Bejelentkezés

x
Search & Filters

Két igazi nagyágyút láthattunk több évtized után újra Budapesten - Mötley Crüe, Def Leppard, Abaházi.RT – 2023.05.29., MVM Dome



Mötley Crüe, Def Leppard, Abaházi.RT – 2023.05.29., MVM Dome
 
Lassan belépünk a nyárba és ezzel együtt elérkeznek az év legjobban várt koncertjei, hiszen hamarosan olyan zenekarok lépnek majd fel Budapesten, mint a Pantera, a Guns N’ Roses, a Rammstein, a Deep Purple és a The Cult, és egyértelműen ebbe a sorba illeszkedett a Def Leppard és a Mötley Crüe közös turnéjának hazai állomása is, ráadásul mindkét zenekar több évtized után tért vissza Magyarországra.
 
A két banda eredetileg 2020-ra tervezett, de végül a pandémia miatt csak tavaly megvalósult amerikai turnéja hatalmas siker volt és rekordbevételeket hozott, így aligha lehetett kérdés, hogy a világ többi részére is elviszik majd a közös show-jukat. A magyar koncert bejelentésének híre természetesen sokakat lázba hozott, hamarosan azonban jött a feketeleves, a jegyekért ugyanis elég borsos árat kellett fizetni, ráadásul kiderült, hogy kizárólag ülőhelyek lesznek még a küzdőtéren is, igaz, a gyakorlatban azért ez végül nem egészen így volt.
 
A helyszín felé haladva már a metrón is szép számmal utaztak lelkes rockrajongók, így az is sejthette, hogy valami nagy koncert lesz este, akinek egyébként fogalma sem volt róla, hogy mi is történik az MVM Dome-ban. Mindenesetre érdemes volt korán útra kelni, hiszen negyed 7-től már az Abaházi.RT vette birtokba a színpadot. Ezzel kapcsolatban sokan foglaltak állást a közösségi oldalakon, de azért döntő többségben voltak a pozitív vélemények, ami bizonyára annak is köszönhető, hogy Abaházi Csaba rádiós műsorvezetőként és a legendás Sing Sing frontembereként is nagy népszerűségnek örvend, az pedig már önmagában hatalmas dolog, hogy egy magyar zenekar is felléphetett egy ekkora kaliberű koncerten.
 
 
A fiúk a hazai mezőny krémje mellett már bizonyíthatta, hiszen olyan bandák vendégeként léptek fel, mint a P.Mobil, a Lord, a Sex Action és a Hooligans, de ez az MVM Dome-os buli nyilván ehhez képest is újabb szintlépést jelentett számukra. Az Abaházi.RT a saját dalok mellett jó pár Sing Sing klasszikust is elsütött a rendelkezésükre álló fél órában, a végére hagyva két igazán ikonikus slágert, a Halál a májra és az Életfogytig rock and roll párosát, amiket a közönség soraiból is sokan énekeltek Csabival együtt, akinek énekhangja semmit sem kopott az évek során, és a társai teljesítményében sem lehetett hibát találni.
 
 
A turné során többször is változott a sorrend, hogy melyik zenekar lépett korábban színpadra, és ha volt is kérdés ezzel kapcsolatban, hamar egyértelművé vált, hogy a Def Leppard következik, hiszen a kivetítők a banda tavaly megjelent Diamond Star Halos albumát hirdették, majd hamarosan elindult a 15 perces visszaszámlálás, ami egyébként nagyon praktikus megoldás, és akár gyakrabban is lehetne alkalmazni. A zenekar tagjai másodpercre pontosan vonultak fel a színpadra a Take What You Want első hangjaira, amit aztán rögtön egyik legnagyobb slágerük, a Let’s Get Rocked követett. Ezt egyszer már hallottam tőlük élőben, még 2014-ben egy londoni NFL-meccsen, amelynek szünetében éppen Joe Elliott-ék játszottak két-három dalt, teljes koncertjükön azonban most voltam először.
 
Ha már szóba került az énekes, hamar kiderült, hogy az ősz hajkorona egy örökifjú frontembert takar, aki igazi showmesterként vezényelte le a bulit, és többször is kihangsúlyozta, mekkora öröm számukra, hogy annyi év elteltével ismét a magyar közönségnek játszhatnak. Múltidézésben egyébként sem volt hiány: gyakran villantak fel régi videók és fotók a LED-falon, így azt is nyomon követhettük, hogy ki mennyit változott a bandából az évek során. Emellett látványos grafikákban sem volt hiány: az Animal közben például egy komplett vidámpark elevenedett meg a háttérben.
 
 
A zenekar tagjai rendesen bemozogták a színpadot: Phil Collen és Vivian Campbell pedig többször is egymás mellett állva szólóztak, Rick Savage és Joe Elliott pedig a közönséget pásztázták minden oldalra és rendszeresen ki is integettek a rajongóknak. Sav különösen elemében volt, és számomra egy lelkes kisgyerek benyomását keltette, aki láthatóan nagyon élvezte a bulit. Ki kell emelni természetesen Rick Allen-t is, akinek végig fülig ért a szája, és bár egyik karját évtizedekkel ezelőtt elvesztette, ennek semmi nyoma nem volt: hibátlanul hozott minden dobtémát és egy szólót is lenyomott.
 
 
A koncert érzelmi csúcspontja egyértelműen a félig-meddig akusztikus This Guitar volt, a végére hagyott Pour Some Sugar On Me, Rock Of Ages, Photograph hármas pedig már igazi jutalomjáték volt, amit még meg is fejeltek egy kivetített zenekaros fotóval, amely felett a Budapest felirat virított. A dallistát illetően sok meglepetés nem volt, de kellemes másfél órát tölthettünk a zenekar társaságában, és remélhetőleg Joe nem csak a levegőbe beszélt, amikor azt ígérte, hogy biztosan találkozunk még velük.
 
A Def Leppard koncertjén elhangzott dalok:
 
01. Take What You Want
02. Let’s Get Rocked
03. Animal
04. Foolin’
05. Armageddon It
06. Kick
07. Love Bites
08. Promises
09. This Guitar
10. When Love And Hate Collide
11. Rocket
12. Bringin’ On The Heartbreak
13. Switch 625
14. Hysteria
15. Pour Some Sugar On Me
16. Rock Of Ages
17. Photograph
 
 
A Mötley Crüe-ról már elöljáróban is sok mindent lehetne írni. Én például 2015-ben még Londonban láttam őket az akkoriban búcsúturnéként beharangozott európai körútjuk során, és örültem, hogy az utolsó alkalmak egyikén sikerült elcsípnem a zenekart. Néhány évvel később persze kiderült, hogy mégsem volt annyira végleges az a búcsú: megjelent a The Dirt film, a zenekar pedig újabb turnéra is indult. Így jutottunk el a közelmúltig, amikor is bejelentették, hogy Mick Mars az egészségi állapota miatt már nem vállalja a koncertezést, így John 5 érkezik a helyére, majd elindult egy elég csúnya sárdobálás a felek között.
 
Tegnap este is nagyjából ezek a gondolatok kavarogtak bennem, amikor megszólalt Mozart Requiemje – amelynek operás részét néhányan a nézőtéren is megpróbálták elénekelni több-kevesebb sikerrel – majd egy rendkívüli híradás után színpadra lépett a Mötley Crüe és belekezdtek a Wild Side-ba, bár erősen fülelnem kellett, hogy melyik dal is megy éppen. Az első pár szám még a Def Leppard-nél sem volt teljesen tökéletes, de ott aztán szépen helyreállt minden, a Mötley koncertje alatt azonban szinte végig gondok voltak ezen a téren, és ezt már a helyszínen is többen megjegyezték.
 
 
Nyilván nem lehet szó nélkül elmenni a banda frontembere, Vince Neil mellett, akinek teljesítménye évek óta komoly kritikákat tárgya és az a gyanú is többször felmerült, hogy playbackről énekel a koncerteken, de én ez alól a vád alól felmenteném őt a koncerten hallottak alapján, és ha egy szóval kellene jellemeznem a produkcióját, a megúszós jelzőt választanám. Több szám közben is feltűnő volt, hogy Vince jónéhány sort kihagy, a vokálokban pedig a zenekar többi tagja mellett időnként a két táncoslány is megtámogatta. Frontemberként ugyanakkor nem lehetett rá panasz: amikor kellett, kommunikált a közönséggel és a színpadot is bemozogta a maga tempójában.
 
 
Ami a többieket illeti, Nikki Sixx hozta a kötelezőt, azzal pedig bizonyára sokak szívébe belopta magát, amikor a színpadra hívott egy kislányt, hogy köszönetet mondjon a Mötley Crüe rajongók új generációjának, majd egy hatalmas magyar zászlót is meglengetett, az ilyen gesztusok pedig még akkor is jólesnek a közönségnek, ha vélhetően minden helyszínen ugyanígy előfordulnak. Tommy Lee ezúttal magához képest visszafogott volt és a dobfelszerelése sem pörgött és hullámvasutazott ide-oda, de a Home Sweet Home előtt azért jutott neki pár vicces pillanat, amikor főleg a söröket és a csupasz melleket hiányolta, mondván, hogy ez teljesen természetes dolog, hiszen mindenkinek van melle, amivel valóban nehéz vitatkozni. Ami a játékát illeti, az extra külsőségek nélkül is látványos volt, amit csinált és egyértelmű, hogy még mindig a legjobbak között van a posztján.
 
 
És akkor elérkeztünk a gitároskérdéshez, ami talán a legsarkalatosabb pont manapság a Mötley Crüe-val kapcsolatban. Egyfelől persze hiányzik az összképből Mick Mars, hiszen karaktere és játéka egyértelműen a banda egyik alappillére volt, ugyanakkor azt kell mondanom, hogy John 5 alighanem a legjobb dolog, ami csak történhetett a zenekarral. Persze minden banda minden tagcserénél azt hangoztatja, hogy az új ember új lendületet is hozott, de az ő esetében valóban ezt éreztem. Végig lelkes és energikus volt, és mindent eljátszott úgy, ahogy kellett.
 
 
Sok meglepetés a Mötley Crüe setlistjében sem volt: azokat a dalokat válogatták össze, amiket egyébként is mindenki hallani akar tőlük, a Home Sweet Home után pedig ügyesen pörgették fel újra a hangulatot a Dr. Feelgood-dal, hogy aztán a Same Ol’ Situation, a Girls, Girls, Girls, a Primal Scream és persze a Kickstart My Heart eljátszásával tegyenek pontot az este végére.
 
A Mötley Crüe koncertjén elhangzott dalok:
 
01. Wild Side
02. Shout At The Devil
03. Too Fast For Love
04. Don’t Go Away Mad (Just Go Away)
05. Saints Of Los Angeles
06. Live Wire
07. Looks That Kill
08. The Dirt (Est. 1981)
09. Rock And Roll, Part 2 / Smokin’ In The Boys Room / Helter Skelter / Anarchy In The UK / Blitzkrieg Bop
10. Home Sweet Home
11. Dr. Feelgood
12. Same Ol’ Situation (S.O.S.)
13. Girls, Girls, Girls
14. Primal Scream
15. Kickstart My Heart
 
Az egyértelműen elmondható, hogy mindkét zenekar nagy hangsúlyt fektetett a látványra, és ezen a téren egyformán jelesre vizsgáztak. A dallistával egyik banda sem vállalt kockázatot, így ez a rész rutinmunka volt, a hangzás pedig egyértelműen a Def Leppard felé billentette a mérleg nyelvét. Lehet, hogy nem ezek voltak minden idők legemlékezetesebb koncertjei, de akkor is két igazi nagyágyút láthattunk több évtized után újra Budapesten, és ezért már önmagában megérte ott lenni.
 
Tóth Mátyás
 
Fotók: Máté Évi