Bejelentkezés

x
Search & Filters

Kis kacsa fürdik, a kalóz vérben - Alestorm koncertbeszámoló a Barba Negrából

Mivel a koncert napján csatlakoztam a Rockbook Rockmagazin csapatához, így előzetesen nem tudtam úgy alakítani az időrendemet, hogy az előzenekarokra is odaérjek; a koncertbeszámolóban ezért nem térek ki rájuk. Legközelebb már úgy fogom tudni szervezni az egyéb elfoglaltságaimat, hogy teljes képet adhassak az olvasónak az adott eseményről.

 

Nos, valljuk be, a kalózmetalos Alestorm koncertjére nem azért megy az ember, hogy a zenétől átszellemülten világmegváltó gondolatokkal zsonglőrködjék, vagy hogy a pipa végit rágva pöfékelje fel a mélyről jövő bölcsességeket. Nem, a Bodor Mátéval két éve kiegészült banda fellépésére egy dolog miatt megy el mindenek előtt a közönöség: hogy bulizzon! És atyaég, azt megkaptuk, de akkora lendülettel, hogy nem győztünk levegő után kapkodni.

Nagy elvárásokkal érkeztem a koncertre mind a zenekart, mind a közönséget illetően, s egyikben sem kellett csalódnom. Beszédes, hogy a Barba Negra Music Club előtt pár percenként felcsendült az Alestorm örök himnusza és egyben hitvallása: „DRINK, DRINK, DRINK!” (Van egy sanda gyanúm, hogy az éneklésben élenjárók előzetesen már eleget is tettek a felhívásnak.)

 

 

És az Alestorm megadott mindent ahhoz, hogy az este hasonlóan emelkedett hangulatban folytatódjék. Chris és csapata rögtön a klasszikus Keelhauled-dal ragadta meg a közönséget, s onnantól nem is eresztette el egy percre sem. A partyhajó már ekkor tele volt izzadó, alkoholra és vérre szomjazó lelkes kalózokkal, akiknek harci kedvét csak emelte a nyitószámot követő felhozatal. Máris belecsaptunk az új lemez klasszikusába, az Alestorm-ba, amit a 2014-es album Magnetic North-ja követett, majd a személyes kedvencem, a Mexico nem hagyta, hogy akár csak egy szám erejéig ne ugráljak, képzeletbeli kardomat az ellenségre szegezvén. Idáig voltam képes a helyszínen megjegyezni a setlistet, mert utána már nem érdekelt, csak élveztem a koncertet, pattogtam föl-alá, pogóztam, estem és keltem még úgy másfél órán át. Jó és korrekt volt a dalválogatás, a 19 tétel lehetőséget biztosított arra, hogy a zenekar munkásságát felölelő koncertet kapjunk, mindegyik lemezről legalább két dallal a sorban. A legtöbb szám (6 darab) a turné címadó lemezéről, a No Grave But The Sea-ről került ki. Külön öröm volt a vendégfellépőkkel kiegészült Hangover is.