A Lord legénysége nem pihen, idén is járják az országot. A debreceni időpont egy baleset miatt el lett halasztva, ami egyben egy változást is hozott a fellépők névsorában, így a Blues Company helyett a Zorall fellépése zárta az estét. A Lovarda felé haladva összefutottunk Seriffel, a debreceni rock koncertek elmaradhatatlan figurájával, akinek első jogosnak tűnő kérdése az volt az épület előterét meglátva, hogy ma lesz-e a koncert? Ugyanis ahol sörrel a kézben, kedélyesen beszélgető, koncertre váró csoportosulás volt megszokott, csak az üres padok látványa horgasztotta kedvünket. Igaz elég korai volt a kezdés, így reméltük, hogy már mindenkit bevonzott a zene. Sajnos a korai érdektelenség bent is látszott, de később szerencsére változott a helyzet. Bent már színpadon volt az első banda.

Etalon

Az Etalon hálás/hálátlan szerepe az első előzenekar pozíciója volt.  Nemrég láttam őket a Kaptárban, hasonló műsorral. Akkor ott megvolt a klub bulik hangulata. A Lovarda viszont sokkal nagyobb hely, sokkal nagyobb színpaddal, ahol kicsit elvesztek. A korai időpont sem vonzotta be a nézőket, meg is számoltam, konkrétan 32 néző volt ekkor, ami egy 2000 fős nézőcsúcsot tartó helyen szinte észrevehetetlen. Becsülettel végigtolták a félig feldolgozásokra félig saját számokra épülő műsort, de gyanítom, hogy nem ezen az estén ugrott meg a rajongó táboruk száma.

Betonlégy

Nagyon vártam a Betonlégy fellépését, mert először „találkoztunk”. Igaz, hogy a névválasztással nem könnyítették meg a saját dolgukat, de aki ezen túl tud lendülni, annak jutalma egy egészen jó zenekar. Próbáltam felkészülni belőlük és a szerencsére szép számmal elérhető koncertfelvételeikről lejött pár paraméter. Az egyik, hogy tudnak számokat írni. Húzós, koszos blues - hard rock, jó témákkal, jó szövegekkel. A másik erősségük Palincsák Laci frontember és énekes, aki hatalmas alkatával akkor is meggyőző lenne, ha csak álldogálna a színpad szélén, de ehelyett végigmozogta az egész koncertet. Szinte csak homályos képeket tudtam róla készíteni, mert sosem állt meg.  Ehhez az aktív frontemberi tevékenységhez egy elementáris erejű hang társul. A Riadóval kezdtek aminek a refrénje egy csinos kis szirénával volt megtámogatva. Nem mondom, hogy a hangja növelte a komfortérzetet. A Rádió aktívba, és a Légörvényben viszont mikor Laci kiengedte rendesen a hangját, már a mikrofon épségét féltettem. Elhangzott többek között még az Őrült angyal, a Rock rabszolgái és az Apának lenni, ami témáját tekintve is mutatja, hogy valahol melyik korosztálynak is szól ez a zene.Tehát elvileg minden együtt lenne, nem értem miért nincs sokkal nagyobb ismertségük. Sajnos a körülmények nem változtak, így ők is az Etalon sorsára jutottak, ráadásul a csengő-bongó hangzáson nem is jött át igazából a zenéjük ereje. Talán ez a zene jobban is működik kisebb helyeken és jó lenne már végre jó minőségben is meghallgatni ezeket a számokat.

Chrome RT

A Chrome RT fellépését egyéb irányú kötelezettségek miatt kénytelen voltam kihagyni, de a rögtönzött beszámolók alapján nagyon jól sikerült koncert volt. Szépen fel is gyűlt a nézősereg közben. Még láttam egy tortaátadást és volt egy „spontán” eljegyzés bejelentés is korábban, amely két lelkes rajongónak tette még emlékezetesebbé az eseményt (sok boldogságot A. és D. !). Emellett egy mindenféle csecsebecsét és temérdek pólót kínáló merch pultot is hoztak magukkal. Többen csak miattuk jöttek, de egész este észrevehető volt, hogy zenekaronként cserélődik a publikum. Ha együtt bent lett volna mindenki, lehet, hogy teltház lett volna.

Lord

A Lord 42 éve tolja a hard rock szekerét itthon. Ennek megfelelően elég színes volt a nézősereg, aminek egy része láthatóan csak rájuk volt kíváncsi. Természetesen minden dalt együtt énekelt a közönség Pohl Mihállyal, aki remek formában volt. Végigfutkározta a nem rövid koncertet. Láthatóan nem a szusz hiánya miatt volt, amikor néha a közönség kórusára bízott egy-két sort. A Virágdal egészen felemelő volt így.Jól szóltunk, na!  Az Itthon vagy otthon adta meg az alaphangulatot, mikor is felkerült a színpadra egy zászló, amin megsaccolhatatlan mennyiségű dedikálás volt, de nem lennék meglepve, ha a teljes Lord tagság kézjegye is rajta lett volna már. Ilyen életmű mellett nem lehet olyan setlistet összerakni, hogy ne maradjon ki valami kedvenc, ezért én különösen örültem, hogy az Utca kövénről a két kedvencem is elhangzott. (az Új nemzedék és a címadó) Természetesen az Egyedül, a Kisfiú és a Vándor is elmaradhatatlan volt, amit nézőtér nagy része térden állva hallgatott, ahogy az már hagyomány. Gyanítom a talpon maradottak egy része azért nem vett részt a szeánszban, mert nem biztos, hogy sikerült volna hamar visszajönni a pozitúrából. A többiek pedig az állva maradók mögött állók voltak, akik pedig nem láttak volna semmit így.Gidó is magához ragadta a mikrofont, hogy bársonyos hangján prezentálja a Szóljon a rockot. Abból is látszik, hogy a Lord nem egy haknizenekar, aki a múltjából él, hogy a ráadás szekcióban szerepelt a Kifutok a világból, ami azért nem egy ős-Lord szerzemény, de a közönség  nagyon lelkesen fogadta. Ahogy a Próbáld meg újra is „közönségénekeltetős” lett az Ökökké lemezről. A hangzás nagyjából rendbejött, de az tapasztalat, hogy csak akkor szól jól a Lovarda, ha van bent közönség. Egy pici hiányérzetem volt, hogy a várt merchpult nem volt jelen, pedig a Lord különösen ad az ilyenekre. Emellett én elviseltem volna legalább egy nagy háttérmolinót a zenekar logójával.

Pohl Misivel készült interjúnkat itt elolvashatjátok.

Zorall

Az eredeti időpontban meghirdetett Blues Company helyett a Zorall zárta az estet. Bulizós pörgős zenéjükre valaki valószerűtlenül jól érezte magát, legalábbis akik a hátsó traktusban álltak azoknak egész biztos emlékezetes maradt a látott performansz. (de hogy ne csigázzam a többieket: társastánc, egyedül, tajtrészegen). Itt előkerült néhány kisebb háttérvászon is, emelve a show látványát. Magával a zenével a Zorall esetében mindig bajban vagyok. Végülis nem tribute banda, mert nem az eredeti formájukban játsszák a számokat, de nem is feldolgozásbanda, mert nem a saját stílusukra formálják át őket, csak „A” szám zenéjét beteszik „B” szám éneke alá. Hacsak nem tekintjük ezt a saját stílusuknak eleve. De be kell látnom, hogy a megjelent lemezek száma, a koncertek és a rajongótábor azt igazolja, hogy működik a dolog. Sajnos nem tudok számcímekkel szolgálni, de arra emlékszem, hogy egyszer volt egy Pantera alap valamelyik számban és a 220 felett átirat is elhangzott. A közönség jól érezte magát és végül is ez a lényeg.

vtb