Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Kimért, katartikus lassúság” - Nadir: 'The Sixth Extinction' lemezkritika

A nadír szó csillagászatban használatos szakkifejezés, a zenit ellentétes megfelelője az éggömbön, amit úgyis értelmezhetünk, mint mélypontot egy adott időszakban vagy egy életúton. 
 
Az egész még Dark Clouds néven kezdődött 1993-ban és tartott úgy 2005-ig, amikor némi átalakuláson ment keresztül a zenekar. A sötét fellegek közül előbukkant a Nadir, hogy doomba oltott súlyos death metaljukkal nyomott hagyjanak e Földön. Szóval a történet régi, a harcosok pedig ugyan azok, akiket anno megismerhettünk. Én úgy az Eco-Ethic óta szem elől tévesztettem őket, de igyekszem pótolni a lemaradásom, ugyanis az eltelt időszakban 3 nagylemezt is letettek az asztalra. Most a legfrissebb kiadványukat - a The Sixth Extinction-t - tartom a kezemben melyet TG barátomtól kaptam (az NGC Prod főnökétől) amit ezúton is még egyszer köszönök. 
 
Az albumon 9 tétel foglal helyet, bő félórában, ami valójában csak 7, mivel, a hatos dal tematikusan szét van darabolva három szerkezeti részre. Töretlenül áramlik a lemez: tele jobbnál jobb témákkal, igazi doom-death-sludge monstrumot hoztak létre a srácok, melyben szerepet kapnak éppúgy az elgondolkodásra inspiráló „dallamok” mint a Crowbar-i modorral sújtó részek. (lásd: Fragmented) A muzikális teljesítményükre nem lehet panasz, ahogy a hangzásképre sem. A Kirk Windstein vezette csapat hatása erőteljesen megmutatkozik a Nadir munkájában, míg a Bolt Thrower-t dicsőítő death metal szintén alapelem a szónikus építkezésük során. Az acsarkodó Obituary ugrik be még néha ólmozásra, de ennél azért experimentálisabb az irány. A fúzió egybefügg, remekül összegyúrt muzsika képében ölt testet: Chevitz Norbert gitáros néha olyan fasza témákat tol, hogy csak elismerően tudok rá bólogatni. Mindenki tudja hová kell nyúlni, hogy hatásos legyen, melyet Tauszik Viktor hörgése tesz teljessé. A többiek: Fekete Szabolcs – dobos, Gál Ferenc – basszeros és Köves Hugó – gitáros brutálisan masszív alapot adnak az egészhez. Valahol azt érzem, hogy sokkal több van ebben a zenekarban, sokkal nagyobb elemi erő lakozik bennük, mint amennyit nekünk megmutatnak. Számos nagylemez, hosszan elnyúló az underground életút, mégis van még mit mondaniuk a srácoknak. Ez egy hatalmas pozitívum a Nadirban és ne felejtsük el, hogy 2018-at írunk.
 
 
Kedvenc részeim többnyire a gyors, arcpüfölő tuka-tukák váltogatása a marcona sludge témákkal, (Mountains Mourn) melyek élvezhető dinamikai ívet adnak, csak az a kár, viszonylag kevés helyen futottam bele ilyenbe. A történet mégis kerek, az utolsó szám (Les Ruines) atmoszférikus lebegésével zárja a lemezt. Az igazat megvallva, 33 perces játékidejével nem éppen a hosszú alkotások közé tartozik a The Sixth Extinction, főleg egy doom-death világban tevékenykedő brigádtól. Más hasonszőrű csapatnál ez kettő max. három track, de így legalább nem válik sosem unalmasan lapossá; mint egy 80 perces, statikus doom-death opus egyetlen szétfárasztó álompirulába préselve.
 
Aki teheti, támogassa a srácokat, mert megérdemlik, nemcsak a minőségi zene, hanem már csak a mondanivalójuk miatt is. A kékes árnyalatú, poszterszerűen széthajtogatható borítóban benne vannak a szövegek, érdemes elolvasni, nem a megszokott klisékben íródtak. Mindehhez igényes külső társul: rég láttam ilyen pompásan szitázott CD-t, aminek a belső felületére fénykép van nyomtatva.
 
A lemez a már említett hazai NGC Prod és az olasz Grimm Distribution égisze alatt jelent meg az orosz Satanath Records segítségével.
 
Várjuk a hetediket!
 
 
 
Facebook elérhetőségek: NadirNGC ProdGrimm Distribution
 
Lupus Canis