„Ki hitte volna, hogy egy zenélő játék pénztárgépen is lehet metal zenét írni?” – Everflash interjú
Az Everflash története még 2001-ben kezdődött, a banda azonban végül hosszú szünet után 2019-ben tért vissza, 2021 végén pedig egy háromdalos EP-jük is megjelent Számíthatsz rám címmel. A csapatot a hazai rock-metal színtéren jól ismert arcok alkotják: Varga Rókus (Artica Sound), Módos Gergő (Backseat), Pásztóy Balázs (Nova Prospect, The Idoru), Bencze Márton (Slytract, Conan’s First Date) és Bihal Roland (No Thanx, Bihal Roland And The Crew) zenélnek együtt. A bandával készült interjúnkból kiderül, mi minden ihletheti meg a fiúkat, mikre számíthatunk tőlük 2022-ben és mi köze ehhez az egészhez Aquaman-nek?
Rockbook: Az Everflash gyökerei egészen 2001-ig nyúlnak vissza. Akkor 2008-ig volt aktív a zenekar, de aztán hosszú szünet következett. Milyen volt ez az első időszak, és miért pont 2019-ben folytatódott aztán a banda története?
Varga Rókus: A jelenlegi Everflash zenekar elődje 2001-ben alakult, amit Módos Gergővel alapítottunk. A kezdetekkor még más felállásban játszottunk, de idővel kialakult a jelenlegi formáció azzal a különbséggel, hogy ekkor még két énekessel dolgoztunk, és angol nyelven írtuk a dalokat. Ebben az időszakban EverFlash-ként írtuk a zenekar nevét. 2008-ban végül úgy döntöttünk, hogy új kihívások után nézünk a zenei karrierünkben, azóta pedig mind megfordultunk különböző zenekarokban, amik sok élménnyel és tapasztalattal gazdagítottak minket. Mivel a jelenlegi formáció sok szempontból megújult (Bihal Roland lett az énekesünk és az angol szövegeket magyar dalszövegek váltották), így ezzel az új, végig nagybetűs írásformával is ezt a megújulást szerettük volna megerősíteni. Hogy miért pont 2019-ben folytatjuk? Erre a válaszom roppant egyszerű: Nagyon hiányoztak már a srácok. 

Pásztóy Balázs: Nekem is nagyon hiányoztál, Rókus.
De viccet félretéve, valóban. Amikor kiléptem az Idoru-ból és abbahagytam a zenélést, úgy gondoltam, elfáradtam, nem szeretném már ezt csinálni és a privát életemre, a civil munkámra és a családomra kívánom csak az időmet és energiámat fordítani. Aztán amikor összefutottunk Rókussal és Marcival a budapesti éjszakában, Rókus mondta, hogy újraéleszti az Everflash-t, és szeretné, ha én is visszatérnék. Egyből úgy éreztem, ha valakikkel, akkor ezekkel a srácokkal érdemes újrakezdeni a dolgot. Őszintének kellett lennem magammal: rettentően hiányzott a közös zenélés és alkotás élménye, a közönség szeretete és ereje, meg persze ez a csapat.

Rockbook: Nekem személy szerint nagyon tetszik a zenekar neve, mert első ránézésre egy egyszerű szó, ami azonban mégis sok mindent rejthet magában. Számotokra mit jelent az Everflash kifejezés?
VR: A csapat alakulásakor még erősen a bohém korszakunkat éltük, így a “Flash” szó ezt az életérzést támasztotta alá, amire az “Ever” szócska még inkább ráerősített.
Az “everflash” pedig egybeírva örökvakut jelent, ami számomra az állandóságot, a fényt, a reményt jelenti.

Bihal Roland: Számomra egy világító reménysugarat, mert mindig is ez a zenei stílus állt hozzám a legközelebb.
Rockbook: Olyan egyéb csapatok is köthetők hozzátok, mint az Artica Sound, a Backseat, a Nova Prospect, a The Idoru, a Slytract és No Thanx, ez a lista pedig jól jelzi, hogy elég sokszínű zenei háttérrel rendelkeztek. Hogyan állt össze ebből az Everflash zenei világa?
PB: Szerencsére mindannyian elég nyitottak vagyunk, ha zenéről van szó, így azt gondolom, hogy ez a sok hatás, ami bennünk van, jól tud keveredni a dalainkban. Azt azért hozzátenném még, hogy nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy 2008 és 2019 között olyan nagyszerű zenekarokban fordultam meg, akik minden szempontból nagy hatással voltak rám, és hálás vagyok azért, hogy a hazai mainstream zenei élet kiemelkedő alakjaival, zseniális előadóival közösen zenélhettem. Azt gondolom, az a tapasztalat, amit a köztes időben szereztünk, zeneileg csak még érettebbé tett bennünket.
BR: Igazából mindenki hozza magával a saját kis világát, amit eddigi zenei pályafutása alatt kiépített. Ez valóban nagyon színes repertoár. Ezeket szépen összeturmixoljuk és megfűszerezzük pár kísérleti ötlettel. Ha mindannyian elégedettek vagyunk a végeredménnyel és úgy gondoljuk, hogy a közönségünknek is tetszene, akkor publikáljuk.
VR: Pontosan ennek a sokszínűségnek köszönhető az, hogy az Everflash olyan lehet, amilyen. Elképesztően sokféle stílusban hallgatunk zenéket, de a dalainkban mégis sikerült kialakítanunk egy egységet. Ezeket az egymástól sok esetben nagyon eltérő zenei stílusokat igyekszünk aztán olyan formába önteni, amiből mindig összeáll egy egész. Minden dalunk születésénél hagyjuk, hogy szabadon szárnyaljon a fantáziánk és az alkotási folyamat közben találjuk meg a közös metszetet.

Rockbook: 2021. november 14-én jelent meg a Számíthatsz rám című háromszámos bemutatkozó EP-tek. Hogy születtek ezek a dalok? Hogyan és mennyire tudtatok együtt dolgozni a pandémiával sújtott időszak alatt?
Bencze Márton: A dalok általában közös munka eredményeként születnek, de nagyon gyakori az a képlet, hogy Gergő hoz egy alapot, amit utána én kiszínezek, továbbgondolok. De olyan is van, hogy én hozok valami témát, amit a többiek meglátásai alapján változtatok és így kialakul valami új. A pandémia alatt is működött az együtt dolgozás, mert Rókusnál a házi stúdiójában nagyon jól elférünk és tudunk is a dalok felépítésével foglalkozni.
BR: Tulajdonképpen a tavalyi év végén pörögtek fel számomra az események Everflash oldalról, mivel békében, de elváltak az útjaim 2 év után a PartYssimo zenekarral. Baromi sok koncert volt velük a covid szitu ellenére is, de már nem bírtam egészségileg a sűrű, hajnalig tartó koncerteket a polgári melóm mellett. Ezek után a szövegírásra, az énektémák kitalálására is jobban tudtam fókuszálni, amit persze közösen tovább csiszoltunk. Csapatként dolgozunk és szerencsére Marci is jó szövegírásban, ami egy teljesen más dimenziót nyitott az új dalok születésében.
VR: Érdekes, hogy ezt a három dalt még pont a pandémia előtt írtuk, illetve, tulajdonképpen közben robbant be az első hullám. Nyilvánvalóan sok nehézséget okozott ez a helyzet és még többet okozhatott volna, de mi igyekeztünk ezt is az előnyünkre fordítani. Mivel elképesztően termékeny csapat vagyunk, így dalszerzéssel, próbákkal töltöttük és töltjük ki ezt az időt, de alig várjuk már, hogy dalaink egy részét a nagyközönség is hallhassa.
Módos Gergő: Minden lehetőséget megragadunk, hogy valami újat rakjunk össze, vagy tökéletesítsünk egy-egy ötletet. Ha jön egy ötlet, akkor bedobom a srácoknak, amin aztán elkezdünk közösen dolgozni. Remekül működik ez a dinamika köztünk, sőt… Néha egész váratlan helyzetekben rakunk össze valami észbontót. Volt egyszer például, hogy Balázséknál voltunk egy kerti partin. Jammeltünk egész nap, aztán persze előkerültek Balázs kisfiának a játékhangszerei is. Elkezdtünk velük szórakozni és elég ütős dallamokat impróztunk. Jött a zenei ihlet, aztán leültünk újra a gitárok mögé és összetettünk egy dalt, ami hamarosan el is fogja érni a végleges formáját. Ki hitte volna, hogy egy zenélő játék pénztárgépen is lehet metal zenét írni…
Rockbook: Milyen visszajelzések érkeztek az EP dalaira? Mit gondolnak a régi rajongóitok az új anyagról?
BR: Az én volt zenésztársaimtól csak pozitív visszajelzést kaptam. Szerintük benne van minden az eddigi produkcióimból, ami azt jelenti, hogy elég őszintére sikerült ez is. Várják a koncerteket. A régi rajongókról nem tudok nyilatkozni. 

VR: Nagyon jó érzés számomra, hogy igen jó fogadtatásban részesült ez a három dal, mert bevallom, kicsit tartottam attól, hogy az énekes fronton bekövetkezett változás és az angol szövegek helyett használt magyar nyelvű dalszövegek miatt érheti kritika a csapatot. Úgy tűnik, hogy a közönségünk, a hallgatóink pont olyan nyitottak, mint mi, így semmilyen szinten nem okozott gondot ez a váltás / változás, aminek mi borzasztóan örülünk és ezúton is nagyon szépen köszönjük a támogatást. 

Rockbook: A korábbi időszakban angol nyelvű dalaitok voltak, most viszont mindhárom szöveg magyarul íródott. Ez egy tudatos váltás volt, vagy most egyszerűen így jött az ihlet számotokra?
PB: Abszolút tudatos. Már a zenekar újraalakulásánál ezt volt a terv, hogy most már magyarul szeretnénk, ha futna a zenekar.
BR: Egyetértek Balázzsal. Bár én nem határolódnék el nagyon az angoltól se.
BM: Én úgy gondolom, hogy magyar nyelven extrém nehéz jó dalszöveget írni, ezért komoly feladat ennek a kritériumnak megfelelni. Az angol nyelvű szöveget sokkal könnyebb összerakni, kevesebb munkával jár és sokszor még jobban is hangzik, mint a magyar, tehát a jövőben részemről nem elképzelhetetlen, hogy legyenek angol nyelvű dalok is. Ezen kívül az sem elhanyagolható szempont, hogy a külföldi közönség számára is könnyebben befogadhatóak lennének így a dalaink.
VR: A kétezres évek elején pont az angol nyelvű szövegeinknek és az akkoriban írt dalainknak köszönhetően fedezett fel minket egy kaliforniai kiadó és jelentette meg “On fire” című dalunkat egy válogatáslemezen. A magyar szövegre azért esett a választásunk, mert elsősorban a magyar közönség számára írjuk a dalainkat. Azonban nem zárjuk ki annak a lehetőségét sem, hogy ha az élet úgy hozza, akkor angol nyelvű dalokkal is jelentkezzünk valamikor a jövőben. Egyelőre azonban most az anyanyelvünkön és az elmúlt hónapokban megírt dalainkon keresztül szeretnénk gondolatokat, érzéseket közvetíteni.

Rockbook: A zenétekben egyaránt vannak súlyos és dallamos megoldások, emellett pedig az ének is sokszínű, hiszen a hagyományos témák mellett súlyosabb részek és rapes betétek is akadnak itt-ott, vagyis valóban nagyon széles skálán mozogtok. Volt azért olyan ötletetek, amire azt mondtátok, hogy ez már túl sok lenne, vagy az Everflash-be tényleg minden elképzelésetek belefér?
PB: Én éreztem volna egy kis keménységet mind zenei, mind ének fronton, nyilván az előéletem okán, de ez egyelőre még nem került előtérbe. Viszont van még jó pár dalunk, amelyek egy részét idén mindenképpen szeretnénk majd megmutatni a közönségnek, ott még lesznek szerintem meglepetések. 

BR: Nem szoktam elzárkózni semmi újdonságtól, ha nem rontja az összhatást. Meglepetésként még Rókus hangja is szól az “Üvöltsd, hogy halljam” című dalunkban. Sok elemet próbálgattunk, hogy a legjobbat elérjük, de az idén érkezők daloknál is lesz szerintem újdonság. 

VR: Mi ilyenek vagyunk. Nagyon szeretjük ezt a sokszínűséget. Az Everflash többek között ettől Everflash. Nálunk mindenki teljes mértékben kiélheti a kreativitását, bedobhatja az ötleteit, aztán azokat összefésüljük. Még a legszélsőségesebb ötleteket is át tudjuk formálni úgy, hogy azokat valamilyen formában be tudjuk építeni egy-egy szerzeményünkbe. A lényeg a kompromisszum, ami nálunk szerencsére maximálisan megvan. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ezekkel a fantasztikus emberekkel alkothatok és velük együtt élhetem ki zenei kreativitásomat.
Rockbook: Számos különböző hatás jelenik meg a dalaitokban. Kik hatottak rátok a legjobban? Vannak közös kedvenceitek?
PB: Szerintem ilyen A Day To Remember, Bring Me The Horizon, az I Prevail, az Architects, az Atreyu és persze a Linkin Park. A legnagyobb hatással egyébként a Story Of The Year volt rám. Zenélni is azért kezdtem, mert gimnazista koromban láttam az MTV-n egy Story Of The Year koncertet, amire ha a mai napig visszagondolok, libabőrös leszek. Láttam azokat a srácokat, ahogy olyan zenét játszottak, amivel igazán tudtam azonosulni, mindezt olyan energiával vágták a közönség arcába, hogy a TV képernyőjén keresztül is óriási hatással volt rám. Nem csak a bitang jó zene, de a színpadkép, a zenélés öröme és a közönség őszinte szeretete is magával sodort, ott abban a pillanatban tudtam, hogy nekem is ezt kell csinálnom.
BR: Bármit meghallgatok, de párat azért kiemelek, akiket szívesebben. Linkin Park, Bring Me The Horizon, 30 Seconds To Mars, Three Days Grace, A Day To Remember, Paramore, Fall Out Boy, RED, Red Hot Chilli Peppers, Metallica, Depeche Mode, Elton John, Papa Roach, Foo Fighters, Stone Sour. Magyarok közül: Supernem, Hooligans, Jack-Jack, FISH!, Blind Myself, Nova Prospect.
VR: Személy szerint mindenevő vagyok a zenében. Hallgatok hardcore-t, metált, pop-ot, EDM-et, hiphop-ot, ambient-et, de klasszikus zenét és világzenét is, így velem nem nehéz közös metszetet találni. 

MG: Itthoni zenekarok közül nekem a legmeghatározóbb két zenekar a Black-Out és a Fresh Fabrik voltak. Rengeteg koncertjükön voltam anno. Az egyik gitártanárom Csányi Szabi volt a Black Out-ból. Külföldi bandák közül Pearl Jam, Alice In Chains, Linkin Park, RED, Papa Roach, Creed, Breaking Benjamin, Atreyu, Hands Like Houses.
BM: Elsősorban természetesen metal zenekarok voltak rám óriási hatással. A gimnáziumi éveim alatt ismertem meg a Nevermore, Opeth, Katatonia zenekarokat, melyek teljesen a hatásuk alá vontak. Alapvetően mindig is jobban vonzottak a sötétebb, melankolikusabb zenék. Szintén gimi alatt kerültem közel a black metal műfajához olyan zenekarok által, mint az Emperor, a Dimmu Borgir vagy a Satyricon. Ez egy extrém zenei műfaj, de engem teljesen elvitt az az egyszerre dallamos és brutális grandiózusság meg sötétség, ami ezeknek a bandáknak a zenéjében megjelenik. De igazából párhuzamosan hallgattam mondjuk Dream Theater-t, Pain Of Salvation-t, vagy egyéb progresszív zenéket is. Időszakosan meg nagyon rá tudok kattanni elektronikus zenékre is (synthwave, dark folk, hardstyle, stb.). Szóló projektként írok szintis zenéket is leginkább synthwave, darkwave, retrowave stílusokban. Ezeken kívül még nagy hatással tudnak rám lenni filmzenék is, valamint néhány klasszikus zeneszerző, de sokszor úgy érzem, ezekhez még nem vagyok eléggé érett.
Rockbook: A dobosotok, Varga Rókus neve a film- és sorozatrajongóknak is ismerős lehet, hiszen rengeteg karaktert szinkronizál már, és többek közt ő Jason Momoa állandó magyar hangja is. Köztudott, hogy Aquaman megformálója is nagy metal rajongó. Ennek a közös zenei érdeklődésnek is lehet szerepe abban, hogy ennyire jó párost alkottok?
VR: Ezen így még nem gondolkodtam el.
Elképzelhető, igen. Nagyon szeretem szinkronizálni őt. Érdekes volt megfigyelni azt, hogy a Baywatch-tól hogyan jutott el a Dűnéig. Titkos vágyam, hogy a “See” című sorozatban is én lehessek a szinkronhangja, amikor esetleg ennek a produkciónak is elkészül a magyar verziója. Néhány interjúját látva, azt gondolom, hogy van hasonlóság közöttünk lélekben. A szinte állandó mosolygás biztosan közös jellemvonás.


Rockbook: A helyzet sajnos még mindig elég bizonytalan, de vannak már konkrét terveitek erre az évre? Számíthatunk koncertekre, klipekre és új dalokra, vagy esetleg a régebbi számok újra felvételére a mostani felállással?
PB: Pár hete összeraktuk a 2022-es terveinket. Az idei évben mindenképpen szeretnénk pár új dalt megosztani a közönséggel. Ezen túl tervezzük a koncertezést is, de sajnos itt nagyon sok múlik azon, hogy ez a fránya vírus mennyire engedi ezt majd meg, de reméljük nyáron és ősszel már közösen ugorhatunk meg a közönséggel a dalainkra.
VR: Természetesen, rengeteg tervünk van erre az évre is, amiket a korábbi évek terveihez hasonlóan, szintén újra kellett rajzolnunk. De igen, már nagyon szeretnénk koncertezni, klipet / klipeket forgatni. Ami biztos, hogy idén legalább 1 új kislemezzel kijövünk.
BR: A fentieket kiegészítve: Így, hogy több időm lett a srácokkal való közös munkára, rengeteg ötlet merült fel, amit remélhetőleg végig is tudunk vinni. Így sem lesz könnyített pálya, hiszen március elején születik a kisfiam, de reméljük, hogy jó alvó lesz.

Tóth Mátyás
Támogatónk a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Program.

