Ma 50 éves a KISS 'Dressed To Kill' albuma (lemezismertető)
1975. március 19-én jelent meg KISS harmadik nagylemeze 'Dressed To Kill' címmel a Casablanca kiadónál, amelyet a zenekar február 8-18. között rögzített az Electric Lady stúdióban, New York City-ben. A mindössze félórás LP annak idején sikeres volt, azonban így ötven év múlva meghallgatva finoman szólva sem tartozik a zenekar klasszikus albumai közé.
Nincs könnyű dolgom a KISS születésnapos albumával, ugyanis hiába a tíz dal harminc percben, számomra nagyon rövid. Nem tudom mi volt az oka az ennyire rövid dalcsokornak (volt egy magyarázat, hogy a 60-as években a három perces dalokat játszották csak a rádiók, de ez egyáltalán nem biztos, lévén ez már a 70-es évek volt), de az biztos, hogy a gyártásnál is gond volt a rövid játékidő, mivel alapból több szünetet kellet hagyni a bakeliten a számok között. Így aztán maguk a dalok nincsenek túlcicomázva, egyszerű, közérthetőségre való törekvés jellemzi őket. Mondjuk a hangzással nincs gond, szépen, tisztán szól, a kornak megfelelő stílusban. Mindössze tíz nap alatt vették fel, de mit is csináltak volna ennél tovább.
A Room Service-el indul a buli. Tök jó dal, van benn pulzálás és egy jó kis szóló színesíti. Paul Stanley énekes/gitáros mondta a dal kapcsán, hogy akusztikus gitárokat is használtak a teltebb hangzás elérése érdekében, itt is és az Anything For My Baby-nél is. Biztos így volt, de hiába hegyeztem a fülem, én ebből semmit nem hallottam. A Two Timer-t Gene Simmons basszusgitáros énekli, kicsit komorabb, de nincs olyan jó mint az előző, nem úgy a Ladies Waiting, mert az megint egy fokkal jobb. A következő Get Away viszont Peter Criss dobos énekével egy tipikus KISS dal.
A Rock Bottom-nak az a története, hogy korábban kicsit más volt, mint ahogy a lemezre felkerült. Az eleje - egyébként ami Ace Frehley gitáros bevezetője -, annyira megtetszett Paul-nak hogy hozzábiggyesztette a dal második részéhez és már kész is volt a Rock Bottom, amely így is alig éri el a négypercnyi játékidőt. Egyébként szerintem nem is illik össze, ergo ez nem egy jó dal. Annál jobb viszont a kicsit izgalmasabb, hangulatosan csordavokálozós C’Mon And Love Me.
A hetedik tétel az LP-n a szintén tipikus Anything For My Baby, amit szintén Gene énekel. Az ezt követő, kicsit blues-os She-t nem érzem annyira átütőnek, bár nem rossz a közepén a dob-basszus kiállás. A dalnak az a sztorija, hogy ez még Paul és Gene Wicked Lester-es idejéből származik, ez volt a KISS előtti bandájuk. Az utolsó előtti Love Her All I Can finoman szólva is középszerű. A végére hagyták a KISS egyik legnagyobb slágerét a Rock And Roll All Nite-ot ami tényleg egy jó dal, a refrén nagyon el van találva. Egy kis érdekesség, hogy az eredeti címe Drive Me Wild volt.
Az album sikeres volt, 32. helyig jutott a Billboard 200-on, a legnagyobb siker persze a Rock And Roll All Nite, a Youtube-on is 41 milliós nézettsége van, sőt ezt a dalt az ezidáig utolsó KISS koncerten is játszották.
Őszintén szólva bennem olyan nagyon mély nyomot nem hagyott a Dressed To Kill, nem valószínű, hogy sokat fog pörögni a lejátszómban.
Az album dallistája:
01. Room Service
02. Two Timer
03. Ladies In Waiting
04. Getaway
05. Rock Bottom
06. C’mon And Love Me
07. Anithing For My Baby
08. She
09. Love Her All I Can
10. Rock And Roll All Nite
Fodor Attila
Fotó: Getty Images
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
