Bejelentkezés

x
Search & Filters

Kit érdekel az augusztus 20-i tűzijáték, ha metalcore megy a Dürerben? – Bury Tomorrow, Inhale Me koncertbeszámoló

Az igazán elhivatott metalcore-rajongók számára nem lehetett kérdés, hogy hol fogják tölteni augusztus 20-át: nem ám a rakparton tűzijátékot nézve, hanem a Dürerben a brit Bury Tomorrow, illetve a magyar Inhale Me koncertjén. Az érdeklődést jól jelzi, hogy a bulit pár nappal 20-a előtt át kellett rakni a Dürer nagytermébe.
 
Az Inhale Me számára kiváltképp jól eshetett ez, tekintve, hogy már két éve nem álltak színpadon. Ez nem véletlen, az együttes korábbi dobosa, Zándoki András halála után nem sokkal adott, Fuck Cancer nevet kapó koncertjük óta nagy csönd volt az Inhale Me körül. Az azóta jórészt megújult zenekar számára (a jelenlegi ötfős tagságból három is az említett tragédiát követően került az együttesbe) tehát ez egy elég fontos visszatérő buli volt, aminek meg is adták a módját. 
 
Rózsa Brúnó véleményem szerint egy kiváló énekes, aki remekül tud váltogatni a hörgés és a tiszta ének között. Ez mindig jó pont nálam. Kiváló példa volt erre a Faces néven pár nappal a koncert előtt bemutatott új Inhale Me-szám, ami ilyen rövid idő alatt a kedvencemmé is vált. Ezzel a számmal folytatni látszik az együttes azt az utat, amit a 2014-es Gauntlets albummal elkezdett: a hörgős és screamelős témák mellett egyre nagyobb szerepet fog kapni a tiszta ének, hirtelen váltogatva az énektechnikák között (lásd a Lone Wolf Syndrome című számot).
 
A közönséget figyelve pedig be is jött az embereknek a dolog: pogó ugyan nem alakult ki (pedig ez a stílus tálcán kínálná erre a lehetőséget), de a keverőpultig, ha szellősen is, de megtelt a Dürer nagyterme hol visszafogottan, hol nagy elánnal headbangelő emberekkel.
 
Ígéretes projekt tehát az Inhale Me nem csupán a stúdiófelvételeken, hanem élőben is, és kíváncsi vagyok, mit fognak kihozni a minden bizonnyal még az idén érkező, második nagylemezükből.
 
 
Az utánuk következő Bury Tomorrow egy igazi ajándék volt azoknak, akik az idei Rockmaratonon lemaradtak róla. Főleg úgy, hogy ez előtt már három éve, 2016-ban volt utoljára, hogy felléptek nálunk. (A brit csapat amúgy kifejezetten szeret minket, a mostani hetedik magyar bulijukkal többször jártak nálunk, mint az Egyesült Államokban, Csehországban, Svédországban vagy Oroszországban.) Azóta pedig megjelent azért egy új lemez Black Fame néven, ami szerény véleményem szerint az egyik legjobb anyaga lett a briteknek.
 
Így nem is bántam, hogy a 12 tételes setlist kétharmadát a Black Flame dalai tették ki, kezdve rögtön a No Less Violent-tel, nem kihagyva az olyan tételeket, mint a More Than Mortal vagy az új eresztés szerintem legjobb számát, a Knife of Gold-ot, amire aztán tényleg csak megőrülni lehet. A Black Flame már csak azért is különleges anyag lett, mert ennek a lemeznek a szövegvilágát (ami alapvetően az esendő ember bűneiről és szenvedéseiről mesél) a rajongók történetei ihlették.
 
 
Az új album dalai mellett nem maradhattak ki azért az olyan klasszikusok sem, mint a Man on Fire vagy a Lionheart. Bár tulajdonképpen mindegy volt, hogy régi vagy új számokat játszik-e a zenekar, a közönség mindenre jól reagált: a pogót egy pillanatra sem lehetett leállítani, circle pitből sem szenvedtünk hiányt, és akadt azért a színpadra felmászó, onnan magát a tömegbe belevető rajongó is, amit a zenészek egyáltalán nem bántak.
 
A koncertet jellemzi, hogy még azt az elitizmusomat is sikerült elfelejtenem, hogy a hörgést és a tiszta éneket egy embernek illik vinnie, az az, ami igazán megsüvegelendő teljesítmény. És bár a Bury Tomorrow esetében Daniel Winter-Bates feladata a screaming és a growling, míg Jason Cameroné a tiszta ének, de olyan természetességgel fonódtak egymásba gyors váltásban a különböző énekstílusok, hogy gondolkodni sem érte meg ezen az apróságon. 
 
 
Ha a kákán is csomót akarunk keresni, akkor igazából egy hibát találok: a tucatnyi számot tartalmazó setlist még így is elég rövid volt. Az egész műsor majdnem elfért volna egy fesztiválon is, az nem sokkal tartott tovább egy óránál. A meglepetés erejével ért, amikor fél 11-kor (a koncert fél 10-kor kezdődött) már az új lemez címadó és egyben a setlist záró dala következett. Talán legközelebb lesz ez egy picit hosszabb is. 
 
A Bury Tomorrow setlistje:
 
01. No Less Violent
02. Earthbound
03. More Than Mortal
04. Knife of Gold
05. The Age
06. Last Light
07. Overcast
08. My Revenge
09. Man on Fire
10. Lionheart
11. Glasswalk
12. Black Flame
 
 
Fotók: Bands Through The Lens