Lorna Shore, Rivers of Nihil, Ingested, Distant koncertbeszámoló - Barba Negra, 2023. november 20.

Search & Filters

Koncertnaptár

május

h	k	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31

Lorna Shore, Rivers of Nihil, Ingested, Distant koncertbeszámoló - Barba Negra, 2023. november 20.

Lorna Shore, Rivers of Nihil, Ingested, Distant - Barba Negra, 2023. november 20.

Tavaly szeptemberben láttam először a Lorna Shore-t Bécsben. Azóta, sőt, még talán már azelőtt minden lehetséges módon megpróbáltam bevonzani, hogy legyen végre Lorna Shore koncert Budapesten. Az elmúlt jó pár hónapban (még mielőtt meghirdették a bulit, ugyebár) minden kitalálós játéknál, posztnál stb., amit a Concerto vagy a Barba Negra (vagy bárki) közzétett, imádkoztam, hogy ez egy Lorna Shore bejelentés legyen.

Aztán végre eljött a nap, amikor az ominózus poszt megjelent, pontosan azzal az infómorzsával, amire oly régóta vágytam. Emlékszem, pont az irodában voltam, a kis képkockát és az album borítóját úgy mutogattam körbe (megerősítésre várva, hogy ők is azt látják, amit én), mintha az életem múlt volna rajta. Az izgatottságtól lehet, hogy még egy könnycseppet is elmorzsoltam, de ennyire már nem akarom túldramatizálni.

Jegy egyből pipa, naptárba az időpont nagybetűkkel bevésve. Teltek, múltak a hónapok. Már csak 10-et kell aludni, már csak 5-öt. Nagy nehezen végre eljött a várva várt nap - itt már csak az órákat számoltam.

Természetesen az élet aznap közbeszólt és a tervezett időpontban nem tudtam megérkezni, de szerencsére nem maradtam le sok mindenről, úgyhogy még így is nagyon szerencsésnek érzem magam. A madarak azt csiripelték, hogy már kapunyitás előtt 1-2 órával voltak, akik a Barba Negra környékén lézengtek - ezt cáfolni és megerősíteni sem tudom, az viszont tutifix, hogy már az első zenekar, a Distant előtt és közben is tömegesével érkeztek meg az emberek a helyszínre. Nem csodálom, elég erős volt a felhozatal és ahogy sejtettem, voltak jó páran, akiket a komplett „négyes csomag“ érdekelt és már az első hangtól kezdve ott tomboltak a Barbában.

Bár ahhoz, hogy a Lorna Shore egy teljes show-t tudjon lejátszani, a többi zenekarnak jól be kellett osztania az idejét a színpadon. Az Ingested kivételével a többi 3 zenekarról hallottam már, bár bevallom, hogy nem az ő számaik a leggyakrabban játszottak a zenelistámon, ettől függetlenül kíváncsi voltam rájuk is. Ebből kiindulva a Distant sem játszott túl sokat, de kezdésnek megtette, sőt, hamar be is izzították a népet. Sajnos azonban a hanggal itt még voltak problémák.

Distant

Gyors csere és jöhetett is az Ingested, akikkel bár nem voltam képben - ne kérdezd, hogy lehet ez -, ettől függetlenül most már a hiányosságomat pótolni tudtam és nem csalódtam - abszolút jól illet az esti felhozatalba. Itt már lehetett érezni, hogy fokozódik a hangulat és a Barba Negra olyan gyorsasággal kezdett el megtelni, hogy ugyan a négyből még csak két zenekar tolta le a bulit, de már elférni nehézkesen lehetett.

Ingested

Az Ingested után mi már megindultunk és törtük előre az utat magunknak, és milyen jól tettük, mert így a Rivers of Nihilt már sokkal közelebbről tudtuk végighallgatni. Abszolút ütős műsort nyomtak ők is és személy szerint egy kis „pihenő“ a fülnek itt pont jól esett. Aki ott volt és aki ismeri a zenéjüket, az tudja, mire gondolok. És ha jól emlékszem - de ne kövezzetek meg, kérlek, ha már ilyen rövid idő alatt kihagy a memóriám -, az elköszönést egy sima „És most jöjjön a Lorna Shore“-ral le is zárták, majd megkezdődött a színpad átrendezése. Itt már érezhetően fokozódni kezdett a hangulat a közönség soraiban és egy pillantás alatt vált az első 10-15 sor hering-partivá. Mondjuk, őszintén szólva nem kifejezetten értettem az átszerelés alatt nyomott zeneválogatást, de mosolyogva konstatáltam, milyen sokan emlékeznek még szóról szóra a t.A.T.u. egyik közkedvelt slágerére.

Rivers of Nihil

És végre elérkeztünk az este legjobban várt pillanatához, azonban itt álljunk meg egy szóra (vagy kettőre). Úgy érzem, hogy a telefonmánia évről évre egyre rosszabb lesz és ez bebizonyosodott itt is. És ez szörnyen zavaró volt, nemcsak azért, mert így az első pár percben semmit nem lehetett látni. Azért is aggasztó, mert ezt már globál szinten probléma. Hazudik, aki azt mondja, hogy ő sosem szokott videózni vagy képet készíteni. Itt nem a tevékenységgel van a probléma. Itt azzal van a gond, amikor valaki nonstop ezzel van elfoglalva és így zavarja a körülötte lévőket is.

Tény, hogy egy olyan koncertről van szó, amit szeretne az ember az emlékezetében megőrizni még jó ideig. De ennek szerintem nem az a megoldása, hogy végigvideózza több tucat ember a koncertet. Bízom benne, hogy lassan az emberek észhez térnek és abbahagyják ezt a „szokásukat“.

No, de térjünk vissza: Lorna Shore. Ó, ha lehetne, szakdolgozatnyi hosszúságú beszámolót írnék, de inkább rövidebbre fogom. Mint a turné többi állomásán, itt is a Welcome Back, O‘ Sleeping Dreamer-rel kezdtek, rendesen üdvözölve minket, ahogy kell. Cserébe az első másodperctől kezdve beindult a közönség és a kialakult heringparti résztvevői (mi is ugyebár) úgy dőltünk jobbról balra és oda-vissza a nagy pogóban, mint akiket cérnaszálon rángatnak - vicces látvány lehettünk. Itt már olvadni is kezdtünk a lángcsóváktól, de kit érdekel, Will tolta tovább a mondanivalóját a számunkra és ehhez még vendégek is voltak, úgyhogy 1-2 szám erejéig kettecskén üvöltötték tele az arcunkat.

Úgy látszott, a srácok jól érzik magukat, Will többször is megköszönte, hogy eljöttünk és bár a koncentrálás abszolút lejött a srácok arcáról, ettől függetlenül élvezték, hogy ennyi ember egyszerre őrül meg és szedi szét a koncerttermet. A setlist teljes mértékben ismert számokból lett összerakva, ami egyrészt csodálatos, mert mindegyiket tűkön ülve vártam, hogy élőben is hallhassam, de másrészről a Pain Remains albumról azért 1-2 nem feltétlen ismert számot is szívesen meghallgattam volna. Tudom, ne legyek telhetetlen.

A To The Hellfire nélkül hál‘ istennek nem mentünk haza, utána pedig még jobban fokozták az amúgyis perzselő hangulatot és elhozták a Pain Remains trilógiát is.

A srácok az első másodperctől kezdve letépték az arcunkat. A hangzás, a pirotechnika, a fények, a setlist...csodálatos volt. Olyan brutáljól szólt minden, hogy libabőrös lettem tőle. Én tavaly láttam őket a Parkway Drive előtt, az ugyebár egy lényegesen rövidebb show volt, de ott is az államat a földről szedtem össze.

Ha tehetném, visszapörgetném az időt és újból átélném ezt az estét. És aztán újra. Meg újra. Remélem, hogy a Lorna Shore nem felejti el Európát és a nyári feszitválszezonokat leszámítva, visszatérnek önálló turnéval, lehetőleg minél hamarabb. Mondjuk, jövőre...