Bejelentkezés

x
Search & Filters

Látványos és szórakoztató koncertet adott a Ghost a Budapest Arénában



Ghost, All Them Witches, Tribulation – 2019. 12. 03., Papp László Sportaréna
 
Nem nagyon vitatható, hogy a Ghost az utóbbi évek egyik legizgalmasabb, legegyedibb és ezzel együtt egyik legmegosztóbb zenekara is a dalokat és a körítést tekintve egyaránt. A tagok kilétét sokáig teljes homály fedte, néhány éve azonban kiderült, hogy az éppen aktuális pápa (jelenleg bíboros) jelmeze és sminkje Tobias Forge-t rejti, akit egykori zenésztársai bepereltek bizonyos anyagi természetű problémák miatt. Ez viszont már a múlt, a jelen pedig az, hogy a Ghost sikeresebb, mint valaha, ami abból is egyértelműen kiderült, hogy a négy évvel ezelőtti budapesti klubbuli után ezúttal már a Papp László Sportarénában játszottak.
 
Két vendégzenekar is felsorakozott az aktuális Európa turnéra az All Them Witches és a Tribulation személyében, azt azonban sajnos csak találgatni lehetett, hogy milyen sorrendben lépnek majd színpadra. Valószínűbbnek tűnt, hogy az All Them Witches kezd, azonban ez végül mégsem így történt, emiatt sokan le is maradtak a Tribulation műsorának jelentős részéről. A szintén svéd csapat tagjai régóta jó barátságot ápolnak Tobias-szal, így nem meglepő, hogy itt vannak, ráadásul a zenéjük is illik a Ghost-éhoz. A banda az utóbbi két albumáról, a 2015-ös The Children of the Night-ról és a tavalyi Down Below-ról válogatott össze hét dalt, amit a csapat rajongói minden bizonnyal még keveseltek is, főleg ha lecsúsztak az egyébként kifejezetten jól sikerült koncertről.
 
 
Az All Them Witches csatlakozása a turnéhoz már korántsem ennyire kézenfekvő, hiszen ahogy azt már a Black Sabbath intróként használt klasszikusából, a War Pigs-ből is sejteni lehetett, az amerikai srácok zenéje sokkal inkább a doomból és a hard rockból táplálkozik, és bár a hangszeres tudással és a profizmussal láthatóan nincs gond, nem biztos, hogy éppen ők illenek a legjobban a Ghost elé, különösen egy olyan turnén, ahol ráadásul ott van a Tribulation is. Valószínűleg többen is hasonlóan éreztek, ugyanis alaposan megnőttek a sorok a büfék és a mosdók előtt, hogy ne a főzenekar produkciója alatt kelljen ilyesmivel tölteni az időt.
 
 
Végül az All Them Witches és a meglehetősen hosszúra nyúlt intro után megérkezett a Ghost, és bár a videókból és a fotókból már korábban kiderült, hogy a színpadkép fantasztikus látványt nyújt, ezek igazából csak a töredékét tudják visszaadni annak a hangulatnak, ami élőben árad a bizarr templombelsőre hajazó, hihetetlen aprólékossággal kidolgozott díszletből. Az anonimitás ugyan már nincs meg Tobias esetében, a külsőségek viszont maradtak, így természetesen ezúttal is Cardinal Copia-ként lépett színpadra és a „Névtelen Kísérteteknek” nevezett zenészek is viselték szokásos maszkjukat.
 
 
A tavalyi Prequlle album egyik legerősebb dala kétségkívül a Rats, így senkinek sem okozhatott különösebb meglepetést, hogy ezzel kezdtek és egyébként is szép számmal válogattak össze nótákat a legutóbbi lemezről. Nehéz lenne megválaszolni azt a kérdést, hogy mennyire kell/érdemes komolyan venni a külsőségeket a Ghost esetében, és mennyire inkább csak a show része az egész, de az igazság valószínűleg valahol a kettő között keresendő. Kétségkívül sokat hozzáad a látvány – mind a színpadkép, mind a jelmezek – a produkcióhoz és valószínűleg ezek nélkül nem is lenne ennyire hatásos vagy éppen népszerű a Ghost tevékenysége, ugyanakkor a smink és a maszkok ellenére is jól látható, hogy a zenekar tagjai remekül érzik magukat, jól szórakoznak és az a céljuk, hogy a közönség is ezt tegye.
 
 
A setlist összeállításába nem igazán lehetett belekötni: ha valaki esetleg azért hagyta ki a bulit, mert úgy gondolja, hogy a banda túlságosan is „elpuhult” mára, nagyot hibázott, hiszen bőven voltak dalok a korábbi lemezekről is (a 2015-ös Meliora-ról több is, mint a Prequlle-ről), amik élőben is kellő súllyal dörrentek meg. Sajnos eleinte pont az ének szorult egy kissé háttérbe a hangszerek mögött, de végül viszonylag hamar sikerült korrigálni a hangzáson és ezután már erre sem lehetett panasz, ahogyan azok sem elégedetlenkedhettek, akik a pápákat szeretik jobban, ugyanis a Miasma szaxofonszólóját Papa Nihil prezentálta, ami egyértelműen az egész este egyik legemlékezetesebb pillanata volt.
 
A Ghost alapvetően bevallottan Tobias Forge projektje, de azért a Névtelen Kísértetek is kaptak lehetőséget, hogy megmutassák, mit tudnak: a gitárosok egy párbaj keretében csaptak össze a Devil Church után, amibe még a Tavaszi szél vizet áraszt dallamát is belecsempészték, de persze elég más hangulatban, mint a Queen tette annak idején.
 
 
A koncert végére maradt egyik személyes kedvencem, a Dance Macabre, valamint a Ghost talán nagybetűs dala, a Square Hammer, aminél jobb befejezést nem is nagyon lehetett volna elképzelni. A Ghost zenéje otthon is izgalmas és különleges hallgatnivaló, de élőben még hatásosabb, ráadásul jelenleg ők nyújtják az egyik leglátványosabb, legszórakoztatóbb show-t az aktívan turnézó zenekarok közül. Remélhetőleg a következő magyar koncertre nem kell ismét négy évet várni, mindenesetre nem lenne meglepő, ha akkor már a mostaninál is nagyobb közönség előtt játszanának.
 
 
A koncerten elhangzott dalok:
 
01. Ashes
02. Rats
03. Absolution
04. Faith
05. Mary on a Cross
06. Devil Church
07. Cirice
08. Miasma
09. Ghuleh/Zombie Queen
10. Helvetesfönster
11. Spirit
12. From the Pinnacle to the Pit
13. Ritual
14. Satan Prayer
15. Year Zero
16. He Is
17. Mummy Dust
18. Kiss the Go-Goat
19. Dance Macabre
20. Square Hammer
 
 
 
 
 
Tóth Mátyás
 
Fotók: Ghost - Máté Évi, Tribulation - Réti Zsolt
 
Támogatónk az NKA Hangfoglaló Program.