekar frontembere faggatta John Petrucci-t, a zenekar gitárosát. A teljes videóinterjút magyar felirattal itt megtekinthetitek.

 


Rockbook: - Szia John! Ez lesz a kilencedik alkalom, hogy felléptek Magyarországon...

John Petrucci: - Valóban? :)

Rockbook: - Igen, megszámoltuk. Ez azért elég sűrűnek mondható. Mit gondoltok az országról, és minek köszönhetjük a gyakori látogatást?

John Petrucci: - Már az első alkalom, amikor itt jártunk is remek volt. Nagyon sokszor játszottunk már azon a szabadtéri színpadon...őőő….

Rockbook: - ...a Pecsában...

John Petrucci: - Ez a neve? Ami olyan, mint egy amfiteátrum. Az első fellépéstől kezdve mindig nagyszerű volt.Az emberek zseniálisak, a show is remek, a közönség nagyon élvezte az egészet, úgyhogy rendszeressé tettük ezt a helyszínt a turnékon.

Rockbook: - A jelenlegi turnén az új album dalai mellett elég nagy hangsúlyt helyeztetek az 1994-es 'Awake' albumra. Mi ennek az apropója?

John Petrucci: - Az Awake album megjelenésének idén van a 20. évfordulója és arra gondoltunk, hogy ezt emlékezetessé tesszük. Ezért a show második részét az Awake album dalaival kezdjük, ami szerintem király, és a közönség is nagyon élvezi.

Rockbook: - Általában milyen koncepció alapján állítjátok össze az adott turné setlis-jét?

John Petrucci: - Ennek a setlistnek a megírásakor konkrét elképzeléseink voltak. Először is, ez egy három órás show,szóval eleve úgy készültünk, hogy két részes lesz.Van pár dolog, amit mindenképpen be akartunk tenni, mint ahogy te is említetted, az 'Awake' albumrólaztán a ráadásban nagyon sok számot játsszunk a 'ScenesFrom a Memory'-ról. Elterveztük az egészet. Néhány olyan számot is felírtunk, amit még sosem játszottunk élőben,szerettük volna, ha a közönség élvezi.Már elég hosszú ideje vagyunk a pályán,nagyon sokan vannak, akik már 9, 10 vagy akár 20 alkalommal is láttak minket,ezért szerettük volna, ha ez nekik is tartogat különlegességet.

 


Rockbook: - Kanyarodjunk egy kicsit vissza az időben! Köztudott, hogy az 1997-es, 'Falling Into Infinity' albumotok anyagába rendesen beleszólt az akkori kiadótok. Mennyiben lett volna más az album, amennyiben ez nem történik meg?

John Petrucci: - Talán most tisztázhatom a helyzetet: szerintem ez egy hatalmas félreértés.A kiadó semmiféle hatást nem gyakorolt a lemezre. Olyan albumot írtunk, amilyet szerettünk volna. Bementünk Kevin Shirley-vel, egy nagyon kedves barátommal a stúdióba, és elkezdtünk kísérletezni a dalokkal, azok felvételeivel. Minden dalt másképp vettünk fel.Különböző erősítők és dobok, minden. Kevin pedig mint producer - ha erről a hatásról beszélünk - persze néha bejöttés mondta, hogy "ebben meg ebben a dalban ezt meg ezt csináljuk másként." Tehát azt tette, amit egy producernek tennie kell. Szerintem ez egy remek album, én nagyon büszke vagyok rá. Szóval az egész egy nagy félreértés, de ezt már mástól is hallottam. Az első album, amit Derekkel csináltunk is más volt, mivel ő is mást hozott, mint billentyűs és szerző, az pedig ahogy Kevin volt a producere a lemeznek, megint más eredményt hozott. Az is változtatott a dolgokon, hogy különböző gitárokon játszottam.

Rockbook: - Akartalak kérdezni a gitárjaidról. Körülbelül hány gitárod van?

John Petrucci: - Rengeteg! (nevet,,,) Nem vagyok gitárgyűjtő, nincsenek vintage hangszereim. Még Stratom vagy Les Paul-om sincs, egy sem. 15 év alatt rengeteg gitárt fejlesztettünk ki a Music Man-el. A legutóbbi a 'The Majesty' névre hallgat, amire nagyon büszke vagyok, ma azon fogok játszani.De amikor egy gitárt csinálunk, rengeteg prototípus is születik,azok mindegyike megvan. Amikor pedig ki is adunk egyet, annak különböző verziói vannak, akár színben, akár anyagban különböznek, azokból is mindből van. Több száz gitárom van.

Rockbook: - És hol tárolod őket?

John Petrucci: - Van egy raktár nem messze a helytől ahol lakom. Hatalmas rend van.Matty, a gitártechnikusom mindent felcímkézett és elrendezett. Nagyon menő.

Rockbook: - Terveztek-e még egy újabb koncept album megjelenését olyat, mint a Scenes From a Memory?

John Petrucci: - Biztos vagyok benne, hogy fogunk még csinálni ilyet.

Rockbook: - Mennyire érzitek fontosnak a szerepetek abban,hogy a '90-es évek elején szinte újjáéledt a progresszív műfaj? Úgy gondolod Ti vagytok az atyjai a progresszív metál stílusnak?

John Petrucci: - Azt tudom, hogy apa vagyok, de három gyereké, nem pedig egy műfajé! :) Nagyon érdekes időszak volt a korai '90-es évek. Amikor mi megjelentünk a színen, olyan bandák voltak népszerűek, mint a Nirvana, a Soundgarden, az Alice InChains. Ekkor jelent meg a második albumunk, az 'Images And Words'és ez valami olyasmi volt, ami még szokatlan volt az embereknek. Nem hallgattak eddig ilyet, ezért lehetett, hogy így fellendültünk. Számunkra ez volt az, ami nemzetközi bandává emelt minket, és arra ösztönzött, hogy további albumokat írjunk. Szóval azt látom, hogy van szerepünk a progresszív zene alakulásában, de szerintem azok az igazi atyjai, akikre mi is felnézünk.

 


Rockbook: - Hozzávetőlegesen hány ki nem adott Dream Theater dal pihenhet a polcokon?

John Petrucci: - Nem sok. Talán egy se. Mi nem az a fajta zenekar vagyunk, aki ír egy halom számot, és azok közül válogat. Mi konkrétan a lemezre írjuk a dalokat.

Rockbook: - Korunk egyik legtermékenyebb zeneszerzője vagy a rock/metal zenében. Inspirál valami/valaki a zeneszerzésben?

John Petrucci: - Igen is, meg nem is. Néha van, hogy valami belemászik a fülembe, tetszik amit a srác csinál abban a részben,vagy egy effekt, amit valaki használ,vagy a gitár hangzása, vagy valami olyan dolog, amitől megnyílok. De az a vicces, hogy az idők során rájöttem, milyen "maradi" is vagyok. Amikor bemegyek a stúdióba, akkor mindig visszatérek a régi, jól bevált dolgokhoz,amit megszoktam. De szerintem ez kell ahhoz, hogy valaki eredeti maradjon.

Rockbook: - Tervezel e hasonló szólóalbumot megjelentetni, mint a Suspended Animation volt?

John Petrucci: - Igen, mindig mindenki ezt kérdezi! Ez már elég régen, 2005-ben jött ki. De igen, dolgozom az új lemezen,legalábbis próbálok rá időt szakítani. Dél-Amerikában volt egy G3 turné tavaly, vagy tavalyelőtt? Na mindegy, a lényeg, hogy ott is játszottam pár számotés tök jó volt.

Rockbook: - Mindannyian ultra képzett zenészek vagytok a Dream Theater-ben. Azért mégis kíváncsiak lennénk,hogy melyek azok a DT dalok,amelyek a legnagyobb odafigyelést igényelnek? Melyeket a legnehezebb eljátszani?

John Petrucci: - Nagyon sok ilyen van.Általában minden számot biztosan játszunk, de előfordul, hogy a szám közben van egy rész,ami olyan, hogy "ó most jön az a rész, nagyon oda kell figyelni. "Nagyon sok számban van ilyen. Általában az a nehéz, ami annak hallatszódik. Van persze olyan is, ami nehéznek hangzik, de közben meg könnyű eljátszani, de általában a komplikált részeket sokáig kell gyakorolni,hogy biztosan jól tudjuk eljátszani. Nagyon oda kell figyelni, koncentrálni miközben élőben adjuk elő a számokat, hogy ne terelje el semmi a figyelmünket.

Rockbook: - Nagyon köszönjük John, hogy időt szakítottál ránk! :)

 

Az interjút angolul itt olvashatjátok (english version).

 

A budapesti koncert beszámolóját itt olvashatjátok.

 

Interjú: Balogh Péter, Mihály Gergely

 

Felvétel: Bubori Tibor


 

Címkék: 
John Petrucci
Dream Theater