Kétórás metal operát kapott a Barba Negra közönsége - Therion, Satra koncertbeszámoló - 2024.03.12.
Therion, Satra - 2024.03.12., Barba Negra Blue Stage
A Therion-ra sosem volt jellemző, hogy elaprózták volna a dolgokat, de az utóbbi pár évben a korábbiaknál is nagyobb fába vágták a fejszéjüket a Leviathan trilógia elkészítésével, ráadásul még attól sem riadtak vissza, hogy élőben is bemutassák nagyszabású, háromrészes művüket, a turné pedig a Barba Negrát is érintette március 12-én, a Concerto szervezésében.
A helyszín ezúttal a Barba Negra kisebbik színpadja, a Blue Stage volt, ahol a Satra felelt a hangulat megalapozásáért. A finn banda még az út elején jár: debütáló albumuk alig pár hete jelent meg Sand Of Time címmel, a koncerteken pedig ebből adnak egy nagyjából fél órás ízelítőt. A fotók alapján mindenhol szinte teljes telt ház fogadta őket, és nem volt ez másképp Budapesten sem. A zenekar tagjai ránézésre elég különböző egyéniségek: Niko Valjus gitáros és Jani Myllymäki dobos akár irodistának vagy üzletembernek is elmennének, Petteri Rotman basszusgitáros tűnik külsőre a leginkább rockernek – nem mellesleg éppen Therion pólót viselt –, míg Pilvi Tahkola csinos dívaként áll a csapat frontján. Persze az énekesnős szimfonikus metal színtéren nem egyszerű újra feltalálni a spanyolviaszt, és talán nem is a Satra fogja ezt megtenni, de a csapat zenéje kétségkívül kellemes hallgatnivaló, így a műfajra fogékonyaknak mindenképpen érdemes adniuk nekik egy esélyt.
A Therion ugyan viszonylag gyakran jár Magyarországon, eddig mégis mindig elkerültem Christofer Johnsson-t és társait, de ez a turné tökéletes első alkalomnak ígérkezett. A bandától sosem állt távol a metal operás megközelítés, de a Leviathan lemezekkel különösen csúcsra járatták ezt a koncepciót. Emiatt nem is csak egy hagyományos koncertről beszélhetünk, hanem félig-meddig egy színházi előadásról is, amit a fellépők steampunkos ruhái és kiegészítői tettek még teljesebbé. Igaz, ezzel némileg kontrasztban állt az, hogy a színpadkép egyébként meglehetősen egyszerű volt és csupán egy Therion feliratú háttérvásznat húztak fel a zenekar mögé. Emiatt lehetett némi hiányérzetünk, ugyanakkor ezt úgyis fel lehet fogni, hogy semmi sem vonta el a figyelmet az este főszereplőiről.
Ami a setlistet illeti, tematikus turné ide vagy oda, az azért képtelenség lett volna, hogy az albumtrilógia mind a 35 dalát eljátsszák – bár kétségkívül ez is izgalmas vállalkozás lenne – de a kiválasztott hét szerzemény így is elég átfogó képet adott erről az epikus sztoriról, ezek mellett pedig a korábbi lemezekről válogattak, amelyek összességében így is egy kerek és egységes előadást eredményeztek. Az énektémákon Lori Lewis, Rosalía Sairem és Thomas Vikström, akik felváltva kerültek a reflektorfénybe és mindhárman bőven kaptak lehetőséget a „kibontakozásra.” A két énekesnő teljesítménye talán egy hajszállal jobb volt, de Vikström-öt is csak dicsérni lehet, derekasan helyt állt a sokszor egyáltalán nem egyszerű dalokban.
Szinte hihetetlennek tűnik, de a Therion már 37 éves múltra tekint vissza, Johnsson pedig kezdettől fogva biztos kézzel irányítja a projektet és mindig olyan társakkal veszi körül magát, akikkel maradéktalanul és magas minőségben tudja megvalósítani az elképzeléseit. Egy ilyen nagyszabású előadás színpadra állítása alapos tervezést igényel és a kétórás koncert minden pillanatán érződött is ez az átgondoltság és profizmus.
Bár saját szerzeményekben sincs hiány, 2012-ben – a banda 25 éves fennállásakor – megjelent egy Les Fleurs du Mal című feldolgozásalbum is 60-as, 70-es évekbeli francia dalok feldolgozásával. A mostani setlistben kettő szerepel ezek közül, a Mon amour, mon ami és a La Maritza, amelyek izgalmas kitérőt jelentettek a koncert első harmadának lezárásaként. Az igazán nagy dobások persze az este végére maradtak: utolsóként az Eye Of Algol képviselte a Leviathan trilógiát, majd következtek a legnépszerűbb Therion klasszikusok, a Son of the Staves of Time, valamint a ráadásra meghagyott The Rise of Sodom and Gomorrah és To Mega Therion, ami tökéletes záróakkordnak bizonyult, Thomas pedig búcsúzásképpen megjegyezte, hogy nagyon szeretik a budapesti közönséget.
Nagy élmény volt elmerülni a Therion kétórás metal operájában, amelynek íve valóban egy színház előadását idézte számos érzelmi csúcsponttal és katartikus pillanattal, ráadásul szerencsére a hangzásra sem lehetett panasz, így egy minden szempontból remek estét kaptunk és kíváncsian várhatjuk, hogy a következő turnéjára vajon mit talál majd ki a zenekar.
A koncerten elhangzott dalok:
01. The Blood Of Kingu
02. Ruler Of Tamag
03. Birth Of Venus Illegitima
04. Tuonela
05. Twilight Of The Gods
06. Mon amour, mon ami (Marie Laforêt feldolgozás)
07. La Maritza (Sylvie Vartan feldolgozás)
08. Leviathan
09. Asgård
10. Morning Star
11. Black Diamonds
12. Ginnungagap
13. Litany Of The Fallen
14. The Siren Of The Woods
15. Aeon of Maat
16. Lemuria
17. Sitra Ahra
18. Quetzalcoatl
19. Eye Of Algol
20. Son Of The Staves Of Time
Ráadás:
21. The Rise of Sodom and Gomorrah
22. To Mega Therion
Tóth Mátyás
Fotók: Bende Csaba, további képekért klikk ide!
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
