Valami kerülhetett az ivóvízbe nemrég, mert idén már a sokadik cd-t kapom, ami egyértelműen azt mutatja, hogy jó irányba halad a hazai metal szcéna. Még ha nem is öles léptekkel. Úgy érzem sokakban tudatosult, hogy egy minőségi szintet meg kell ütni, műfajtól függetlenül. Persze a death metalban nem volt annyira meglepő, hogy a közelmúltban a Gutted, vagy a Sin of God remeket alkotott, mert itthon talán ez a legerősebb zsáner.

A Noctis viszont nem death metal. Mondhatnám, hogy új ösvényen indult el, de inkább úgy fogalmazok, hogy felmerészkedett egy olyan autobahnra, ahol a germán, skandináv és dél-amerikai bandák fulltuningos járművekkel közlekednek. Ez pedig nem más, mint az european power metal.

No de lássuk, hogy áll helyt a magyar vas!

Az említett, zeneileg kissé masszívabb háttérrel rendelkező területeken elég eldobni egy összehajtogatott Wacken bérletet és nagy valószínűséggel eltalál egy énekest, aki magabiztosan és nagy hangterjedelemmel hozza a nagy ívű témákat. Ezzel szemben itthon nagyítóval kell keresni a hasonló kvalitású egyéneket. Ha véletlenül fel is bukkan, akkor sem sikerül igazán kihasználni a tehetségét és nem épül rá ütőképes zenekar. Maximum elvegetál egy Helloween tribute bandában, vagy a zenekarával kiad még feloszlás előtt egy demót. (Természetesen a Wisdom érdemeit elismerem és nagyon örülök a sikereiknek, ők az üdítő kivétel)

A Noctis ettől szerencsére aktívabb. A Genesis Corrupted a harmadik kiadványuk. Igaz, a 10 év alatt 3 lemez sem egy istrángszaggató tempó, de még épp egészséges.

A borító egészen eseménydús. Hosszan lehet böngészgetni a sok szereplőt. A kivitelezése is jól sikerült. Még a tálcabelsőn is külön minta van. Ehhez képest a booklet belső inkább csak informatív jellegű, a dalszövegekkel.
 
Bekerült a lejátszóba a korong és elindult a Vortex. Kellemes kezdés, de ez már többször becsapott. Nem osztogatom cukorkaként a bizalmat már. Majd megszólalt Lévai Sándor és a felhúzott szemöldököm ottmaradt. ...basszus, hol volt ez az ember eddig és én miért nem tudtam róla, hogy ott van? A keverés, még ha nem is horzsolja le az arcbőröm, de a helyén van. Első hallgatásra nem is tudtam feldolgozni mennyi minden jó összetevő van ebben a dalban. No jó, de vajon ellőtték a puskaport az első számnál és innen ugyanazokat az elemeket hallom variálva?

A kezdés felépítése hasonló volt a Fallen One-ban, de érezhetően más részletekkel építkeztek. Ja és ez a szám még jobb volt az elsőnél is. Már itt nagyon drukkoltam, hogy ne fogyjon el a szufla a következő szűk órában, mert akkor egy nagyon jó lemez lesz.

Nem akarok túlzásokba esni, de Lévai Sándor hangja szerintem beférne nemzetközi élvonal második sorába. (az elsőt azért még fenntartom, Deris, Lione, Voli, Lande és hasonló uraknak. Azért az még más liga) És nincs bántó akcentusa sem. Józsa Péter „támogatása” is erősíti a vokális részt.

Egyetlen apró légypiszok rontja el nálam a tökéletes képet. A dob elég szolgai szerepet játszik, de ez hallhatóan nem Sütő Péter korlátai miatt van így. Sokkal több energiát tudott volna hozzáadni, ha néha úgy tényleg belerongyolt volna ahelyett, hogy tisztelettudóan tette (majdnem) végig a dolgát a háttérben. A billentyű viszont elég jelentős szerepet kap Szijjártó Tamás kezei alatt.

Az Unholy Vanguard kellemesen múltidéző hangulatú. Amúgy az első három dalból egy sincs, ami 6 percnél rövidebb, mégsem éreztem felesleges nyújtását a témáknak.

A Rite-tal végre kicsit odaléptek a tempónak. Szerintem általánosan jót tenne a zenéjüknek a gyorsabb tempó, sokkal jobban ülnének a témák.

A Divinity kicsit magasztosabb lett, míg a Veil of Liesban odatették a súlyokat, már kicsit progos utóíze is lett itt-ott.

A Last Believer kicsit elment mellettem, bár ebben is egészen jó témák voltak, csak olyan kis visszafogott lett. Nem ragadott magával.

A címadó nóta, kellemes keleties hangulatban kezdődik. Valahogy ezzel mindig le tudnak venni a lábamról, pedig már ezerszer hallottam ilyet. Egyértelműen ez a legkomolyabban összerakott dal a lemezen. Aprólékos, ötletes, hangulatos. Van benne erő, lendület és végre a dobnak is akadt egy csöppnyi játszótere.

A záró Sinner a lassú kezdés után szépen felveszi a tempót és egészen remek gitárszólókat tartalmaz. Méltó lezárása a lemeznek.

Bár egységes a lemez, de én három dalt kiemelnék. A Fallen One, a Rite és a Genesis Corrupted kimagaslóan jól sikerült. Sokkal jobban áll a zenekarnak a feszes, erőteljesebb, sötétebb vonal. (Ezzel szemben az egyik átlagos dalból sikerült klippet készíteni) Egy érzékelhető gyorsulást is előnyösnek tartanék a jövőben, de így is egy remek csapatot volt szerencsém megismerni. Várom a következő lemezt!

Az album dallistája::

1. Vortex
2. Fallen One
3. Unholy Vanguard
4. Rite
5. Divinity
6. Veil of Lies
7. Last Believer
8. Genesis Corrupted
9. Sinner

vtb