Koncertélmények gumikacsa helyett csirkével! - The Aristocrats koncertbeszámoló - 2026.05.05., Budapest, Stenk
The Aristocrats - 2026.05.05., Budapest, Stenk
A The Aristocrats utoljára 2023-ban járt nálunk, akkor a Barba Negrában tették tiszteletüket és hozták el zenéjüket a vájtfülű közönségnek. Most három évvel később ismét itt vannak, az új albumukat bemutató európai turné keretein belül. És milyen jó, hogy vannak. Az amerikai rock power trió a Stenkben adott koncertet május ötödik napján és mi ott voltunk.
Hol is kezdjem? A program az indulásnál még az OFF Kulturba szerveződött, de a nagy érdeklődére való tekintettel hamar egy nagyobb helyszínt kellett keresni neki, így került át az Aréna Mall kertjében található Stenkbe (tegye fel a kezét, akinek a mai napig Aréna Pláza a hivatkozása, hiába Mall, olyan ez, mint a Moszkva tér, beragadt na).
A Stenk a tavalyi (2025) nyár elején nyitotta meg kapuit, így relatív új helyként lehet rá hivatkozni, számomra legalábbis mindenképpen az, szóval izgalmas estének néztem elébe. Igen, igen, mindig elmondom, hogy komfortzóna elhagyás, s itt is sikerül ezt a dolgot ismét kipipálni, számomra ismeretlen helyszín, ismeretlen zenekar, egy olyan műfajú banda és koncert, ami eddig még nem nagyon szerepelt a repertoáromban.
De vissza a Stenkhez. A név egy leginkább zenei körökben használt szleng kifejezés, szinonimái a lendület, kraft, energia, erő, dinamika. Van benne stenk, hogy mondatba helyezve is lássuk és ez találó leírása az estének is egyben. Helyileg az Aréna előtti területet hasznosítja. A troli megálló mögött a lelátó megvan? Mementó épület, a kerepesi úti ügető emlékét őrzi, aminek a helyére megépült annak idején a pláza. Ezt a lelátót körbevették mobil kerítéssel, tettek belülre egy színpadot meg hangosító pultot, büfé meg merch pultot, illetve egy foodtruckot, ha valaki megéhezne. A lelátó aljában lévő térben szintén egy italpult illetve a mellékhelységek kaptak helyet. A lelátó padsorait felárért lehet használni, ha valaki kényelmesen ücsörögve szeretné élvezni a programot. Szeretem az ilyen és ehhez hasonló térújragondolásokat, de az a kis apróság bezavart a jó érzéseimbe, hogy a mai jegyárak mellett kicsit minimálnak érzem a körítést. Ugyanakkor visszaköszön egy érzés, amikor még a régi ZP létezett a Petőfi hídnál. Meg volt a lehetőséged, hogy bemenj, de ha nem fért bele a büdzsébe, akkor ott a park, vagy a híd és onnan gerilla freebe és élvezhetted a zenét. Ez itt is adott, de nyilván senkit se buzdítok ilyesmire, tessék jegyvásárlással életben tartani ezt az iparágat.
Kapu hétkor, kezdés nyolckor, de itt is egy kis nosztalgia kúszott át a valóság szövetén, mert a banda fél órát csúsztatott a kezdésen. Addig legalább volt időm egy kicsit nézelődni és elmélyülni az est hőseinek történetében
A The Aristocrats 2011-ben alakult instrumentális trió, gitár, basszus és dob felállással. Zenéjük kapcsán a progresszív, absztrakt, power rock, freejazz jelzőket szokták variálni a szaksajtóban, illetve Frank Zappa neve is előkerült velük kapcsolatban, ami szerintem költői túlzás, mert a zappai abszurd és absztrakt minden határt elmosó zsenialitástól messze vannak a fiúk. Értem ezt úgy, hogy véletlenül se degradálnám a produkciót, de Zappához képest a zenéjük bár bátor, de strukturált és nagyon is egybe van, klasszikus zenei értelemben. A tagok név szerint: Guthrie Govan (gitár), Bryan Beller (basszusgitár) és Marco Minnemann (dob). A trió Amerikában, Kaliforniában alakult, de multikulturálisnak vagy nemzetközinek lehet besorolni, mert a tagok a fenti sorrendben brit, amerikai és német nemzetiségűek. Eddig hat stúdióalbumot és négy koncert albumot adtak ki a Boing gondozásában. Nevük egy az amerikai stand upban felfutott "az arisztokraták" viccre való utalás, de magát a viccet nem próbálnám meg elmagyarázni, akit érdekel járjon utána (The aristocrats joke néven lehet megtalálni).
Felsorolás szerűen szaladjunk végig a zenészek pályáján, hogy képet kapjunk arról, hogy mennyire nem kis kaliberű játékosokról van szó.
Guthrie Govan a témánkat adó felállás mellett tagja még az Asia, GPS, The Young Punx nevű formációknak, illetve a saját szóló projektjének az Erotic Cakes-nek. Kollaborált még Steven Wilsonnal és Hans Zimmerrel is, nem mellesleg pedig egyetemi szinten oktatja a húrnyűvést.
Bryan Beller olyanokkal dolgozott együtt mint Joe Satriani, a Dethklok, Mike Keneally, Steve Vai, James LaBrie vagy Dweezil Zappa.
Marco Minnemann multiinstrumentális zenész, a fő hangszere a dob illetve komponistaként, zeneszerzőként is tevékenykedik.
De a lényeg, hogy ez a három fenomén most a The Aristocrats színeiben lépett a színpadra fél kilenckor, hogy bemutassák nekünk a legutóbbi Duck című albumukat. Az Európa szerte megjáratott produktum egy konceptalbum, ami a címszereplő noirba hajló kalandjait meséli el nekünk a zene nyelvén.
A koncertet a Swan's Splashdown nyitja felvételről, aztán a hangszerek szépen egyesével veszik át az elektronikus hangokat és tadam színpadon a srácok. Már ez az első megmozdulás megadja és megelőlegzi az este hangulatát és milyenségét. Vérprofi zenészek, atombiztos hangszeres tudás és ehhez társul egyfajta bohém játékosság. Nem egy saját magát túl komolyan vevő társaság áll a színpadon, a zenei alázat maximális, de van benne pajkos kikacsintás. Megidéznek és beemelnek klasszikusokat a hard rocktól a komolyzenéig bármelyik palettáról, de az előadás egy fél pillanatra se megy át öntömjénező pózolásba. Három fickó, aki él-hal a hangszerekért és a belőlük kihozható hangokért, illetve a varázslatért, amit a zenével el lehet érni és hamár éppen erre jártak, akkor lenyomtak egy konyót is.
Guthrie Govan
Mindig izgulok, amikor az ismeretlen terep buktatóit magam elé képzelem, most éppen azért, hogy nem vagyok hangszeres, világéletemben szövegközpontú voltam, mit fogok írni ezzel a handicappel egy full instrumentális happeningről? Ez az izgalmam az első konfnál el is oszlott, a fiúk ugyanis nem restek a rövidnek nem nevezhető dalaikat az annak a hangulatát vagy létrejöttét bemutató, jópofa átvezető szövegeléssel felvezetni.
Minden egyes dal megkapta a saját tizenöt percét. Többségében Beller beszélt, de a többiek sem jöttek zavarba, ha rájuk került a sor. Felsorolásszerűen ismét, kiemelnék néhány töredéket ezekből a standupokból, meg abból, amit sikerült megjegyeznem. A félreértelmezés jogát megtartom magamnak, megy az angol, de nem perfekt szinten, de talán sikerült jól értelmeznem az elhangzottakat. Ha nem akkor bocsika a pontatlanságért.
Bryan Beller
A Rendőr pingvinekről volt szó, akik a Duck album lorejának részei és plüssként jelen is vannak a színpadon, meg hogy Olaszországban egy elég méretes példánnyal sikerült összefutniuk az ottani túrnéállomáson.
Aztán jött egy szám, amiben metál stílus jegyek is helyet kaptak. Ezt a dobos vezette fel, és nagyon jól elszórakozott azon, hogy a hangosítójuktól effektet kért a hangjára, hogy igazán metál legyen. Jó kis effekt volt, el is mókázgattak vele még egy-két szó vagy mondat erejéig.
A Spanish Eddie előtt megtudhattunk, hogy mikor már rögzítésre került az album, amin szerepel, sőt meg is jelent és már élte az életét, na akkor következett be minden zeneszerző rémálma. Létezik egy dal a nyolcvanas évekből, ami ugyanezen a címen fut. Az a srácoknak is meglepi volt, hogy a hangmérnök, a turnén első alkalommal, bejátszott az említett alkotásból. Persze más hasonlóság nincs, így a plágium kizárható természetesen. Meg Eddie igazából amúgy is azért kapta meg a spanyol előnevet, mert a számba az egyik ötletre a nagy összenézés így zajlott: "Ez olyan spanyolos nem? De! The End"
Marco Minnemann
A Bonnie és Clyde balladáját pedig egy nem túl szerencsés történés ihlette, amikor a basszerosunk hangszereit megfújták. A nyomozás során kiderült, hogy az elkövető egy férfi-nő felállású páros volt. A hangszerek ugyan nem kerültek elő, de legalább egy dal született a kellemetlenségből.
Az est negyedik sztárja pedig, akit direkt a végére hagytam nem más volt, mint egy sípolós gumicsirke. Zenészeink nem voltak restek több számban is hangszerként használni a jól ismert hangú és kinézetű szárnyast, aki eme sztárságában egészen a közönségénekeltetésig jutott. Igen, ez történt, a zenész kezében minden hangszer, az ember pedig hangutánzó élőlény, szóval egy torokként ismételtük a gumicsirke által diktált szólamokat.
Összességében egy kellemes és hangulatos estével lettem gazdagabb. Kedves zenészhumor és pont kellemes dózisú abszurditás. A zene pedig mestermunka. Kellemes naplementéből a neonfénybe átkocsikázós vibeolás, ami visz magával, ha kell, néha megpaskol, lágy, de ha kell akkor kemény, de mindezt úgy, hogy jól érzed magad, mert bántani na azt nem akar senki. Barátságos hangulatú koncertélmény, sose rosszabbat egy ilyen majdnem nyári estén.
A koncerten elhangzott dalok:
01. Swan's Smashdown (Perrey & Kingsley Feldolgozás)
02. Hey, Where's My Drink Package?
03. Aristoclub
04. Sgt. Rockhooper
05. Sittin' With A Duck On A Bay
06. Spanish Eddie
07. Drum Solo
08. The Ballad Of Bonnie And Clyde
09. Flatlands
10. Here Come The Builders
11. This Is Not Scrotum
12. Get It Like That
Virág Balázs Face
Fotók: Béres Máté (A teljes galériához klikk ide!)
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
