A közönség kicsi volt, az élmény óriási – Beastö Blancö, Dätcha Mandala, I Ya Toyah koncertbeszámoló - 2025.11.11., Analog Music Hall
Beastö Blancö, Dätcha Mandala, I Ya Toyah, 2025.11.11., Analog Music Hall
Kedd este visszatért hazánkba kedvenc, már túlságosan is alulértékelt extrém rock zenekarunk, a Beastö Blancö, Alice Cooper lányával az élen. Majdnem napra pontosan egy éve játszottak utoljára a magyar nagyközönség előtt, amikor a The Dead Daisies előzenekaraként léptek fel a Barba Negra nagyszínpadán és fergeteges showműsort adtak. Ezúttal sem vártunk kevesebbet tőlük és minden kívánságunkat teljesítették, de a két koncert között volt egy nagy különbség. Amíg a tavalyin több száz ember előtt zenéltek, most maximum öt sornyi közönségnek. A srácokat amúgy egyáltalán nem rendítette meg a csekély létszám, szívvel lélekkel és a legnagyobb jókedvvel nyomták végig a show-t, majd utána minden rajongóval egyesével találkoztak és beszélgettek.
Az estét I Ya Toyah, a lengyel-chicagoi rock lady kezdte. Civil nevén Ania Tarnowska több műfajt ötvözve alakította ki saját egyedi stílusát, ami leginkább industrial, elektro-rock, punk és metál elemeket ötvöz. Az megvolt, hogy egy szóló előadóról van szó, de meglepő volt, amikor tényleg csak ő egyedül állt ki a színpadra egy gitárral és billentyűkkel. A 45 éves (simán letagadhatna 15-öt) énekesnő kinézete tökéletesen passzolt zenéje különcségéhez, szegecses bakancsot, bőr body-t, extrém sminket és rövid, punk hajat viselt. A kisugárzása annyira erős volt, hogy egymaga jelenléte teljesen kitöltötte a színpadot és úgy éreztem, hogy nincs szükség zenekari kíséretre, hiszen ez a nő mindent kézben tart és ural. A fejemben viszont egész végig az motoszkált, hogy sokkal többet érdemel annál, hogy maximum 20 ember nézze a szettjét, aminek a fele fotós, vagy a saját embere volt. A koncert után amúgy elcsíptem a merch pultban és nagyon boldogan mesélte, hogy jövő év elején újra visszatér Budapestre egy saját koncerttel.

A Dätcha Mandala folytatta az estét. A 2009 óta aktívan zenélő trió felizzította a hangulatot, bár a szett elején egy kis technikai baki mindenkit megijesztett egy kicsit. Aztán leszakadt az arcunk, amikor megszólalt a gitár. Zenéjükben keverednek a 70-es évek által inspirált rock, blues-rock, pszichedelikus rock, heavy-rock műfajok. Az énekes-basszusgitáros Nicolas Sauvey egyébként mezítláb nyomta végig a show-t és nagyon aranyosan, a füzetéből olvasott fel nekünk magyar mondatokat, például, hogy mennyire hálás, hogy itt lehetnek, vagy hogy köszöni szépen a tapsvihart. Színpadi jelenlétük energikus volt és látszott rajtuk, hogy imádják, amit csinálnak. Szinte mindegyik dalukat egy hosszabb jammeléssel zárták, ami egy kicsit egyhangúvá tette a szettet, hiszen nem rajongóként, első hallásra mindegyik kicsit hasonlított egymásra. Ez persze a legkevesebb rossz, ami történhetett, hiszen tényleg zseniális műsort hoztak, Nicolas pedig az utolsó szám alatt célzott és imitálva mindenkit lelőtt a közönségben a basszusgitárjával.

Pontban 21.15-kor pedig végre berobbantak a főhősök a színpadra. A Beasto Blanco a The Beast is Unleashed – Kinetica turnéjuk keretei között látogattak el Budapestre ismét. A srácok amúgy negyedjére jöttek el hazánkba és ez volt a második headliner show-juk itt. Mindkét előzenekar alatt végig az járt a fejemben, hogy ugye a főfellépőkre legalább a feléig meg fog-e telni a terem, de sajnos nem így lett. A Beasto Blanco tagjait azonban ez sem tántorította el attól, hogy maximális erőbedobással nyomják végig az egész koncertet. A tavalyi előzenekaros fellépésük magasra tette a mércét, ahol üvöltött róluk, hogy ők nagyszínpadra lettek teremtve.

A Motörhead és Rob Zombie által inspirált hangzásukat erőteljes színpadi elemekkel egészítették ki most is. Cooper színpadi jelenléte egészen zavarba ejtő a lehető legjobb értelemben, hiszen nem sokan szokták raszta parókában, erős arcfestéssel és fehérneműre hajazó jelmezben rituálé-szerű mozdulatokkal végig táncolni a koncertjüket. A Run For Your Life nyitó számként nagyon erős volt, majd az igazi klasszikus Freak-kel folytatták, ahol már a szöges furkósbot is megjelent Calico kezében. Ami a tavalyi koncertről nagyon megmaradt, az Chuck Garric gitárjának hátoldalára ragasztott „hell yeah” felirat volt, ami most sem maradhatott ki a Beasto Blanco című szám alatt.

Valljuk be, a közönség legnagyobb része Alice Cooper fanból nőtte ki magát Beasto fanná, így nekik igazi ínyencség volt a Feed My Frankenstein feldolgozás, ami nagyot ütött két szólamban. Mindegyik dalnál újabb és újabb extrém színpadi elemek jelentek meg, például lézeres lámpák, tüzet imitáló piros színben tündöklő kendők, amiket alulról fújt a levegő, vagy egy hatalmas zászló rajta a banda nevével, amit egy szerencsés rajongó is meglengethetett az első sorokban. Amikor a dobszóló után Calico eltűnt pár szám erejéig, a fennmaradó tagok igazi fiúzenekarrá avanzsálódtak és hatalmasat zúztak, a Dark Matter pedig igazi meghitt pillanatot teremtett Chuck nyers és erős énekhangjával. Cooper egy világító fogsorral tért vissza a színpadra, majd egy lézerfényes melltartó viselésével is megörvendeztette a közönséget.


A légkört illetően, egy nagyon családias atmoszféra lehetett volna az egész koncert a csekély közönség szám miatt, de ez egyáltalán nem jött át a terem nagysága és magassága miatt. Ezek a zenészek abszolút nagyobb tömegre és színpadra lettek kitalálva, valahogy kényelmetlen volt a tény, hogy kevesen voltunk. Ők persze nem zavartatták magukat és teljes erőbedobással nyomták végig az egészet. A koncert után 10 perccel, a merch pult mellett találkoztak, beszélgettek és képeket készítettek türelmesen egytől egyig mindenkivel. Ott akkor arról is megbizonyosodhatott mindenki, hogy nemcsak vérbeli rocksztárokról van szó, hanem kedves, csupa szív emberekről, akik imádják a rajongóikat, akik már most várják őket vissza Budapestre.
Setlist:
01. Run for your Life
02. Freak
03. Beasto Blanco
04. Feed my Frankenstein
05. Machine Girl
06. Grind
07. Nobody Move
08. Motor Queen
09. Drum Solo
10. Beg To Differ
11. Dark Matter
12. Honey
13. Blind Drive
14. Out of Darkness
Ráadás:
15. Breakdown

Dézsi Bettina



