Bejelentkezés

x
Search & Filters

Kirobbanó formában volt a Sepultura a Barba Negrában! (koncertbeszámoló)

Az utóbbi időben nem sok turné kerül el bennünket, így kis túlzással szinte hetente láthatunk legendás, nagynevű zenekarokat, ráadásul sokszor egy estén is olyan csapatok lépnek fel, akikért külön-külön is megérné ellátogatni valamelyik klubba. Ez utóbbi helyzet állt elő múlt vasárnap este is, amikor a Hammer Concerts jóvoltából a Sepultura, a Goatwhore, az Obscura és a Fit For An Autopsy közös turnéja ért el a Barba Negrába.
 
Négy zenekar azért már nem kevés, főleg egy vasárnap estén, ami után a többség másnap reggel már munkába indul, így a 6 óra körüli kapunyitás teljesen ésszerű döntés volt, ugyanakkor sajnos talán annak is ez volt a fő oka, hogy a Fit For An Autopsy még igencsak családias hangulat közepette lépett színpadra fél 7 körül.  A produkcióra azonban ez egyáltalán nem volt hatással, Joe Badolato és társai így is mindent beleadtak és a hangulatot is megalapozták a jelenlévők számára, bár ekkor még sok volt hátra az estéből.
 
 
Mire a Goatwhore belekezdett a koncertjébe fél 8 előtt néhány perccel, már a közönség létszáma is nőtt, ami önmagában fokozta a hangulatot és persze maga a zenekar is erre törekedett. A csapat tavaly ünnepelte fennállása húszadik évfordulóját és egy Vengeful Ascension című új albumot is kihoztak, de az új dalok mellett persze régebbi nóták is belefértek a 40-50 perc körüli műsorukba. A zenekar láthatóan és hallhatóan jó formában volt, így továbbra is hibátlanul haladt előre az este.
 
 
Az Obscura-nak jutott a közvetlen előzenekar szerepe, ha úgy tetszik, és ekkorra elég szépen megtelt a Barba Negra küzdőtere, hiszen mindenki tudta, hogy most már tényleg karnyújtásnyira van a Sepultura színpadra lépése is, így az Obscura zenéje mellett a helyezkedés is motivációt jelenthetett azoknak, akik a színpadhoz közelebb szerettek volna jutni.  A csapat egyébként Németországban alakult 2002-ben, a zenéjükbe pedig sok minden belefér, bár elsősorban egyértelműen a death metal dominál, annak is a technikásabb része, és ez a tagok látványos játékában is megnyilvánul, különösen a dobost, Sebastian Lanser-t volt élmény figyelni.
 
 
Fél 10-kor aztán felhangzott a Sepultura intrója és megérkezett Derrick Green, Andreas Kisser, Paulo Jr.  és Eloy Casagrande. Érdekes a helyzet a Sepultura esetében, hiszen sokan a mai napig visszasírják Max Cavalera-t, aki egyébként az utóbbi időben szintén turnézott a zenekar dalaival, a testvére, Igor társaságában, 2016 végén még magyar koncert is volt. A tény azonban az, hogy a már említett Derrick Green húsz éve áll a mikrofon mögött, de ahogy a koncerten ő maga is megjegyezte mosolyogva: itt örökre ő lesz az új fiú egyesek számára.
 
 
A Sepultura nagyjából egy éve jelentkezett Machine Messiah című albumával és a turné is ezt a nevet kapta, ennek tükrében pedig az sem meglepő, hogy az első két dal, az I am the Enemy és a Phantom Self rögtön erről a lemezről érkezett, és a későbbiek is befért egy-egy újabb nóta a régebbiek közé. Ugyanakkor az sem meglepő, hogy a korábbi dalokat talán még nagyobb lelkesedés fogadta, hiszen ez általában így szokott lenni a nagy múltú zenekaroknál, de mindenképpen ki kell emelni, hogy az egész koncert alatt fantasztikus volt a hangulat.
 
 
A dobosok teljesítménye mindig kardinális kérdés egy zenekarnál, egy olyannál pedig nyilván különösen, ahol a korábbi dobost Igor Cavalera-nak hívták, de a tény az, hogy Eloy Casagrande hibátlanul teszi a dolgát, pontosan, látványosan játszik, és egy másodpercig sincs oka senkinek azon merengenie, hogy miért ő ül a dobok mögött. Andreas Kisser-ről és Paulo Jr.-ról talán nincs is mit mondani, hiszen az ő nevüket tényleg mindenki ismeri a metal világában, Derrick pedig remek frontember, aki gond nélkül hozza a még Max-szel készült dalokat is, és a közönséggel is jól tud kommunikálni, ráadásul a koncert után egy facebookos bejegyzésben is megemlítette, hogy mennyire jó volt a budapesti buli, ami azt hiszem, mindennél többet mond.
 
 
A koncert utolsó harmadára pedig szavakat is nehéz találni, itt tényleg szinte minden dal egy-egy örök klasszikus volt. Elég csak annyit mondani, hogy Refuse/Resist, Arise, Ratamahatta és persze Roots Bloody Roots, és mindenki tudja, hogy miről is van szó, ez tényleg maga a nagybetűs Metal. Összegzésül azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Sepultura kirobbanó formában van, minden tag a maximumot nyújtja, a rajongók pedig egyszerűen imádják a zenekart, és a koncert után ez maximálisan érthető is, mert ezt az egészet valahogy így kell csinálni.
 
A koncerten elhangzott dalok:
 
01. I am the Enemy
02. Phantom Self
03. Kairos
04. Territory
05. Desperate Cry
06. Sworn Oath
07. Biotech Is Godzilla/Polícia
08. Against
09. Choke
10. Boycott
11. Machine Messiah
12. Iceberg Dances
13. Inner Self
14. Refuse/Resist
15. Arise
 
Ráadás:
 
16. Slave New World
17. Resistant Parasites
18. Ratamahatta
19. Roots Bloody Rots
 
 
Tóth Mátyás
 
Fotók: Photoinvisible, Martina Sestic – Venia-Mag