"Kiváló volt az a bizonyos pite" - Frog Leap, Down For Whatever koncertbeszámoló: 2022.05.29., Barba Negra
Hogyan is fér össze egy eresztésben Bruno Mars a Survivorral, Santana a Gorillazzal, Adele a Prodigyvel? Ez itt a nagy mutatvány!
Nincs olyan ember a földön, aki ha hangszert fogott egyszer is a kezébe, ne szeretne a kedvenc zenéivel tömegeket megmozdítani. Nos, most itt ez a nem hidegvérű norvég fiú (neve és édesapja mondjuk adja a habitusát, Leo Morrachioli), aki az elmúlt 9 évben rittyentet 37 feldolgozás albumot, ami közel négyszáz, írom még egyszer, közel négyszáz sláger feldolgozását jelenti. A színvonal nagyon ritkán imbolyog, kiválóan fogyasztható dalokat kapunk hetente Norvégiából. Véletlenül futottam bele 6-7 éve egy feldolgozásába a fiatalembernek, azóta minden héten várom a pénteket, hogy csak szórakoztatni fog az új művel, vagy felken arra a bizonyos falra!?
Mit tud ez a fiú? Játszik az összes hangszeren, felveszi azokat a saját stúdiójában, el is énekli- hörgi az adott nótát, producereli, mixeli, képi anyagot készít hozzá, és minden pénteken itt az újabb mű nekünk, rockzenét szerető földi halandóknak. A videómegosztó csatorna adta lehetőségeket tökéletesen kihasználja úgy, hogy közben azt teszi, amit szeret (nagyon magas nézettséggel), és mi is szórakozhatunk rajta nagyokat. Tisztelet!
Nekiindultak a koncertezésnek is, mert az energiák, amelyek mozgatják főhősünket színpadért kiáltanak. Éppen a pandémia előtti időszakban jöttek már a nagyobb bulik is, mert a nemzetközi youtuber haverok, akik be-beugranak egy- egy vendégeskedésre a nótákba, és igen magas szinten művelik ők is a muzsikálást, karöltve mentek Leóval a kluboktól a fesztivál színpadokig.
Nála nem volt pihenő a covid alatt sem, készültek az újabb coverek. Új stúdió is dukált az új házikójukban, hogy még többet, és látványosabbat tudjon alkotni. Tényleg jó az ember, simán házibulit lehet rittyenteni, csak az ő feldolgozásaiból, mert merít mindenből. Gyerekdal, techno, disco, rock. Mindent újra hasznosít, csak kerüljön az ügyes kis kezei közé.
Ezeket a felvezető sorokat le kellet írnom, mert hozzá tartoznak egy Frog Leap koncerthez, hogy teljes képet tudjon alkotni mindenki Leóról és a kis zenekaráról, akik nem restek nóták között hangszereket is cserélni, mert nem csak ő a multi hangszeres a csapatban.
A bulit a Down For Whatever indította. A zene trendi, zúzós, szórakoztató. Ha az énekes, Diószegi Kiki vehemenciájából egy kicsit még átvennének a többiek, maradandóbb lenne az élmény. Szerintem a technika is eltolta az arányokat, talán kevesebb lábdob, több gépes alap és gitár kihozta volna a lényeget, sokkal jobban. Egyébként, amiért itt voltak, azt nagyon jól teljesítették a fiúk.
Down For Whatever
Rövid átszerelés, színpadon a dobszerkó, mögötte a kivetítő és a lámpák. Semmi extra, csak a zene, és a vasárnapi estéhez viszonyítva egy nagyon mozgalmas kis program (mögöttük a kivetítőn az aktuális klip is ment). Fél kilenckor elkezdte a Frog Leap a mutatványt.
Kis habos-babos kezdés: „Felkelő nap háza”, zúzdába irányozva, egy szuper „Ghosbusters”, Bruno Mars „Uptown Funk”, ezzel a hangszereléssel élőben? Nincs kérdés. „Party rock Anthem” a technokratáknak, Santana „Smooth” baromi dögösen, Rabea Massaad gitárosi képességeit dicsőítő thrash-es zúzás, csak úgy. Hannah Boulton énekes „kis pacsirta” közreműködése néhány nótában (nagyon jó a leányzó élőben is), Toto „Africa” pl, de leginkább a vége felé melegedett bele igazán. Pink „Try”, sokkal jobb, mint az eredeti, dobok mögűl előre lépő Truls Haugen, egy „Pokemon” agymenésre. Itt ének-gitár a posztja, sőt a szóló is, miért ne. Közben Rabea becsücsül a dobok mögé, hogy ott is hibátlant teljesítsen. A Gorillaz féle „FeelGood Inc” is mennyivel ütősebb, élvezhetőbb Leóéktól. Prodigy? (itt már a Jankovics féle prodidzsáj is beugrott), a Survivor is kiszámolt mindenkit ennyi torz gitárral, Adele intett egy bólogatós „Hello”-t (nagyot énekelt itt is Hannah), és nagyon gyorsan a főműsor végére értünk. A ráadás RATM féle „Killing in the Name” szépen leborotválta tollainkat, és a végére „Zombie” módba kapcsolhattunk, nem kell mondani Hannah itt is kimagaslóan jó éneklésével (hozott a fiúknak egy kis vodkát is, hogy jobban bírják). Kilencven perc, se több, se kevesebb. Ennyit kaptunk Leó „reciclyng” műhelyéből ezen a borús vasárnap este.
Közel teltház volt a Barba Negrában. Feldobta még a hangulatot a színpadot szántó, és a közönség sorait is színesítő Nyúl Úr (ez is valami fordított bekötés eredménye Leónál), viszont működik élőben is, nem csak a klipjeiben tér vissza rendre. Rohangált a figura mindenfelé, ökörködött, vezényelt a színpadon.
Baromi jó muzsikusokat láttunk, és ehhez mérten a koncert is nagyon profi volt. Mind megszólalásában, mind pedig muzikalitásában magasan van az a bizonyos léc. Az alapelv náluk is az lehet, hogy lehetőleg olyan szinten, mint az eredeti, de ha lehet még jobban, és természetesen Leósan!
Leónál egy „fostalicska” Billie Eilish- Bad Guy nyikorgás is nagyot üt (nem szeretnék senki rajongót megbántani, bár szerintem nem a rock oldalakat olvassák ők), mert a nóta jó, csak a „kicsit” karcosabb hangszereléssel és énekkel rendben a falhoz ken a dalocska. Kár hogy most nem hangzott el.
Ami pedig a legcsodálatosabb a Frog Leap művekben, hogy valóban teljesen mindegy, milyen a setlist az adott napon, garantált a „Best of” program, és az őrülten jó szórakozás. Van mit meríteniük a nagy mennyiségű dalcsokorból.
Bizony lehet várni a következő szeánszot a fiúkkal (és Hannahval!), mert amikor a youtuberek közül a krém össze fog és mer színpadra állni, abból azért néha kisülhet valami nagyon finom csemege is. Itt most kiváló volt az a bizonyos pite. A hangulatból adódóan biztos az újabb látogatásuk, reméljük mihamarabb.
Köszönet a Barba Negrának, és a Phoenix Musicnak a kiváló szórakozásért!
Rici
Fotók: Máté Évi
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
