Múlt pénteken a Barba Negra Music Clubban lépett fel a Lord zenekar és volt szerencsém egy interjút is készíteni velük a fellépés előtt. Kérdéseimre Pohl Mihály énekes, Gidófalvy Attila billentyűs és Horváth István menedzser válaszoltak.

Rockbook: Azt veszem észre manapság, figyelemmel kísérve a zeneipart, hogy kevés esélye van a mostani zenekaroknak olyan sikereket elérni, olyan sokáig fennmaradni, mint Nektek. Szerintetek ennek mi lehet az oka?

Lord: Ha tudnánk, elárulnánk. Talán a Lord sajátságos zene és szövegvilága az egyik, ami megérinti az embereket. Akinek kevésbé megy, és hamar feladja, valamit rosszul csinál. Ebben a szakmában küzdeni kell, és kitartani és hinni magunkban.Kell egy adott zenei mag, ebben a felállásban 5 ember, akik egymást megbecsülik, tisztelik, kell nagyon jó nóta és szöveg, és ami a legfontosabb, embertelen kitartás. A Lord soha nem az aktuális trendnek megfelelő zenét csinált, mindig hű maradt a rockzenéhez. Nagy utat kellett megtenni, hogy ott tartsunk, ahol most. Rengeteg kitartásra és hitre volt szükség.

Rockbook: Vidékről, egészen pontosan Szombathelyről indultatok. Pályátok kezdetén milyen módon tudtatok egyről a kettőre jutni? Hogy sikerült fellépéseket szervezni, milyen lehetőségek voltak akkoriban?

Lord: A zenénk eleinte úgy terjedt, mint a népdal, szájról szájra. Felvették magnókazettára a koncerteket és azt hallgatták. Abban az időben még művelődési házak voltak, az volt tulajdonképpen az egyetlen szórakozási lehetőség. A művelődés házak pedig kapva kaptak azon zenekarok, előadók után, akik játszani akartak, így elkezdeni a fellépéseket nem volt nehéz.

Rockbook: A kezdetekben munka mellett zenéltetek, mint sok más kezdő zenekar. Ez mára megváltozott vagy még mindenkinek van civil foglalkozása, munkahelye is?

Lord: Mára megváltozott, már csak a zenének élünk, nem is bírnánk már a zenélés mellett. Így tudunk foglalkozni a zenével, a szövegekkel és szívvel lélekkel erre koncentrálhatunk.

Rockbook: 40 év nagy idő, honnan merítetek még mindig energiát a fellépésekhez, a zeneiparhoz?

Lord: Az öt éves kisgyerektől a nagymamákig, nagypapákig mindenki megtalálható a közönség soraiban. Mi azt valljuk, hogy amilyen a közönség olyan a zenekar és fordítva. Hatalmas energiát és szeretetet kapunk tőlük. Az igazi nagy erőt a közönségből tudjuk meríteni, amikor egy emberként éneklik velünk a szövegeket, az frenetikus érzés.

Rockbook: Milyen előadók inspiráltak titeket arra, hogy zenei pályára lépjetek?

Gidófalvy Attila: Jimi Hendrix, Deep Purple, Demjén Ferenc, Tankcsapda.

Horváth István: Deep Purple leginkább.

Pohl Mihály: Nekem jó és rossz zene van. Ha megfog az eső pillanatban, akkor tovább hallgatom. Ha ki kell emelnem néhányat, akkor talán a Deep Purple, Led Zeppelin, Kansas, Boston, a korai Edda és a Korál első lemeze.

Rockbook: Ma este a Barba Negra Music Clubban léptek fel. Milyen repertoárra számíthatnak a rajongók?

Lord: Nagyon jó, olyan Barba Negrás lesz. Az elmúlt 41 év repertoárjából lesznek dalok. A megszokott Lord hangzással, energiával.

Rockbook: Hol jobb játszani? Egy szűkebb közönségű klubkoncerten vagy egy fesztiválon, több ezer ember előtt?

Lord: Mindegy, nincs különbség. Nekünk minden koncert fontos. A zene olyan, mint a sport, egy zárt kapus meccsen is úgy kell teljesíteni, mint ha ezrek előtt játszunk.

Rockbook: Jelenleg a médiában nem éppen a rockzene a kedvenc. Ilyen körülmények mellet mi ad erőt kitartani?

Lord: Sajnos manapság inkább a szóló előadókat helyezik előtérbe. A különböző zenei műsorokban is, míg korábban arattak a zenekarok, mint például a Lord, manapság már nem található zenekar. A médiában manapság nincs kereslet, kínálat van. A rockzene mindig is egy periférikus műfaj volt, a Lord zenészei mindig is rockzenét játszottak és fognak még jó sokáig is.

Rockbook: Mostanság egyre másra „teremnek” az ifjú titánok, „hála” a tehetségkutató versenyeknek. Nektek mi a véleményetek ezekről a műsorokról?

Lord: Ez az ország pici az ilyen műsorokhoz. Semmi értelme évről évre újabb ilyen műsort indítani. Más dalát elénekelni sokkal egyszerűbb, mint saját dalt írni és azt előadni. Ott mutatkozik meg az igazi tehetség. Emiatt is van olyan sok tiszavirág életű előadó, hisz míg nekik a sok hakni fellépést szervezik, hívják őket különböző fesztiválokra, alapra énekelni, akár fele pénzért, addig előlünk veszik el kvázi a fellépési lehetőségeket, hisz mi mindig élőben, zenekarral játszunk. Bár az is tény, hogy a mi látogatottságunk is minket igazol, hisz szinte kivétel nélkül telt ház előtt játszunk. Mi ezt szeretjük, mi erre vagyunk hivatva és ezt szeretnénk csinálni nagyon sokáig.

Rockbook: Van-e bármilyen emlékezetes rajongói megnyilvánulás felétek, ami mély nyomott hagyott bennetek?

Lord: Rengeteg ajándékot kaptunk az elmúlt években, mindmáig jó érzés, amikor például egy házassági meghívón a mi dalaink szövege olvasható. Van egy kedves rajongónk, aki fafaragványt ajándékozott nekünk. Születésnapokon, névnapokkor mindig kapunk tortát, süteményeket. Misi a Virág dal alatt mindig kap egy szál virágot. Tavaly pedig rajongói Kossuth díjat kaptunk. Szóval nincs egy olyan konkrét dolog, amit ki tudnánk emelni.

Rockbook: Ha holnap úgy kelnétek fel, hogy ismét 1972-t írnánk, akkor is ugyanígy ugyanezen a pályán?

Lord: Igen, mi ezt szeretjük, jókor voltunk jó helyen, hogy megismertük egymást. Hogy pont mi találkoztunk egymással. Nagy előny, hogy nem vagyunk állandóan együtt, hiszen mi az ország különböző pontján élünk és emiatt is működünk jól. Nem vagyunk együtt minden nap, nem megyünk egymás agyára, megmaradt a tisztelet, a becsület és a barátság.

Rockbook: Utolsó kérdésként, mit üzennétek a most szárnyaikat bontogató rockzenekaroknak?

Lord: Ha úgy tudsz élni, hogy ember maradsz, és nem szállsz el, akkor van esélyed. Bírni kell a stresszt és tisztelni a közönséget meg egymást és nagyon fontos a tolerancia egymás felé. Csak így lehet hosszú távon működni. Kell az, hogy higgyetek magatokban és legyen meg a kitartásotok.

Máthé Kriszta