Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Lezártuk ezt a történetet, így jogos a kérdés, hogy akkor minek játszunk egyáltalán” – Hatóságilag Tilos interjú Tapolczai Attilával



Az 1996-ban alakult Hatóságilag Tilos több mint 20 éve a magyar punk színtér meghatározó zenekara, és bár a banda az utóbbi időszakban csak takaréklángon működik, évi 1-2 alkalommal azért el lehet csípni őket élőben. Tapolczai Attila a megalakulás óta a HT tagja, az interjúnkban pedig nemcsak a csapat történetét idézte fel, hanem beszámolt egyéb projektjeiről és a német punk színtérrel kapcsolatos tapasztalatairól is.
 
Rockbook: A Hatóságilag Tilos punk együttes még 1996-ban alakult, te pedig azóta is oszlopos tagja vagy a formációnak, noha már nem vagytok olyan aktívak, mint korábban. Mesélnél nekünk egy picit arról, hogy miért ilyen inaktív a banda? Most akkor feloszlottatok vagy nem?
 
Tapolczai Attila: Tulajdonképpen soha nem oszlottunk fel a klasszikus értelemben. Én 2005-ben elhagytam Magyarországot, és csak azért voltunk 2007 és 2009 között újra aktívak, mert 2007 elején családi okok miatt visszaköltöztem 2 évre. Aztán 2009-ben újra Németországba költöztem és azóta a zenekar gyakorlatilag tartaléklángon ég. Az évi egy-két HT koncert az, ami ilyen körülmények között mindannyiunknak belefér az időnkbe ill. az életünkbe. Persze még ilyen körülmények között is sikerült 2015-ben kiadnunk egy lemezt (Az ember) csupa új dalokkal. A dalok megírása azonban a Híd lemezhez hasonlóan egy olyan időszakra esett, amikor hosszabb időt töltöttem Magyarországon, így kaptam ihletet a magyar szövegekre. 
 
Rockbook: Korábban éltél Németországban is. Mit tapasztaltál, milyen különbségek vannak ott punk színtéren a zenében, a közönségben, a bandák között? Téged és az együttesedet hogyan fogadott és miért ragadott magával az ottani légkör?
 
T.A.: Még most is Németországban élek, folyamatosan 2013 óta. Megmondom őszintén, ebben az időszakban nem sok punk koncerten voltam, és a saját karrieremben is javarészt az akusztikus zenére koncentráltam. Ami azonban már fiatal punkként feltűnt a 2000-es évek elején, amikor sokat jártam Németországba, az a német punk színtér politikai tudatossága, az antikapitalista és antifasiszta beállítottság. A zenében, a zenei hozzáállásban szerintem nincs nagy eltérés a magyar és a német szintér között, itt is volt mindig dallamosabb vagy üvöltősebb, agresszív vagy kevésbé agresszív vonal, mainstream vagy underground, ami a közönségben is megmutatkozik. 
 
Ami szintén feltűnő volt, amikor először kijöttem Augsburgba (amely város egyébként nem kimondottan a német punk fellegvára), az az, hogy a szubkultúrák sokkal jobban keveredtek, mint azt Magyarországon korábban megszoktam. Itt a diszkó jellegű klubokban is mindenféle zenék szóltak, ennek megfelelően a közönség is színes volt. 
 
A HT-t nagyon pozitívan fogadták itt Németországban, és talán, ha aktívak maradtunk volna, úgy érzem, jó eséllyel kialakíthattunk volna itt egy kisebb-nagyobb „rajongótábort”. Még egyébként azt sem adtuk fel, hogy összehozunk valami német turnét valamikor. 
 
Ami a kérdés második felét illeti, engem inkább az általános társadalmi légkör meg a kalandvágy „ragadott magával”, vagy megfordítva mondhatjuk úgy is, hogy a magyarországi légkör adott hátszelet a kiutazáshoz. Úgy, ahogy a szubkulturák, itt Augsburgban a különböző társadalmi, etnikai csoportok is nagyrészt békében megvannak egymás mellett, a bizalmatlanság és a gyűlölködés kevésbé van jelen. Ezen még a Bild Zeitung sem tud nagyon változtatni minden próbálkozása ellenére. wink
 
 
Rockbook: Tapolczai Attila Band Acoustic Trio együtteseddel is aktívan zenéltek. Az ottani zenéid miben különböznek a Hatóságilag Tilos számára írt dalaidtól? Várhatunk esetleg HT unplugged koncertet is a közeljövőben?
 
T.A.: Ezt a laza zenekari formációt az elején többféleképpen hívtuk, aztán hosszú időre az Attila & Friends-nél maradtunk, és 2019 év vége óta, 10 nagylemez után újra átalakítottunk, átneveztünk. Most többféle projektem működik. A Lonesome Artisans mondható az A&F utódjának, tehát főként bluegrass zenét játszunk saját és tradicionális dalokkal, illetve ilyen-olyan feldolgozásokkal. Az első lemezünket, a The Social Dist... Session-t, amin Social Distortion dalok hallhatók bluegrass verzióban, a koronavírus járvány social distancing időszakában vettünk fel. Azóta elkészült a második lemez is, ami már szintén egy éve, hogy publikálásra került, a Rock in the Grass, amely cím felszínesen a rock (punkrock) és a bluegrass keveredésére utal, de van egy mélyebb üzenete is. Ezenkívül van egy tradicionális ír Ceili zenét játszó formáció, amivel főleg táncos rendezvényeken lépünk fel, illetve vannak szóló, duo, trio és egyéb koncertjeim, amelyek legtöbb esetben egyszerűen a saját nevemen, nevünkön futnak. Mindezek felett éppen egy új rockos, punkos, metálos projekten dolgozom, de ez még sajnos nincs olyan állapotban, hogy többet mondhassak róla. 
 
A dalok leginkább abban különböznek a HT számára írottaktól, hogy egyrészt angol nyelvűek, másrészt egy másfajta élet termékei. A politikai vagy társadalmi témájú dalok között persze van átfedés a HT-val, de a folkos, bluegrass-es életérzés, a hozzá tartozó akusztikus zene, illetve az itteni és az írországi élettapasztalataim nyilván más szövegeket ihlettek, mint a korábbi budapesti nagyvárosi életem és az akkori problémáim, érdeklődésem.
 
Rockbook: Visszatérve a Hatóságilag Tilos 26 éves múltjára, hogy látod, a fővárosban mennyit változtak a dolgok ez alatt a negyed évszázad alatt? Szerinted most könnyebb helyzetben vannak, akik valamilyen underground zenekarban szeretnének ismertek lenni?
 
T.A.: Sajnos ez megint egy olyan kérdés, amiből a korábbi válaszomra kell utalnom. A HT 26 évéből én csak kb. 11-et éltem Budapesten és azt is főként 2005 előtt. Tehát az alapján tudok csak válaszolni, amit az otthoni barátaimmal való beszélgetéseim alapján tudok, illetve ami itt Németországban vagy világban, vagy az egész világon is megfigyelhető. 
 
Először is mindig örülök annak, ha új zenekarokat látok, ha fiatal zenészek összeállnak, hogy a többletenergiáikat a zenélésbe fektessék. Nem mondom, hogy teljesen képben vagyok az ilyen fiatal zenekarokat illetően, de egyrészről a zenélésre való vágy, másrészről a zenehallgatás öröme, a közösségi élmény igénye nem hiszem, hogy sokat változott volna, ezek ma is a kultúra szerves részei. A második kérdésre annyit tudok válaszolni, hogy aki abból a célból kezd el zenélni, hogy „ismert” legyen, annak lehet, hogy nem az underground-ot érdemes megcéloznia. Viszont ha valaki őszintén és kitartóan zenél, és jó minőségű zenét játszik mindegy milyen stílusban, annak szerintem ma is megvan az esélye arra, hogy sokan megismerjék. 
 
Rockbook: Nagy rajongói bázisotok van például a Vajdaságban, és a „Valahol” című számotok is egy ottani helyszín alapján íródott. Mikor léptetek fel utoljára feléjük? Terveztek esetleg valamikor a közeljövőben ismét külföldi helyszíneken is fellépni? Gondolom, az elmúlt évekből sok baráti zenekarral és rajongóval ismerkedtetek meg ott, hogyan emlékszel vissza azokra az időkre?
 
T.A.: Nem is tudom, mikor játszottunk a Vajdaságban utoljára, de az biztos, hogy nagyon régen. Nem nagyon tervezünk az évi egy-két koncerten kívül más fellépéseket, de nem is zárunk ki semmit kategorikusan. Általában annyira be vagyok főleg én hétvégi programokkal, koncertekkel, hangtechnikai munkákkal táblázva, hogy nem nagyon fér bele ebbe egy magyarországi vagy más országokba való hétvégi kiruccanás. A kivétel a karácsonyi budapesti fellépésünk, ami már szinte rituálé számunkra. 
 
A vajdasági koncertjeinkre nagyon szívesen emlékszem vissza, ott mindig nagyon sok szeretetet és pálinkát kaptunk. laugh
 
 
Rockbook: Máig vannak fellépéseitek punkrock fesztiválokon és nagyobb bulikon, saját turnéra vagy új albumra utaló jelet azonban nem látni a közösségi média felületeiteken. Már csak alkalomszerűen láthatunk benneteket vagy terveztek még ennél aktívabbak is lenni, esetleg új albummal előrukkolni?
 
T.A.: Ahhoz, hogy egy új albumot kiadjunk, valami igazán rendkívüli dolognak kéne történnie, ugyanis az Ember lemez utolsó dala, illetve utolsó akkordjai eléggé egyértelműen utalnak arra, hogy lezártuk ezt a történetet. Tudom, jogos a kérdés, hogy akkor meg minek játszunk egyáltalán. Az igen egyszerű válasz erre az, hogy szeretjük csinálni, szeretünk egymással, a közönséggel és a régi barátainkkal találkozni, és amíg ezt a helyzetet mindenki élvezi, miért ne folytassuk, még ha csak ezen a szinten is? 
 
 
Rockbook: Zenekarotok történelmében elég sok tagcsere volt. Mikosz egy album készítése közben lépett ki, de voltak többen a dobok mögött is és úgy hírlik, hogy „motivációs hiány és magánjellegű problémák” álltak ezek a tagcserék és végül az együttes ideiglenes feloszlása mögött. 2007 után pedig 2015-ben is egy új album jelent meg, amelyen a régi tagokkal vagytok hallhatóak együtt. Már jobban kezelitek egymást együttesen belül, vagy vannak még esetleg konfliktusok?
 
T.A.: Itt pár dolgot ismét ki kell javítanom. Az együttes 2005-ben sem „oszlott fel”, hanem egyszerűen nem éltem otthon, úgyhogy szüneteltettük a koncertezést. 2007-ben, amikor hazaköltöztem két évre, Benji visszajött dobolni, viszont Pásztor Laci bőgőzött, aki még korábban, Mikosz kilépése után szállt be a bandába. Vele nagyon sokat zenéltem az akusztikus zenekaromban is, sőt Írországban is együtt játszottunk, ahonnan én egy év után visszajöttem először Magyarországra 2012-ben, aztán egy évvel később újra Németországba, ő pedig Galwayben maradt. Így aztán amikor újra kezdtünk játszani 2012-ben, aminek a gyümölcse a 2015-ös az Ember lemez lett, ismét a régi trió állt össze Mikosszal és Benjivel, ami azóta is stabil. Szerintem mi egy-két esetet leszámítva soha nem kezeltük rosszul a konfliktusokat. A fő probléma tényleg mindig az volt, hogy mások voltak a terveink, az ambícióink a zenéléssel. Én mindig szerettem volna a zenélést professzionálisan űzni, amely tervet nem mindenki osztott, így én is elkezdtem a magam útját járni, de emellett ez a zenekar és az azon belüli barátság szerencsére megmaradt. 
 
Rockbook: Téged személy szerint mi hajt az új dalok megírása közben? A legtöbb punk együttes számaiban, valljuk be, igen erősen van jelen a belföldi és külföldi politika, még nálatok ezek a problémák mintha más szinten lennének nyomon követhetőek a dalokban. Ez tudatos, hogy nem dobálóztok nevekkel, oldalakkal vagy konkrét eseményekkel?
 
T.A.: Ezt nagyon szépen megfogalmaztad. A politikai nézeteim, egy adott problémáról való véleményem „más szinten”, gyakran szimbolikusan, kevésbé közvetlenül jelennek meg a dalokban, mint sok más zenekarnál. Ez eléggé tudatos, mint ahogy az is, hogy általában nagyon kevés káromkodás van a dalainkban. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem konkrét politikai események adnak ihletet. A Jótanács c. dal pl. a vezérkultuszról szól, amit annak idején az orbáni politika ihletett, hasonlóan a Gonosznak nincsen szarvához, a Civilizáció nevében az iraki háborút dolgozza fel, a Kisfiú a Hirosimára ledobott atombomba neve, így a dal metaforái ehhez kapcsolódnak, a Valaki mást az új alaptörvény megszületéséhez köthető, az Örökké utazók egy anarchista ars poetica, a Híd a rendszerváltás veszteseinek dala, a Mesének vége a neoliberális politikát gúnyolja ki, az Ember egy igen erősen rasszizmusellenes dal, ami a 2015-ös menekültválság idején íródott, és így tovább. Aztán nyilván sok személyes ihletésű dalunk van, ezeket nem kell külön említenem. A lényeg az, hogy konkrét neveket azért nem szerettem soha említeni, mert ez egyrészt beszűkíti a dalszövegek interpretációját, másrészt így nagyobb a veszélye annak, hogy elavulttá válnak. Egy jó példa erre a Fel a fejjel!. Kicsit furcsán hangzik Torgyán Józsefet emlegetni 2022-ben, persze ezt le lehet cserélni spontán más nevekre. 
 
 
Rockbook: Facebook-oldalatokon az utolsó eseményként egy 2021-es karácsonyi punkünnep van kommunikálva. Azóta valóban nem volt idén koncertetek, vagy csak a közösségi médiában nem vagytok túl aktívak? Az év végén azért ismét láthatunk benneteket a karácsonyi nagy punk ünnepen?
 
T.A.: Valóban nem volt HT koncert azóta, viszont örömmel jelenthetem be, hogy 2022-ben ismét ott leszünk a Nagy Karácsonyi PunkÜnnepen (Facebook esemény itt!). 
 
 
GG