Lenny Kravitz zenekarával együtt lehengerlő koncertet adott a Budapest Arénában
Lenny Kravitz, Devon Ross - 2024.07.30., Budapest Aréna
Bő két hónap telt el azóta, hogy megjelent Lenny Kravitz új, szám szerint 12. albuma, a Blue Electric Light ez pedig tökéletes apropót szolgáltatott arra, hogy az igazi rocksztár-imidzs megtestesítője és zenekara ismét útba ejtse Budapestet és elvarázsolja a Papp László Sportaréna közönségét. (A cikkben illusztrációként közzétett telefonos fotókért elnézést kérünk, ugyanis nem volt lehetőség profi fotók megjelenítésére!)
A turné vendége Devon Ross és bandája, akik 19:45-től igyekeztek bemelegíteni magyar publikumot. Ekkor már több mint félig megtelt a küzdőtér és az ülőhelyek nagy részét is elfoglalták, de azért még a bejárat és a büfék előtt is elég hosszú sor állt. Egyszerre hálás és hálátlan szerepkör ez, ami nekik jutott, hiszen egyfelől sok ember előtt játszhattak, másfelől viszont érezhetően mindenki a főhőst várta, ráadásul a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a hangosítás sem volt tökéletes, illetve a dalok is kissé egysíkúak voltak, ez a kombináció pedig bőven elegendő ahhoz, hogy megnehezítse egy zenekar helyzetét. Ennek ellenére azt el kell ismerni, hogy a zenekar jól mutatott a színpadon és Devon különc egyéniségéből is átjött valamennyi, ugyanakkor ez az este nem róluk szólt, de valószínűleg senki más sem tudott volna többet kihozni ebből.

Devon Ross
Lenny Kravitz évtizedek óta a rockzene egyik ikonjának számít és nehéz elhinni, hogy idén májusban már a 60. születésnapját ünnepelte, mivel nemcsak kortársai, hanem a jóval fiatalabbak közül is sokan megirigyelhetnék a formáját. A turné eddigi állomásainak setlistjét böngészve meglepett, hogy a legnagyobb slágerrel, az Are You Gonna Go My Way-jel kezdődik a koncertprogram, ami hasonló merészség, mint a The Rasmus pár évvel ezelőtti Dead Letters turnéja, amelyen a First Day Of My Life és az In The Shadows jelentette a felvezetést. Persze ennek is megvan a maga előnye, hiszen garantáltan jól indul a buli, és egyébként is, ki legyen vakmerő és bevállalós, ha nem Lenny Kravitz?

Főszereplőnk túlzás nélkül maga a megtestesült lazaság, akinek egyszerűen minden rezdülése menő. Elég volt csupán egy-egy szó vagy mozdulat és a közönség máris eksztázisban tört ki, ez a képesség pedig tényleg csak a legnagyobbak sajátja. Kravitz nagyjából három-négy dal után szólalt meg először: Budapest és a magyar rajongók szépségét dicsérte – méghozzá nem is ok nélkül, hiszen tegnap este sokadszorra is meggyőződhettünk arról, hogy valóban „nincs szebb lány a magyar lánynál”. Maximálisan érthető persze, hogy Lenny miért vonzza 60 évesen is a hölgyek valamennyi generációjának tagjait – akik közül többen már a lányaikkal együtt tomboltak az énekes dalaira –, de azért a férfi nem is nagy számban képviseltette magát, úgyhogy tényleg igazán vegyes volt a közönség összetétele.

Ez a koncert egyértelműen a zenéről szólt: a színpadkép kifejezetten egyszerűnek és minimalistának tűnt első ránézésre, de hamar kiderült, hogy a látszat csal és valójában egy nagyon is praktikus és sokszínű díszletről van szó, amit a számos LED-falnak köszönhetően remekül alkalmazhattak a látványosabbnál látványosabb felvételek és a videórészletek felvillantására. Kravitz pont annyit kommunikált, amennyit kellett: a sok „yes, yes” és „thank you” mellett – amelyeket önmagukban is nagy ováció fogadott – időről időre szórt egy kis szeretetet, például olyan okfejtéseket közepette, miszerint mindannyian egy cipőben járunk, összetartozunk és hálával tartozunk az égieknek. Tény, hogy a közhelyektől sem mentes gondolatok ezek, ugyanakkor Lenny szájából valahogy mégsem szóltak hamisan és klisésen.

Érdekes a helyzet a produkcióval kapcsolatban, hiszen egyrészt egy ízig-vérig egyemberes show-ról van szó, ami nagyon is Kravitz személyéről és kultikus státuszáról szól, ugyanakkor mindez alighanem még tőle is kevés lenne a zenekara nélkül, és ezzel ő maga is pontosan tisztában van, ami abból is nyilvánvaló, amilyen szeretettel és tisztelettel beszélt zenésztársairól. A gitáros, Craig Ross már régóta hű társa főhősünknek, sőt, társszerzőként is tevékenykedik mellette és többek közt az Are You Gonna Go My Way megalkotásából is kivette a részét, a dobokat ütő Jas Kayer pedig alighanem hajmodellként is megállná a helyét szédületes afrofrizurájával. Az összeképet két vokalista, egy billentyűs és három fúvós is színesítette, akik valóban feldobták az egyébként sem unalmas dalokat és az improvizációkat is még izgalmasabbá tették.
Az este során egyaránt jutott hely régi és új daloknak: a Blue Electric Light-ról három nóta hangzott el, de a koncert, de nem volt hiány a 80-as, 90-es évekbeli számokban sem. A hangulat végig oldott és felszabadult volt, de az igazi csúcspont egyértelműen a ráadás és ezzel együtt az egész koncert záróakkordja, a Let Love Rule közben jött el, amikor is Kravitz a küzdőtér jelentős részét körbejárta, így sokan láthatták őt testközelből és akár egy-egy pacsit is bezsebelhettek tőle.

Lenny Kravitz zenekarával együtt lehengerlő teljesítményt nyújtott és hibátlan koncertet adott a Budapest Arénában, emellett pedig rocksztárságból is tartott egy nagyjából kétórás „mesterkurzust”, amit még tovább és szívesen hallgattunk és élveztünk volna.
A budapesti koncerten elhangzott dalok:
01. Are You Gonna Go My Way
02. Minister of Rock 'n Roll
03. TK421
04. I'm a Believer
05. I Belong to You
06. Stillness of Heart
07. Believe
08. Fear
09. Low
10. Paralyzed
11. The Chamber
12. It Ain't Over 'Til It's Over
13. Again
14. Always On The Run
15. American Woman (The Guess Who feldolgozás)
16. Fly Away
Ráadás:
17. Human
18. Let Love Rule

Tóth Mátyás