A KISS ennél tökéletesebben nem is búcsúzhatott volna a magyar közönségtől (koncertbeszámoló)
KISS, Dirty Honey – Budapest Aréna, 2022.07.14.
Sejteni lehetett, hogy a KISS nem aprózza el a búcsúturnéját, amely – részben a pandémia miatt is – immár három éve tart, és a legfrissebb hírek szerint még további száz koncerttel bővült (bővebben itt). A zenekar a dalok mellett mindig is nagy hangsúlyt fektetett a külsőségekre és a látványra, és borítékolható volt, hogy ezúttal még erre is rátesznek egy lapáttal, de akkora show-ra talán még így sem számíthattunk, amilyet Gene Simmons-éktől kaptunk a Budapest Arénában.
Sajnos a tömegközlekedés kiszámíthatatlansága miatt sikerült lecsúsznom az estét nyitó Dirty Honey produkciójáról, pedig a Los Angeles-i banda kellemes, dallamos rockzenét játszik, ami leginkább talán a Guns N’ Roses-zal rokonítható – ők maguk is bevallották, hogy nagy példaképként tekintenek Axl-ékre – de a Led Zeppelin-t és az AC/DC-t is szokták emlegetni velük kapcsolatban, és nyilván valóban tudnak is valamit, ha a KISS vendégeként bizonyíthatnak, ami egy mindössze öt éve létező banda esetében különösen nagy dolognak számít.
Épp a két zenekar közti áthangszerelés közben érkeztem meg, amikor a színpadot egy KISS feliratú nagy fekete függöny borította, de így is akadt látnivaló, hiszen két oldalt a zenekar legendás rajongótábora, a KISS Army logója díszelgett, valamint a tagok monumentális szobrait is felállították, ezzel megörökítve a Démon, Starchild, Space Ace és Catman karakterét. Hamarosan aztán felcsendült a Led Zeppelin klasszikusa, a Rock and Roll, aminél tökéletesebb intrót nem is lehetne választani, a kivetítőn pedig bepillantást nyerhettünk a színfalak mögé, ahogy a négy zenész elindul a színpadra. Néhány pillanattal később lehullott a függöny, és leereszkedtek a banda tagjai, majd rögtön kezdésnek bele is csaptak egyik legnagyobb slágerükbe, a Detroit Rock City-be, és csak ezalatt annyi pirotechnikát vetettek be, amennyit más zenekar talán egy egész koncerten összesen sem.
Azt hiszem, már ezekben a pillanatokban eldőlt minden, és szerintem nem volt olyan ember a helyszínen, akit nem ragadott volna magával maximálisan a hangulat és az az atmoszféra, amit a dalok és a látvány együtt teremtettek. Paul Stanley lelkesen köszöntötte a publikumot, külön kiemelve, hogy negyedszer járnak Budapesten, és eddig minden itteni koncertjük jobb volt az előzőnél, így ezúttal is erre számít. Arról is megbizonyosodhattunk, hogy Starchild-tól nem áll távol a humor és nem is árul a zsákbamacskát, ugyanis rögtön leszögezte, hogy ezen az estén régi, régebbi és még régebbi dalokat hallhatunk.
Stanley valóban nem viccelt, hiszen a legfrissebb nóta, amit előkaptak a 2009-es Sonic Boom album igazi közönség-énekeltetős száma a Say Yeah volt – elképzelhető, hogy a súgógépek egyfajta fricskájának szánták, hogy a hey és a yeah szavak is minden alkalommal megjelentek a LED-falon, ha valaki esetleg elveszett volna a szövegben – de visszanyúltak egészen a legelső lemezig, amelyről négy dal is előkerült, a Deuce-ra például nem is kellett sokat várnunk.
Fel lehetne sorolni a koncert összes dalát, de nem hiszem, hogy lenne értelme, már csak azért sem, mert a KISS előadása – talán ez a legjobb szó rá – ennél jóval többől állt. Fel lehetne róni Stanley-nek és Simmons-nak, hogy a kelleténél talán többet beszéltek a dalok közti átvezetőkben és néha a szólók is elég hosszúra nyúltak, de ebben a produkcióban minden pontosan így volt a helyén. Egyértelmű, hogy egy ekkora show-t nem is lehet másképp megcsinálni, hiszen ha csak egy másodperccel is elcsúszik valami, nem sikerül a varázslat. A lángnyelveknek és a robbanásoknak pontosan akkor kell jönniük, amikor Eric Singer ráüt a dobjára, vagy éppen Simmons elfordítja a gitárját, ehhez pedig tényleg minden egyes másodpercet, hangot és mozdulatot előre el kell tervezni.
Ilyen szempontból azonban szerencsés helyzetben voltunk, mivel a budapesti koncertnek garantáltan akadtak olyan pillanatai, amik máshol nem voltak és biztosan nem is lesznek. Gene Simmons-ról köztudott, hogy magyar származású és biztosra vehettük, hogy ezt valamilyen formában kiaknázzák, a Démon pedig nem az a fickó, aki beéri egy „szia, Budapest!” köszönéssel, ehelyett gyakorlatilag egy párperces stand-up comedyt nyomott, természetesen néhány káromkodással megfűszerezve, amibe belefért az „azt a kutyafáját” és „a Krisztus lovát” is, majd pedig rákezdett az „Az a szép, az a szép” kezdetű örökbecsűre, aminél szürreálisabb momentumot nehéz lett volna elképzelni egy KISS koncerten, de természetesen mindenki szakadt a röhögéstől.
Simmons-ról sok rosszat el lehet mondani, gyakori kritika vele kapcsolatban, hogy elsősorban nem is zenész, hanem inkább üzletember – ne feledjük, ő az a fazon, aki néhány éve konkrétan egy csomag semmit árult léggitárhúrként – de arról egyértelműen megbizonyosodhattunk a koncert során, hogy neki ez az élete és imádja a Démon karakterét és persze a közönséget is. Lehet, hogy így a 70-en túl szinte már Ozzy-t megszégyenítően totyog – igaz, ekkora talpú cipőben és páncélban biztosan nem is egyszerű mozogni – de közben egymaga olyan műsort csinál, amire csak nagyon kevesen képesek, és olyan intenzitással nyomja az egészet, hogy még a sminkje egy részét is leizzadja. Ennek kiteljesedése a God Of Thunder, ami tényleg az ő igazi one-man-show-ja valóban démoni momentumokkal, gyilkos szemforgatással és persze az elmaradhatatlan vérköpködéssel.
Nem maradtak el tőle persze a többiek sem: Thayer tüzet lőtt ki a gitárjából a szólója során, Singer pedig végtelenül lazára és poénosra vette a figurát – ahogy az egy igazi macskához illik –, miközben egy kis dobbemutatót tartott, de neki köszönhetjük az este legérzelmesebb pillanatait is a zongorával előadott Beth képében. Ami pedig Stanley-t illeti, vérbeli frontemberként tüzelte fel végig a közönséget, sőt, a Love Gun előtt még az Aréna közepére is „berepült”, ahol egy egyszemélyes kis színpadról adta elő ezt a dalt és egy másik ikonikus KISS-slágert, az I Was Made For Lovin’ You-t. Egy kicsit levont az összképből, hogy ezek a mikrofonok sajnos nem szóltak túl erőteljesen, de a színpadon maradt társak és persze a rajongók besegítettek Stanley-nek, az pedig szintén a zenekar humorérzékét bizonyítja, hogy közben egy hatalmas diszkógömb forgott a LED-falon. Nincs mit tenni, ez már örökre az együttes diszkószáma marad.
Ha már itt tartunk, mindenképpen meg kell említeni, hogy a zenekar maximálisan kihasználta a kivetítőket: látványos animációkat és grafikákat tekinthettünk meg, valamint a zseniális régi fotóknak és videóknak köszönhetően azt is láthattuk, mennyit változtak a banda tagjai az évek során. A ráadásban Paul egy kérdéssel fordult a közönség felé: arra volt kíváncsi, hogy szeretik-e őt, ami természetesen a Do You Love Me? felvezetéseként szolgált, záróakkordként pedig jöhetett a konfettieső és egy igazi örömjáték a Rock And Roll All Nite alatt, és a búcsúzó feliratba sem csúszott hiba – ellentétben az ausztriai koncerttel – valóban a megfelelő színekben pompázott a KISS Loves You Budapest üzenet.
A többség ennyi idősen és ennyi év zenélés után valószínűleg azt mondaná, hogy túl öreg már bohócnak, de a KISS tagjai szerencsére nem ezt teszik, hanem kellő humorral és (ön)iróniával kezelik a helyzetet, és miközben a fellépésük szinte színházi előadásba hajlik, olyan legendás albumok dalait és hangulatát idézik meg, mint a Destroyer vagy éppen a KISS Alive. Egyébként sem baj, ha valaki bohóc, főleg akkor nem, ha közben övé a cirkusz, vagyis egész pontosan Psycho Circus. A KISS egy minden szempontból fantasztikus produkciót tett le az asztalra, és ha ez valóban a búcsúturné és az utolsó pesti koncert volt, akkor ennél tökéletesebben nem is búcsúzhattak volna a magyar közönségtől.
A budapesti koncerten elhangzott dalok:
01. Detroit Rock City
02. Shout it Out Loud
03. Deuce
04. War Machine
05. Heaven’s On Fire
06. I Love It Loud
07. Say Yeah
08. Cold Gin
09. Lick It Up
10. Calling Dr. Love
11. Tears Are Falling
12. Psycho Circus
13. 100,000 Years
14. God Of Thunder
15. Love Gun
16. I Was Made For Lovin’ You
17. Black Diamond
Ráadás:
18. Beth
19. Do You Love Me?
20. Rock And Roll All Nite
Tóth Mátyás
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
