Bejelentkezés

x
Search & Filters

"A Karthago egyszerűen képtelen bizonyos szint alatt teljesíteni" - 'Együtt 40 éve!!!' lemezkritika



A legbecsapósabb lemezcím elképzelt díját egyből át is adnám. De komolyan, ki az aki erre a címre nem azonnal egy válogatás lemezre asszociál? Egy biztos, én igen. A kóstolóként felrakott nóta azonban biztosított róla, hogy itt bizony új szerzeményeket fogunk hallani, másrészt arról is, hogy várhatóan jó is lesz az a lemez.
 
Hogyan is lehetne elfogulatlanul felvezetni egy olyan nagy múltú hard rock zenekar friss korongját mint a Karthago? Bár pont abban az időben voltak kicsit kevésbé előtérben, amikor épp nagy zenei felfedezéseimet megkezdtem ifjú rockrajongóként, így más bandákat jobban követtem, de a nagy Karthago himnuszokat ismertem és mindig is Takács Tamást tartottam az egyik legjobb hangnak a hazai rock mezőnyben. A Karthago mellet az Eastben is igencsak megvillantotta tudását, de itt be kell vallanom, hogy nagyon nehezteltem annak idején, hogy a blues felé fordult, hüvelyében pihentetve íly nemes acélt…elnézést a blues rajongóktól. Node ne vesszünk el a múltban!
 
A lemezindító Nincs határban első másodperceiben Gidófalvy Attila rögtön egy gyönyörű Hammond szőnyeget terít elénk, amin szinte végig sétálunk a lemez 40 perce alatt. Eleinte valóban csak sétálunk ugyanis elég kényelmes tempóban kezdődik a lemez. A youtube-os ízelítőként tálalt Semmiért lázadtál már ismerősként köszönt rám és egy lehelletnyivel emelte a lendületet. 
 
 
Általában véve nem egy szélvészgyors album, de megvan az a jó kis rockos húzása. A középtempótól nem nagyon merészkedünk feljebb, de azért sikerül kellő morcosságot rápakolni itt-ott. A Döntened kell is beillik a sormintába, de itt kicsit agresszívebb az ének és az élénkebb gitár. Talán a “leghardabb” szerzemény a lemezen.
 
Az első három dal nagyjából egy egészt alkot, hasonló hangulata, tempója miatt és a szövegek is hasonló témákat járnak körül. A Valahol.. épp időben érkezik egy kis lazításként. Szép dallamos, érzelmes dal amiben igazából semmi extra sincs, de mégis mindig azt vettem észre, hogy az énekdallamot fütyörészve hallgatom. Azt hiszem ez lett a kedvencem a korongról.
 
A Rock a vérünk egy bájosan sablonos dal, de azért van benne hitelesség, mert 40 év az 40 év. Az Örök körforgás zakatolása ad némi tempóérzetet. A Legyek én a zenéd! egy nem túl izgalmas témával indul, majd egy hirtelen váltással megpezsdül és az egyik legjobb dallammá kerekedik. Az énektémája mindenesetre igen fülbemászó lett.
 
Az instrumentalitás zászlaját Szigeti Ferenc a Szabadnapos szenvedély formájában emeli a magasba. Olyan kellemesen szép, de végig volt egy olyan már hasonlót érzetem. A Fordult a világ végül visszahozza a kezdés hangulatát, keretezve az albumot.
 
A Karthago abban az állapotban leledzik, amikor a zenekar tagjai olyan régen zenélnek és annyira életükké vált a zene, hogy egyszerűen képtelenek bizonyos szint alatt teljesíteni, amitől az az érzése az embernek, hogy végtelen mennyiségben tudnának új dalokat szerezni és nem lenne köztük rossz. Ellenben ez néha nem is engedi az elrugaszkodást és nehezebben születik meglepő, vagy kiugróan jó szerzemény. Ráadásul ott van a már megírt tucatnyi klasszikus dal, aminek a terhe folyamatos nyomást jelenthet. 
 
 
Pont ez a kettősség érzet lengte körül minden egyes hallgatását a korongnak, pedig legalább hétszer nekiindultam. Minden szám jó, nincs rossz, de kiugró sem. Kellemes hallgatnivaló, amikor szól akkor még bólogatok is rá, jó a hangulata, jól vannak felfűzve a nóták, de nincs olyan szám rajta, amiért visszaléptetném a lejátszót, hogy na akkor ezt most újra. Viszont magát a teljes lemezt többször is volt kedvem újrahallgatni. Takács Tamás hangja érezhetően változott a korral, de az új dalokban nyilván ennek tudatában íródtak az énektémák. Mélyebb, öblösebb, karcosabb lett és az igazat megvallva itt-ott még jól is jön. A kényes részeknél pedig jól meg van támogatva a vokálokkal.
 
A cd megjelent duplalemezes változatban is amelynek második korongja egy 2015-ös akusztikus koncert anyagát rejti. A koncert maga egy best of-nak is beillene, sok meglepetés nincs a setlistben. A hangszeres rész teljesen rendben van. A keverés olyan igazi hangszerközeli élményt ad, mintha pár méterre ülnénk a zenészektől egy kis klubhelységben.
 
Az új album dalainál érezhetően próbálták az énektémákat úgy szabni, hogy megfelelő legyen és néha még jól is jött ez a karcosság, de az Apáink útján és a Keleti éj egy csúcsformában lévő hangra íródott, de javukra legyen írva, hogy nem futamodtak meg a kihívás elől.
 
Zárójelben jegyezném meg, hogy az átkötő szövegeket elég esetlennek éreztem, bár ez a koncertnek igen kicsi százalékát befolyásolja. A dalok túlnyomó része persze nem az erődemonstrációról szól. Talán a Keleti éj volt az, ahol érezhetően elfogyott az énekhang bizonyos irányokban. Ellenben a Csak a zene szól egész jól működött. A Hitvallás pedig szinte tábortüzes hangulatba csapott. A Requiemből sem tűnt el a magasztosság. Lezárásnak pedig a 30 év után szentimentalizmusa pont megfelelő mértékű volt.
 
Összességében egy valóban plusz értéket képviselő korongot kap aki a kétlemezes változatot gűjti be. ...már persze a bakelit (vagy vinyl, ki hogy szereti nevezni) mellett, mert örvendetes módon azon is megjelent.
 
Karthago - 'Együtt 40 éve!!!' album dallistája:
 
01. Nincs határ
02. Semmiért lázadtál
03. Döntened kell
04. Valahol...
05. Rock a vérünk
06. Legyek én a zenéd!
07. Örök körforgás
08. Szabadnapos szenvedély
09. Eltévedt szív
10. Fordult a világ
 
 
 
Az akusztikus koncert dalai:
 
01. A fények, a hangok, az árnyak
02. Barátok nélkül
03. Apáink útján
04. Senki lánya
05. Néma asszony
06. Csak a zene
07. Egy nap az élet
08. Mert szerettél
09. Indulj tovább
10. Hitvallás
11. Requiem
12. Keleti éj
13. 30 év után
 
A Karthago 2019 április 13-án ünnepli megalakulásának 40. évfordulóját! Az óriáskoncert helyszíne a Papp László Budapest Sportaréna lesz. 
 
 
 
vtb
 
Támogatónk az NKA Hangfoglaló Program.