Bejelentkezés

x
Search & Filters

Kimért érzelmek professzionális köntösben - Soen, Oddland, Trope, koncertbeszámoló - Dürer Kert, 2024.10.26.



Soen, Oddland, Trope - Dürer Kert, 2024.10.26.
 
A MÁV kalandos úton hoz vissza egy debreceni koncert után. Az elnyújtott másnapos zötyögést követően még hazarohanok letenni a hangszereket, közben a Trope már talán kézbe is vette a sajátjait, átvedlek és futok a Dürerbe. Sajnos a csajfrontos alternatív-prog-rockcsapatot telibe lekésem, pedig bemutatkozó lemezük, az Eleutheromania alapján élőben abszolút jó fless lett volna a koncert, remek indítása az eseménynek egy ilyen belasssultabb, de abszolút erejében teli zenei világ színpadra tétele. 
 
Trope
 
A finn prog-metal Oddland utolsó dalaira futok be. A meghallgatott dalok alapján rájuk is kíváncsi voltam (igaz a Trope anno jobban megragadt a belehallgatáskor). Első az ijedtség: jesszusom, hogy szól ez? Száraz ének (néhol el-elcsúszkálva), vékony gitár, rettenetes dobhangzás. A performansz és a zene pedig szimplán átlagos. A közönség nem igazán van hangulatban és a nézőtér csupán bő felét teríti be. Szünetben legalább nem kell tolongani a sörért. Egy-egy ismerős arc, helyfelderítés, újabb sör a koncertre, a közönség még gyarapodik azért a hely kétharmadáig, és kezd a Soen. 
 
Oddland
 
A prog-metal csapatot én a 2019-es Lotus lemezükkel ismertem meg, de hamar jóban lettem az addigi diszkográfiával is, és azóta se hagynak sose csalódni. Poén: a koncerten tudom meg, hogy a banda dobosa, Martin Lopez, az Opeth volt dobosa. (A sok Opeth pólóra rákérdezve egy ismerősöm világosít fel a tényről.) Na de vissza a koncerthez! Hangulatstimuláló intro, a zene és a fények összjátéka, illetve egy molinó bőven eleget tesznek a vizuális professzionalitás és élmény kimerítésének. Ami érdekes még a színpadképet illetően az, hogy a modern, letisztult metalt játszó csapat nagyjának öltözete a klasszikusabb metal érákat idézi (persze sok zenei témájukban is visszaköszön a hagyomány, amitől különöskébb szerethetők.), így e két kor szelleme és esztétikája valamiképp vegyülve elevenedik meg.
 
 
A Sincere nemcsak tökéletes albumkezdő dal, hanem a koncert indultához is kitűnő választás. Felültetnek egy elszállósabb, de dinamikus hévre, amin végigutazható a maga rapszodikus, felbolygató (valahol mégis egyféle rezignált nyugalom felé tartó mozgásban) erői által, átmosva a koncert. A harmadik-negyedik dal fele már kifogásolhatatlan a hangulat.
 
Joel Gustav Ekelöf (énekes) orgánuma fantasztikus volt élőben, hozta, amit a lemezeken is, avagy úgy volt mély, hogy metalhoz illően élesen énekelte a középtónusokat, a mélyek éteriek, a magasak pedig meglepően tökéletesen a helyükre ugorva egyenesen mutatványosak voltak. Kár, hogy a vokálokból nem sok hallaszott. A ritmusszekció pedig tényleg makulátlanul alakított.
 
 
Az elegáns művésziség és a kimért, emészthető progresszivitás, a tudatos jelenlét, és vérbiztos játék, amik mégis beleélést, felszabadultságot tükröztek, nem csupán a zenekar rutinosságát bizonyítják, hanem a dalokban bennelét alkotói és előadói móduszát is validálják.
 
A háborút idéző introval a Memorial aktualitásokhoz nem irreleváns áthallásai felerősödtek, instrumentális alapja ilyesformán végig agonális domborulatában mutatozott.
 
Talán néha kicsit összeakadtak, kásásodtak a gitárok a kevésbé tompított vagy bontott riffeknél, de teljesen élvezhetően és mérföldekkel jobban szólt, mint amire a felvezető csapat alapján számíthattunk.
 
 
A koncert vége felé felmerült bennem a kérdés, hogy egy ponton túl hol válik el a brandépítő egyedi sound és zeneszerzés-hangszerelés-dalszerkesztés az iterációs dalírás önismétlésbe hajló sekély határmesgélyétől? Ezt aztán könnyen le lehet csapni a nagy nevekkel, akiket másodpercnyi dalrészlez alatt be tudunk azonosítani. De azért mégsem annyira korszakalkotó a Soen zenéje. Ezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy kíváncsian várom, miként és mit mer majd esetleg újítani a csapat az életműben? Csak mert ez koncerten is tök izgalmas dimenziókat nyithat, diverzebb íveket írhatnának le a műsoraik. Ez nem jelenti azt, hogy nem élveztem, sőt! Még sok ilyet, továbbá abszolút több figyelmet érdemelne szerintem a csapat. Volt egy nagykoncertre elegendő slágerük, ha azt nézem. Hála, RNR! És a Dürer? Első ittlétem csupa pozitív élménye (jó vibe, korrekt szolgáltatás, jóarc staff) és az eddig bejelentett koncertek egyértelműen jelzik: sokat járok majd ide.
 
A koncert seltistje:
 
01. Sincere
02. Play Video Martyrs
03. Savia
04. War 
05. Memorial
06. Lascivious
07. Unbreakable
08. Deceiver Ideate
09. Interlude
10. Monarch
11. Illusion
12. Modesty
13. Lotus 
 
Ráadás: 
 
14. Antagonist
15. Violence
 
 
Gyarmati Dominik
 
Fotók: Béres Máté