A Hegy viszonylag egy új formáció a színtéren, viszont a tagság már bizonyított más ügyes bandákban (Real Lies, Octahed) az évek során. Beszélgettünk hatásokról, struktúrákról és textúrákról is. Szabó Attila gitárossal és Kovács Miklós basszusgitárossal másztuk meg közösen a Hegyet.

Rockbook: A Hegy annyira friss és ropogós, mint a reggeli vekni, ami az asztalra kerül. Mik illetve kik a pontos hozzávalók egy kiadós reggelihez? Mióta megy a Hegy?

Kovács Miklós: Kb 2015 áprilisában jöttünk össze először, úgy hogy Atesz is lejött a próbaterembe végre. Mi Rókusszal már előtte együtt zenéltünk kb másfél éve az Octahedben, de tisztán ritmusszekcióként csak 2015 márciustól kezdtünk el lejárogatni. Szóval április, ami már az első alkalomtól bele a közepébe típusú dolog volt. Azt szoktuk mesélni, (ami igaz is), hogy egyik percben még ment a duma, aztán csak azon vettük magunkat észre, hogy egy órája jammelünk. Ezzel nyilvánvalóvá válik, hogy ez nem patikamérlegen kimért zene. Szóval a hozzávalókat a tapasztalataink, ízlésünk alapján adagoltuk ennél a lemeznél, így nem kizárt , hogy a következő anyag alapvetően más megközelítésben készül majd. Egyáltalán nem úgy álltunk hozzá, hogy most akármelyik post szegmensbe vágó zenét fogunk akkor írni.

Rockbook: Post-rock és post-metal. Instrumentális-kísérleti. Ezek olyan címkék, amikbe manapság a Red Sparrowes-on, Mono-n keresztül a Monarch!-on át a Bossk-ig Neurosis-ig sok minden belefér. Hova helyeznéd a Hegyet ezen a képzeletbeli nagy térképen?

Szabó Attila:  Igen, nagyjából ezenken a post tengelyeken mozog a banda most. Koncepció volt, hogy legyenek baszott mély riffek és magas ciripelések is, amik oldják a súlyt, köztük meg ami a csövön kifer.

Kovács Miklós:  Meglepő vagy sem, de nem helyezném el a Hegyet a post metal illetve post rock térképen, mert szerintem sem nem egyik sem nem másik. Igaz, hogy instrumentális zene, de ha kicsit jobban belemerülsz, kiderül, hogy ez velejéig húzós rock zene egyrészt, másrészt pedig valami teljesen más. Hozzáállás szempontjából inkább az elektronikus zenék világa dominál talán, másrészt az alkotói szabadság bármit megenged, így nem győzöm hangsúlyozni, hogy a jövőben bármi megeshet. Annál is inkább így van ez, hogy szerintem mára a post rock és rokon műfajai, éppolyan kötöttségekkel, stílusjegyekkel operálnak mint bármlyik megkövesedett műfaj. Ennek köszönhető nagyrészt , hogy unalmasabbnál unalmasabb dolgokat hallasz manapság ebből a szcénából.  Részemről ebből inkább kimaradnék :D

Rockbook: Hogyan íródik meg egy Hegy nóta?

Kovács Miklós: Jam! A 80 miles nagyrészt úgy írodott, hogy Atesz hozott valamit, a ritmuszszekció elkezdett rá dolgozni, aztán utaztunk, utaztunk...

Rockbook: Nemrég jelent meg a debüt album, mit érdemes tudni róla? Mennyire volt szándékos, hogy ne legyen énekes vagy egyszerűen nem volt jelentkező erre a posztra?

Kovács Miklós: Fú én már nem is tudom akartunk énekest? Ja akartunk mert a Kővári Gabi, aki remek cimboránk, és a kiváló Pigeoncoma sorait erősíti, le is jött énekelni egyszer kétszer, de aztán ez a dolog elsorvadt. Egyébként meg szerintem sokkal több a szabadságod, ha nem kell énekre írnod a zenét. Taln ezért is van az, hogy a 80 mileson nem nagyon találsz verze refrén verze refrén szerkezeteket. Így jobb a merülés, hatékonyabb az expedíció.

Rockbook: Itthon még mindig annyira gyerekcipőben jár a kísérleti és noise rock vonal, hogy szinte alig érinti a földet a lábaival... Mi erről a véleményetek? Ez miért van így? Elég kevés bandánk van ebben az igazán izgalmas műfajban, míg külföldön már több mint 10-15 éve minden színtér kitermelte a maga gyöngyszemeit. Az olyan kiadók, mint az Ipecac vagy a Robotic Empire, később pedig a Hydra Head majd Profound Lore olyan kincseket szabadítottak a világra, hogy azóta se láttam ekkora áttörést és újraformálódást a avantgard/post/rock/metal zenei világban. Nálunk mintha az underground felszín alatt ez sokkal de sokkal mélyebben áramlana.

Kovács Miklós: Na erről meg van a véleményem vastagon :D ! Egyrészt általában ez a műfaj arról szól, hogy elsősorban a zenében a textúra dominál. Általában azt látom, hogy az itthoni zenekarok többsége kb. annyit értett meg: legyenek valamilyen effekt pedáljaid és menni fog a post-rock :D . Így kb a most aktív zenekarok háromnegyede nem tud zenélni, csak nyomkodja a pedáljait, de azt is totál össze vissza. Ennek az eredménye az lesz, hogy kapsz egy szarul szóló zenét, minimális hangszeres tudással. Jó cuccok is vannak azért itthon szerencsére. Például a Rosa Parks nagyon király, a Makrohangos arcokat pedig nem kell bemutatni kreatív innovatív királyság!

Szabó Attila: Sajnos itthon nem elég nyitottak az emberek erre a műfajra és a piac is sokkal kisebb, emiatt nem is fog akkora hype-al járni, mint ha egy tipik hazai metal bandát tolnánk szegecses bugyiban. Szóval picit ilyen 22-es csapdájában vagyunk, mert itthon a Heggyel nagyobb sikereket valószínűleg soha nem fogunk elérni, külföldre pedig viszonylag nehéz nyitnia egy kelet-európai bandának. Viszont az a helyzet, hogy igazából ez egyikünket sem érdekel. Számokat szeretnénk írni, lemezeket kiadni, koncertezni, ennyi.

Rockbook: Ha jól tudom Octahed tagok is vannak a Hegy-ben. Mi lett azzal a bandával? Hogy sikerült összeolvadni?

Kovács Miklós: Az Octahed határozatlan ideig szabadságra ment. Nem oszlottunk fel, de pihi van. Zenekarok közti kapocs én vagyok, tekintettel arra, hogy mikor Pestre költöztem kb. 5 éve, akkor muszáj volt keresnem itt is egy bandát, és beleakadtam az Octahedbe a hajón, mikor a Mouth Of The Architect előtt játszottak. Nagyon bejött amit ott hallottam. Nyomtam egy lájkot fb-n rájuk utána, így láttam hogy basszusgitárost keresnek. Jelentkeztem.... :D . Tudni kell, hogy Pécsen a tesómmal, meg másik anyától és apától származó tesóimmal csináltuk éveken keresztül a StarFunkSimples névre hallgató tényleg kísérletező post-rock zenekart, és volt szerencsénk együtt játszani a Real Lies-szal párszor. Nekem már akkor tetszett az Atesz (küllemre is :), de elsősorban mint gitáros), így mikor megtudtam hogy Ő is Pesten van, rögtön megkörnyékeztem, hogy ugyan zenéljünk már együtt. Közben mikor az Octahed szabira ment, Rókusszal elkezdtünk együtt zajongani, na ebbe a képbe jött Atesz.

Rockbook: Ateszről tudom, hogy korábban benne volt a szegedi kísérleti rock zenekarban a Real Lies-ban is. Sajnos ez a formáció nem létezik, a „9” pedig az egyik legjobb hazai experimentális rock lemez számomra. Kikerülhetetlen kérdés: miért oszlott fel a csapat pont a nagylemez kiadása után nem sokkal?

Szabó Attila: Néhány hónappal a Hegy lemez előtt oszlott fel a Real Lies, ha jól emlékszem. 2003 óta voltam a banda tagja, nagyon sokat tanultam ez idő alatt, mondhatni itt jártam ki a rocksulit. Miután Budapestre költöztem, elkezdett egyre macerásabba válni leutazgatni Szegedre próbálni, számokat írni, arról nem is beszélve, hogy csak havi egyszer tudtam lemenni. A távmunka ebben az esetben sajnos nem működött. Kezdtem belátni, hogy nem fogok tudni több energiát belerakni a Real Liesba, viszont ha hagyom, hogy ez így menjen tovább, akkor szép lassan ki fog húnyni a banda. Ezt semiképp nem szerettem volna, tehát fogtam magam és meghoztam életem egyik legnehezebb döntését és kiléptem a bandából, ami aztán maga után vonta a feloszlást is.

Kovács Miklós: A "9" nekem is a kedvenc lemezem volt abban az évben.

Rockbook: A Hegyhez mennyire köthető így a Real Lies és az Octahed? Zenei témákra gondolok elsősorban ugyanis egyik bandától sem állt távol a kísérletezgetésre való hajlam, a Hegy pedig egy sokkal szabadabb jellem.

Szabó Attila: Az “It’s Alive! It’s Alive!” kezdőriffjét eredetileg a Real Lies-ba szántam volna, de ott annyira nem jött át a többieknek akkor. Nem sokkal utána volt az első közös Hegy próba, ahol elsütöttem a jammelések között és mindenkinek tetszett. Nagyjából ennyi az unió a két banda között részemről.

Kovács Miklós: Szerintem nem nagyon köthető egyikhez sem. Rókusz egy nagyon fasza technikás dobossá érett az elmúlt években, talán a dob az ami köthető az Octahedhez, a többi nem igazán. Real Lies szinten amennyire meg tudom ítélni, most más világban mozgunk mint ami ott dominált. Asszem független ez a banda mindegyik elődjétől.

Rockbook: Most hogy hallgatom az interjútok írása közben a „80 Miles Out & 6 Feet Under” albumot néhol az az érzésem, mintha a Fire In Our Throats Will Beckon The Thaw éra Pelican-t hallgatnám némi Justin K. Broadrick féle Jesu-val fűszerezve. És még csak most jön az utolsó track… Mik a legfőbb hatásaitok?

Kovács Miklós: Ja érdekes hogy ezt mondod, mert nekem nem tűnt fel. De pont ez a jó benne hogy eddig mindenki tök másról beszélt a lemezzel kapcsolatban, mindenkinek más hatást mutatott. És ez valahol minket igazol, mert így sikerült valami egyedit összehozni. Nálam leginkább az elektronikus zenék, meg a kompromisszummentes jazz dominál hatásként per pillanat, de kijártam a post rock sulit is.:D Egyébként mostanában Atesz a legfőbb zenei dealerem, ha rockzenéről van szó, úgyhogy neki köszönhetem az Arcane Roots-ot, a Black Peaks-et, a Lonely the Brave-et és a Shianvart is. Amúgy pedig, ami most nagyon pörög nálam, az a Palbearer új EP-je, illetve a Rival Consoles új lemeze.

Rockbook: Csak digitálisan hozzáférhető a lemez. Van-e érdeklődő kiadó a háttérben aki kiadná az anyagot vagy marad a szerzői verzió?  Úgy gondolom, abszolút megérdemelné az anyag a fizikális megjelenést. Mi erről a véleményetek?

Kovács Miklós: Egyelőre csak digitális a dolog, egyrészt a bandcampen miénk a terep, on-line boltokban, illetve streameken pedig a Garage Live Records tolja a cuccot. Köszi, hogy ezt mondod, tényleg megérdemelné a fizikai formátumot, de ezek egyelőre csak tervek. Cd-ben nem gondolkodunk,de a bakelit tervben van. Idő és pénz kérdése.

Rockbook: Mit terveztek a közeljövőben? Élőben hol lehet majd megpillantani a Hegy-csúcsot?

Kovács Miklós: Legközelebb a Dürerben október 26-án a Tides From Nebula társaságában. Alapvetően nem szeretnénk a csapból is folyni, ezért nem akarjuk túlzásba vinni a koncertezést, havonta két havonta vagy még ritkábban nagyobbat tudunk ütni :).

Rockbook: Elég sok asszociáció köthető a bandanévhez. Láttátok-e viszont az Alejandro Jodorowsky rendezte „The Holy Mountaint”?

Kovács Miklós: A StarFunkSimples háttérvetítéseként ment, de ezt csak most juttatad eszembe. Beteg egy dolog.

Rockbook: Ha esetleg még szeretnétek elmondani valamit a zenekarral kapcsolatosan, kérlek, tegyétek meg. Köszönöm szépen az interjút és sok sikert a továbbiakban!

Szabó Attila: Köszönjük szépen! Sziasztok!

A Hegy zenekar elérhetőségei: Facebook, Bandcamp

Támogatónk a Nemzeti Kultúrális Alap és a Cseh Tamás Program.