Bejelentkezés

x
Search & Filters

Leginkább Frankensteinre hasonlítunk, rengeteg zenei hatás és korszak érződik rajtunk - Waiting For The Royalties interjú

A Waiting For The Royalties egy párizsi garázsrock-zenekar, és annak apropóján beszélgetünk velük, hogy az egyik számuk szerepel Ujj Mészáros Károly: X-A rendszerből törölve című új filmjének a soundtrackjén. Az együttes fellép a film premierjén október 24-én, s utána még 26-án és 27-én is Budapesten koncerteznek az Aurorában és a Bélában. 
 
De hogy kerül egy párizsi rockzenekar egy magyar rendező játékfilmjébe? 
 
Erről beszélgettünk a Waiting For The Royalties tagjaival, Claude-dal (ének), Virgile-lel (gitár), Quentinnel (basszus) és Patrickkal (dob). 
 
Bonjour Waiting For The Royalties. Errefelé még nem nagyon hallottunk rólatok, kik vagytok, milyen zenét játszotok? 
 
Párizsban élünk, barátok vagyunk és alapvetően garázs rockot játszunk, jó húzós gitár riffekkel, amelyre remekül ráerősít Claude, a frontlány rendesen kiművelt hangja, amit általában böfögéssel szokott bemelegíteni a beállások során. A basszusgitárosunk az egyetlen, aki igazából szólózni tud, s amíg nyomja, a többiek megcisszentenek egy sört. 
 
Hogy került a ‘So Low’ című számotok Ujj-Mészáros Károly új filmjébe, az X-be? 
 
Patrick/dobos: Ez egy hosszú történet... Éltem pár évig Budapesten, és Károllyal együtt dolgoztunk néhány tv-reklámon. Nagyon jó barátok lettünk, és egyszer vért cseréltünk a Petőfi-hídon, megígérve egymásnak, hogy elkezdjük megvalósítani művészeti álmainkat. Én visszamentem Párizsba és reklámszövegíró lettem, ill. a Waiting For The Royalties dobosa, Károly pedig elkezdte építeni filmrendezői karrierjét. Pár éve aztán leforgatta első nagyjátékfilmjét, a Liza, a Rókatündért (talán hallottatok már róla). Tudom, hogy nehezen hihető a sztori, de tényleg így történt. Talán a Petőfi-hidat leszámítva. Meg a vércserét. De a többi biztosan így volt. 
 
Claude/Ének: Egyébként pont most forgattunk egy klippet ehhez a dalhoz, épp a koncertek előtt lesz a premier, szóval keressetek ránk FB-on, ott fogjuk posztolni.
 
Miért pont ezt a dalt választotta? 
 
Károly hangulatokat keresett, mielőtt elkezdte megírni a filmet, s a mi zenénket hallgatta. Nagyon megszerette a “So Low”-t és ez volt az első szám, amiről eldöntötte, hogy szerepelni fog a filmben. Felhívott, hogy használhatná-e az X soundtrackjéhez, és nyilván nem azt mondtuk neki, hogy “mégis, hogy képzeled?!” Így került be a zenénk a filmbe, az Exploited, Péterfy Bori & Love Band és Jónás Vera mellé, s ezt nagyon klassz dolognak tartjuk. 
 
Azt tudtátok, hogy hogyan akarja a rendező használni a zenéteket? 
 
Patrick/Dob: Fogalmunk sem volt. De nekem szerencsém volt, mert a forgatás után, 2017. júliusában Károly titokban megmutatta a telefonján azt a jelenetet, amihez használni akarta a számot. (Annyit elárulhatok, hogy könnyek szöktek a szemembe és nagyon hosszan megöleltem Karcsit) 
 
Elmeséled, mi a jelenet? 
 
Patrick/Dob: Csak annyit mondhatok, hogy van a filmben egy fiatal lány, aki nagyon szereti a rockzenét, és nagy rajongója a Waiting For The Royalties-nak. Tele van a szobája a zenekar posztereivel és nagy lázadó. Ennél többet tényleg nem mondhatok, különben az életemmel fizetek. 
 
És miről szól a 'So Low' ? 
 
Claude/Ének: Egy barátnőnkről, aki valahogy mindig egy rossz kapcsolatban találja magát, ami lenyomja, megviseli, de nehezen tud kilépni belőle. Mindig a magasba vágyik, de csak azért, hogy utána még mélyebbre zuhanjon. Azokról a helyzetekről, amelyekbe beleragadunk önkéntes áldozatokként, s csak nyalogatjuk a sebeinket. Arról a paradoxonról, hogy az, hogy mélyen vagyunk, valahogy mégis a magasba emel minket. Az állandó dilemmáról, hogy nem lenne-e mégis jobb egyedül lenni. 
 
Hogy születnek a számaitok? 
 
Virgile/gitár: Általában egy egyszerű gitár riffel kezdődik minden. Ezt építgetjük tovább 3-4 próbán keresztül, aztán jön Claude és halkan elkezd dudorászni sorokat és refréneket. Úgy csinálunk, mintha nem hallanánk egészen addig, amíg nem érzi magát elég komfortosan ahhoz, hogy hangosabban is elkezdje énekelni a szövegeit. 
 
 
Milyen irányzatok befolyásolnak benneteket a leginkább? 
 
Quentin/basszus: Leginkább talán Frankensteinre hasonlítunk, ugyanis rengeteg zenei hatás és korszak érződik rajtunk. Virgile például nagyon szereti a 60-as évek surf rockját, a 70-es évek metálzenéjét vagy a 2000-es évek garage rockját. Én jazz-rajongó vagyok, és szívesen hallgatom a 90-es évek metálzenéit is. Claude legnagyobb álma egy olyan operát szerezni, ami a New Kids On The Block legnagyobb slágereire épül, Patrick pedig nagyon bírja a White Stripes-ot, elsősorban azért, ahogy Meg dobol benne. De ami alapvetően összeköt minket, hogy mindannyian nagyon be tudunk indulni egy jó rifftől. 
 
Kedvenc zenekarok? 
 
Virgile/gitár: Először a Kinks volt, amit nagyon szerettem, aztán később a Led Zeppelin - bennük a gitárjátékuk fogott meg igazán. Imádtam a Thee Oh Sees-t és a Black Lips-et is. 
 
Újabban gyakran hallgatom a Shame-et és az Idles-t, szeretem, ahogy a nyers garázs energiáikat ötvözik a politikai meggyőződésükkel. 
 
Milyen az image-tek, hogy látjátok magatokat belülről? 
 
Egy darabig gondot okozott, hogy világosan definiáljuk a zenénket, de most már egyértelműen a garázs punk rock címkét ragasztanám rá. De az image-ünk egyértelműen Claude. Ő a frontlány, ő viszi a vállán a show-t. Egyébként multitalentum, most vezeti be éppen a saját divatmárkáját, a Madame Hippolyte-ot. Keressetek rá, nagyon klassz dolgokat fog csinálni, kitalálta, hogy lehet megoldani, hogy ne kelljen kidobni a megunt ruháidat, hanem klassz új darabokká varázsolni. 
 
Mire számítsunk a színpadon? 
 
Két fénylő kopasz fejre, ahogy egy szexi énekesnő körül ugrálnak, aki a színpad közepén teszi a dolgát, és mindenkit megtáncoltat a nézőtéren. 
 
 
Miért ez a nevetek? 
 
Claude/Ének: Egy bárban találtuk ki. Először a The Royalties volt a befutó, de végül azt túl komolykodónak találtuk. Olyan nevet akartunk, amit jól lehet felkonferálni a koncertek előtt. Jóóóó estéééét. Mi vagyunk a Waiting For The Royalties!! (Angolul azt is jelenti, hogy a Fellépési Díjunkra Várunk) Az emberek el szoktak mosolyodni erre, s az mindig egy jó kiindulópont. 
 
Mennyi ideig akartok várni? 
 
A fellépési díjunkra? Nos, lehet, hogy hamarosan nevet kell változtatnunk, ugyanis az egyik számunkat kiválasztották egy reklámfilm zenéjének, ősszel indul a sugárzása Franciaországban. Vicces, hogy a reklámot egyébként itt, Budapesten forgatták. ...Úgy tűnik, hogy ez a város teljesen beszippant minket. És persze abban is bízunk, hogy az embereknek tetszeni fog a film, és benne a mi számunk is. Tök jó arra gondolni, hogy a film és a zene együtt él, és együtt nő majd. Aminek a végén aztán remélhetőleg jön egy fellépés valamelyik Sziget-színpadon. 
 
Örültök, hogy felléphettek Budapesten? 
 
Claude/Ének: Egy kicsit a második otthonunknak érezzük a várost, az itteni barátaink szinte családtagok. (Pár éve már felléptünk a Take Five nevű helyen, nagyon élveztük!) Szóval ez egy izzadós, táncolós, kiabálós családi összejövetel lesz. Rock’n’roll a javából! 
 
Úgy hallottuk, több bulit is adtok Budapesten, mikor és hol láthatunk benneteket élőben? 
 
Igen, három koncert is lesz! Október 24-én éjjel játszunk a film díszbemutatójának zártkörű after party-ján. Utána két nappal, 26-án pénteken az Aurorában, majd 27-én a Béla vadi új koncerttermében lépünk fel, mindkét buli este 9 körül kezdődik.
 
Waiting For The Royalties elkövetkezendő koncertjei:
 
 
A zenekart itt érhetitek el a Facebook-on.