Bejelentkezés

x
Search & Filters

Magrudergrind, Primitive Man, Another Way, Ghostchant koncertbeszámoló - 2016.03.12. Dürer kert



2016.03.12. Magrudergrind, Primitive Man, Another Way, Ghostchant koncert

 

Valószínűleg sok extrém és súlyos zenét kedvelő egyén naptárában már jó előre be volt írva a március 12-i dátum, természetesen nem véletlenül. A közel 15 éve alakult, Amerikából származó Magrudergrind EU turnéjának egyik koncertállomása volt ez a szombati nap, mely apró módosítással ugyan, de végül a Dürer Kert kistermében lett megtartva.

Sajnos a Wasted Struggle lemondani kényszerült a bulit, ha jól tudom a dobosuk sérülése miatt, pótlás nem volt helyettük, de szerintem nagyon nem is kellett mivel szerintem elég volt két hazai bandát megtekinteni bemelegítésként. Megtudván a pontos running order-t (Ghostchant kezd, aztán Another Way, majd Primitive Man és végül Magrudergrind) mondhatni megnyugodtam, hogy nem a végére fogják berakni a szintén amerikai, Colorado állambeli Primitive Man-t, így a Magrudergrind headliner marad.

Fél 9 után nem sokkal kezdte meg műsorát az ismerős underground zenészekből álló Ghostchant. Zolit gondolom, nem kell bemutatni senkinek, akit sokan a (mára már feloszlott) kultikus Bridge To Solace soraiból ismerhetnek. De ott van még a gitáros Norbert, aki meg a doom/death-ben utazó Nadir oszlopos tagja is.

Bevallom őszintén, lemezen eddig nem győztek meg maximálisan a srácok, ugyanis ezt a mostanában virágkorát élő dark metallic hardcore alapú zenét, szinte boldog-boldogtalan írja/játssza/magáénak érzi. Hogy most ez szimplán egy múló trend része vagy valami egészen új dolog van születőben, nem tudom, az viszont biztos, hogy nagyon kevés az igazán kiemelkedő és egyedi alkotás. Azt kell, hogy mondjam a Ghostchant-ben kellemeset csalódtam, nagyon egyben van, amit csinálnak, nem emelnék ki külön senkit a bandából, mindenki tökéletesen tudja a dolgát. Gyors, hardcore alapú és dühös, érzelmekkel teli metal zenéjüknek volt valami furcsán sötét atmoszférája, ami egyre csak erősödött a setlist-jük végéig. Szerencsére ez a hangzásukon is átjött, jól megdörrent a cucc. Ha nagyon hasonlítanom kéne őket egy bandához, akkor talán az All Pigs Must Die ugrana be legelőször, mivel nekik is hasonló felépítésű a muzsikájuk.

Nem tudom fognak-e akkorára nőni, mint anno a Bridge To Solace, de a Ghostchant egy ígéretes formáció, egy nagylemezt pedig szívesen meghallgatnék tőlük.

 

Ghostchant

 

Két dolog jut általában eszembe az Another Way-ről: „Viharsarok fastcore” (ami remekül reprezentálja vad zenéjüket) illetve a „Mobilbankár, a kurv**nyád!” című ópusz, melyhez egy bő 10-12 évvel ezelőtti emlék is fűződik. Csak annyit mondok, Csongrád, tornaterem. Nos, azóta sem gyártottak kartonbábukat a srácok, viszont lemezeket annál inkább, turnéztak és játszottak sokat itthon és külföldön egyaránt. Ennek meg is lett az eredménye. Legutóbbi lemezük „Az idő rövid története” már lassan 3 éves, viszont aktualitása és mondanivalója nem változott. Fogalmam sincs élőben mióta egészültek ki egy frontemberrel, ha jól tudom Máté a Wasted Struggle-ból segítette ki őket egy időben. Mostani koncertjükön egy számomra ismeretlen srác üvöltötte a sorokat, mely mellé a többiek valami olyat produkáltak, hogy csak pislogtam. Magrudergrind-dal rokon zenéjük egyik bombabiztos alappillére Andris, a dobosuk. Feszes játékát egy élmény volt figyelni. Amióta csak ismerem őket, egyre jobbak és jobbak élőben, s mire feleszméltem az ámulatból gyakorlatilag már vége is lett programjuknak. Sebaj. Az egyik legfaszább honi underground hc/fastcore/pv zenekar a békési Another Way. Mondanom sem kell, ahogy a Ghostchant-nál is, a hangzás itt is nagyon rendben volt, mindent lehetett hallani, az erő és dinamika sem veszett el egy ilyen típusú sodró zenénél.

 

Another Way

 

Némi átszerelés után, szépen felpakoltak a Colorado-i Primitive Man-es srácok, mindenféle cicoma, speciális image és háttérvászon nélkül. Amit legelőször észrevettem, hogy az agyontetovált Is dobos helyett, egy számomra teljesen ismeretlen fazon ült, szerencsére ez mit sem változtatott az összképen. Tébolyult pszichopata arcmimikájával felvértezve ütötte, gyilkolta a csillámezüst pöttyös dobcuccon a bőröket. A félpercenként 2-3 pergőleütés plusz kis lábazás meg cinrepesztés és a Sunn O))) –hoz hasonló drone-ba hajló életsivárságot árasztó Neurosis-i gitártémák mind-mind a Primitive Man speciális védjegyei. És akkor még az énekes/gitáros/főnök Ethan kiábrándult, kegyetlen hörgéséről még nem is beszéltem. Abszolút anti-élet. Nem csak a Primitive Man zenéje, hanem az élmény is, amit nyújt élőben. Kicsit tartottam attól, hogy egy ilyen lassú, szétszedett (látszólag jammelének tűnő, de mégis ügyesen megírt) muzsika mennyire jön át a klub hangrendszerén és a cuccokon keresztül, de szerencsére minden rendben volt. A basszus-sound szépen gyomrozott mindenkit. Konkrétan: áramlott a zümmögő fehér zaj, de nem fülbántó módon, hanem szépen optimalizálva, pont, ahogy kell. Néha az volt az érzésem, mintha a Dylan Carlson vezette Earth-öt hallanám/látnám, csak egy végletekig túlbrutalizált death-noise formában. Sokan gondolom nem is nagyon értették, hogy mi történik, szimplán csak figyeltek.

A Primitve Man a saját pusztulásba rohanó világ anti-zenéje, páratlanul fojtogató, nyomasztó hangképekkel lefestve. Mint ahogy egy absztrakt, szürrealista festmény igazi élményét, úgy a Primitive Man szinte felfoghatatlan zenéjét sem érezheti mindenki olyan egyszerűen a magáénak. Egy adott állapotban, egy adott hangulatban mindez lehet, hogy könnyebben menne, de az időnk vészesen telik…

 

Primitive Man

 

A Magrudergrind-ot még úgy 3 vagy 4 éve láttam először a Rotten Sound és Exhumed előtt, helyszín ugyanez, kisterem, tele emberekkel. A 3 tag (dobos, gitáros és énekes) valami olyat vert a grindcore és powerviolence zászlaja alatt, hogy utána elég volt megnézni csak a Rotten Sound-ot a totális megsemmisüléshez. Valahogy akkor az Exhumed egy nyugodt vasárnapi teadélután lágy aláfestő zenéjének tűnt…

Rövid átszerelés következett (mivel nincs basszeros, a gitárcucc hajtotta meg basszus cuccot is, azon ment keresztül a jel) némi soundcheck, majd bumm bele az arcodba már robbant az első grind-gránát. Majd jött a többi is. Új dobosuk van, a februárban megjelent „II” lemezen már az Ő játékát hallhattuk. Bevallom őszintén, kissé szkeptikusan fogadtam e dobos cserét, ugyanis Chris Moore játéka etalon volt számomra lemezen és élőben egyaránt. Az új srác, Casey (szintén Moore, lehet, hogy testvérek?) míg a lemezen nem győzött meg, viszont élőben látni, hogy mit művelt, gyökeresen megváltoztatta a róla alkotott képem. Kiemelkedő dobteljesítmény, csak úgy jöttek dörögve-pusztítva egymás után a „Magruder-slágerek”. Gyilkolt az egész. Koncertjükről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, ugyanis nem volt benne hiba. Minden pusztító energiával rendelkező grindcore/pv bulinak ilyennek kéne lennie. Rövid, tömör, velős set-list (mindkét nagylemezről jöttek a csonttörők) brutálisan tiszta mégis vadul horzsoló hangzáskép, dinamikus, full agyonbaszó gitársound meg egy helyből 2 métert ugró pörgőrugó énekes. Mindez tökéletesen elég volt a Magrudergrind nyújtotta zenei katarzishoz. Ezt szemmel láthatóan a közönség is értékelte. Volt új klipes nóta is a listán, a „Sacrificial Hire” mely rettenet módon szakított, meg eljátszották a legvégén a zenekar nevét viselő lemezükről a sludge-szörnyeteget a „Bridge Burner”-t. Azt kell, hogy mondjam rég hallottam gitárt ennyire mocskosan súlyosan szólni. Eme egyetlen lassú/középtempós daluk, iszonyat arcleszakító erővel rendelkezett, mely egyben méltó zárása volt a produkciójuknak és az egész estének. Totális győzelem. Soha rosszabbat.

 

Magrudergrind

 

Úgy vélem, az év egyik legizgalmasabb eseményén vagyunk túl, és reméljük még sok hasonlóan színvonalas rendezvényben lesz részünk. Ezért köszönet és hála a szervezőknek (Tukker Booking és Cudi Purci Booking) a zenekaroknak (Magrudergrind, Primitive Man, Another Way és Ghostchant) és mindenkinek, aki részt vett, és hogy tető alá hozták ezt a koncertet.

Külön köszönet a kiváló képekért Case-nek.

In Grind We Trust.

 

További fotókat a koncertről ide kattintva megtekinthettek.


Lupus Canis