Bejelentkezés

x
Search & Filters

"Kifejezetten élvezem a színpadon eltöltött időt és a közönség hangos ovációját!" - interjú Hornok Istvánnal, a Dinamit billentyűsével



Október utolsó hétvégéjén Miskolcon lépett fel a legendás Dinamit együttes, ahol volt szerencsém megismerni a zenekar új, fiatal billentyűsét, Hornok Istvánt. Vele beszélgettem egy rövidet róla, a zenéről és a zenekarról.

Rockbook: - Hogyan kerültél a zenekarba?

Hornok István: - A Dinamit zenekarba való bekerülésem Németh Gábor (aki a nagybátyám) felkérésére történt.

Rockbook: - Ismerted korábban a Dinamit zenekart és a munkásságukat?

Hornok István: - Nem, nem ismertem, igen járatlan vagyok a könnyűzenében, főleg a magyarban és ezen hiányosságomat még nem tudtam pótolni.

 

Amit viszont nagyon szeretek, a "könnyedebb" műfajban és első helyen áll, az a Queen és Freddie Mercury szóló albumai. Továbbá szeretem még Bon Jovi-t, a Nightwish-t, a Kamelot-ot és a Hammerfall-t. A magyar rock- illetve könnyűzenével most kezdtem el ismerkedni. Elképesztő, hogy egyes szövegírók és zeneszerzők mennyire szimbiózisban dolgoznak azáltal, hogy képesek ékes magyar nyelvünket a zenéhez idomítani és fordítva. Máskor ez a dolog meg viccesen csetlik-botlik. Eddig a Dinamit mellett hallgattam Bikinit, Eddát, Tankcsapdát és Hooligans-t.

 

Rockbook: - Hol zenéltél előtte? Illetve gondolom emellett, hiszen igen korlátozott számban lép fel a zenekar.

Hornok István: - Én főleg klasszikus zenei koncerteken szerepeltem és szerepelek a mai napig, hiszen zongoraművész volnék. Természetesen volt, hogy megcsapott a könnyűzene atmoszférája, ami által létrehoztam a saját együttesemet szimfónikus-metál stílusban, de aztán felhagytam ezzel a próbálkozással.

Rockbook: - Ez elég izgalmasan hangzik, mi volt az oka, hogy ez annyiban maradt? Eljutottatok a koncertezésig ezzel a zenekarral? Mi volt a neve?

Hornok István: - A nevünk a Light of Pharos volt, a tagjai: Barabás Péter (dobos), Kiss Domokos (gitár, egykori zongoraszakos növendékem), László Gergely és Tajmanov Mónika ének/ek. A koncertezésünk kimerült 4-5 darab fellépésben, annak pedig, hogy feloszlottunk a legfőbb oka az volt, hogy ezen műfaj nemigen eladható Magyarországon, mintsem inkább a skandináv országokban, oda pedig sajnos nem volt kapacitásunk eljutni.

Rockbook: - Érthető, hogy koncertezni nem egyszerű külföldön, de nem próbáltátok más platformon népszerűsíteni a zenekart?

Hornok István: - De próbáltuk, inkább kevesebb sikerrel, viszont sokkal több ráfordítással, mint számítottuk, aztán a haszon elmaradtával a lelkesedés is alább hagyott, ez pedig a feloszláshoz vezetett.

 

Mivel idehaza a "szimfónikus metál" műfaj , amit mi számos komolyzenei elemmel még megtűzdeltünk kevésbé volt eladható olyan széles körben, hogy anyagilag megtérüljön és megérje a befektetést, nem folytattuk. Németh Alajos "Lojzi" nagybátyám (a Bikini együttes basszusgitárosa) eljött a koncertjeinkre és Ő mondta, hogy a közönség a "barlangrajz egyszerűségű" számokat veszi meg. Nos, mi nem akartuk bonyolítani a számainkat, hanem úgy látszik, hogy alapból bonyolultnak bizonyultak azon zenék, melyek belőlünk fakadtak. Így az egyszerűsítés önmagunkkal és zenei ihletettségünkkel való megalkuvás lett volna. Ezáltal döntöttünk a feloszlás mellett.

 

Rockbook: - Ez mikor volt?

Hornok István: - 2012-2013-ban.

Rockbook: - A mostani Dinamitos koncertezések alkalmával nem támadt fel a vágy összehozni egy hasonlót, vagy feléleszteni a Light of Pharost-?

Hornok István: - Hasonló együttest semmiképpen nem hoznék létre, legfőképpen azért, mert a Dinamit olyan magas színvonalon adja elő a dalait, köszönhetően az igen tehetséges zenészeknek, amelyhez nehéz még csak hasonló szintet is megütni. Ahhoz pedig, hogy a Pharos működhessen és eladható legyen idehaza, olyan stílus és ízlésbeli megalkuvásra lenne szükség, amelyet nem venne be a gyomrunk.

Rockbook: - És hogy érzi magát ebben az “életidegen” közegben? Vagy életidegen-e egyáltalán?

Hornok István: - Kifejezetten élvezem a színpadon eltöltött időt és a közönség hangos ovációját! Valami történik velem, amikor leütöm az első hangokat (talán ez hívják a "magával ránt a rock & roll feeling"-nek), mert olyankor magamat is meglepem a tombolásommal a hangszerek mögött.

 

 

Rockbook: - Igen, ez a koncerten is látható volt, hogy igen nagy elánnal lelkesítetted a közönséget. Teljesen más világ a kettő, de látsz vagy érzel bármilyen párhuzamot, közös vonást a rock és a komolyzene között?

Hornok István: - Ha pusztán a zenét nézzük, amely szerintem időben terjedő esztétikum, akkor látok párhuzamot. A többi mármint, hogy ki milyen fajta zenét érez magához közel, annak sok oka lehet, például tradícionális.

Rockbook: - Vannak-e a Dinamittal távlati tervek és ha igen, mik azok?

Hornok István: - Titkon remélem, hogy meg vannak/lesznek velem elégedve és stabil tagja lehetek az együttesnek, ezáltal sok koncerten játszhatok velük.

Rockbook: - Avass be, a zenekar tervez esetleg új albumot is a közeljövőben?

Hornok István: - Új album tervről nem tudok, de új nóták jöhetnek!

Rockbook: - Legyen így! Köszönöm a beszélgetést!

Aki pedig szeretné a régi dalokat meghallgatni élőben is, legközelebb december 23-án Pécsett teheti meg!

 

 

Támogatónk a Hangfoglaló program.