Bejelentkezés

x
Search & Filters

„A magyar rockzenei színtér teljesen más, mint az összes többi.” – interjú Terry V-vel

AGGI két éve kezdte meg a közös munkát a brit származású, de már jó ideje Magyarországon élő Terry V-vel, aki menedzserként, szerzőtársként és a zenekar tagjaként is segíti a gitáros-énekesnő munkáját, akit önálló koncertjei mellett a Hooligans és a Paddy and the Rats vendégeként is láthatott már a rockzenét kedvelő közönség. Terry-vel elsősorban az AGGI körüli aktualitásokról és a menedzseri munkáról beszélgettünk, de más érdekes témák is szóba kerültek.
 
Rockbook: Mikor kezdtél el a zenéléssel foglalkozni?
 
Terry V: A szüleim szerint mindig nagy érdeklődéssel hallgattam, ami éppen ment a tévében vagy a rádióban, aztán amikor 11 éves voltam, apukám megkérdezte, hogy mit szeretnék karácsonyra, én pedig rávágtam, hogy egy gitárt, amire ő csak annyit felelt, hogy jó, de öt perc után úgyis megunom majd. A mai napig szoktam neki mondani, hogy jó régóta tart az az öt perc! (nevet)
 
Rockbook: A szüleid egyébként mindenben támogattak?
 
Terry V: Igen, meghallgatták a dalaimat és érdeklődtek, pedig senki sem zenész a családban. Apukám azt hiszi, hogy tud énekelni, de ezt inkább hagyjuk. (nevet) Hallás után tanultam meg gitározni, ami nem egyszerű feladat és ebből is látták, hogy komolyan gondolom a zenélést és tényleg ezzel szeretnék foglalkozni, úgyhogy mindenben támogattak.
 
Rockbook: Kik voltak az első kedvenceid?
 
Terry V: Nagyon szerettem nézni a legendás Top Of The Pops-t a BBC-n, amelynek az egyik adásában megláttam Marc Bolant, aki szinte kiugrott a tévéből. Ekkor döntöttem el, hogy szeretnék egy gitárt, mert olyan akarok lenni, mint ő. Szóval egyértelműen Marc Bolan és a T. Rex volt rám a legnagyobb hatással.
 
Rockbook: Ezek szerint te javasoltad AGGI-nak, hogy dolgozza fel a Life’s a Gas-t?
 
Terry V: Nem, ez abszolút az ő ötlete volt. Sokat beszélgettünk a zenei hatásainkról és kíváncsi volt, hogy én miket hallgattam fiatalabb koromban, ezért megmutattam neki az Electric Warrior albumot, ami az első glam rock lemeznek tekinthető. Amikor Amerikában megjelent ez a műfaj a 80-as években, mi Angliában nem is tartottuk azt glam rocknak, hanem theatre rocknak neveztük, mert teljesen más volt. Angliában ez egy életérzés volt és bár a zenekarok nagyon különböztek egymástól, a rajongók mindegyiket szívesen meghallgatták, mert szerették a műfajt.
 
 
Rockbook: Voltál valamilyen koncerten gyerekkorodban Londonban, ami nagy hatást gyakorolt rád?
 
Terry V: Megint csak a T. Rex-et kell mondanom.  Teljesen az őrületbe kergettem anyukámat, mert folyton róluk beszéltem, ezért inkább elvitt egy koncertjükre, hogy végre békén hagyjam. (nevet)
 
Rockbook: Angliában kezdtél zenélni?
 
Terry V: Igen, az első zenekarom londoni volt és egy japán gitáros is játszott benne, akinek haza kellett utaznia és ott megmutatta a demóinkat egy kiadó embereinek, akik ezután azt kérték, hogy repüljek én is Japánba, ahol lemezszerződést kaptam és oda is költöztem néhány évre. Szerettem ott élni és turnézni.
 
Rockbook: Utána már Magyarországra jöttél, vagy visszamentél Angliába?
 
Terry V: Visszamentem, de őszintén szólva Japán után már nem igazán éreztem ott jól magam, aztán egyszer csak felbukkant az életemben Magyarország. Rendszeresen jártam ide és nagyon megszerettem. Tetszett az itteni életmód, a magyar ételek és az időjárás is. Rájöttem, hogy teljesen felesleges állandóan ide-oda utazgatnom, ha ennyire szeretek itt lenni, ide kellene költöznöm és így is tettem nagyjából 16 éve.
 
Rockbook: Miután ideköltöztél, rögtön elkezdtél bandákat vagy zenésztársakat keresni?
 
Terry V: Nem rögtön, de hamar sok zenészbarátom lett, akiket nagyon tisztelek és jónak is tartok, de nem egyszerű összehozni egy bandát. Ráadásul azt vettem észre, hogy sokan vannak, akik igazi rocksztárnak tűnnek, de nem tudnak játszani, mások pedig fantasztikusan játszanak, de úgy néznek ki, mint egy bankigazgató. (nevet) Úgyhogy hosszas gondolkodás után végül arra jutottam, hogy inkább valami mást kellene csinálnom a zenekarozás helyett és jó lenne találni valakit, akinek segíthetek végigmenni ezen az úton. Egy ideig keresgéltem, aztán megismerkedtem AGGI-val és tudtam, hogy őt kerestem, mert benne van meg az az erő, elhivatottság és kitartás, ami a célok eléréséhez kell, és nekem ez volt a legfontosabb. Persze nem mellékes az sem, hogy kiváló zenész és most már dalszerző is, de az is legalább ennyire számít, hogy tesz azért, amit szeretne, nemcsak otthon ül tétlenül és vár a csodára.
 
 
Rockbook: Kezdettől fogva az volt a terv, hogy nemcsak AGGI menedzsere, hanem a gitárosa is leszel?
 
Terry V: Először úgy gondoltuk, hogy menedzserként és dalszerzőként dolgozom majd vele és nagyjából AGGI-val egykorú zenészeket keresünk a bandába, de végül ezt elvetettük, mert a fiatal zenészeknek mindenről megvan a maguk elképzelése, ami persze csodálatos dolog, de mi már pontosan kitaláltuk, hogy mit szeretnénk. Megnéztünk egy csomó koncertfelvételt más énekesnőktől, például Avril Lavigne-től és Pinktől, mert sokat lehet tanulni tőlük, és főleg Avrilnél tűnt fel, hogy 17 évesen még egy-két évvel idősebbekkel játszott, aztán 25 évesen már 30 felettiekkel, most pedig 40-50 körüliekkel, mivel az a fontos, hogy a lehető legjobb zenészek legyenek vele. Ha egy fiatal énekesnő áll a színpadon, úgysem minket néz senki. Rájöttem, hogy sok időt és energiát spórolhatok meg, ha egy új gitáros keresése és betanítása helyett inkább én játszom. Így arra is jobban oda tudok figyelni, hogy a produkció igazán jó legyen és sokkal gyorsabban haladhassunk előre.
 
Rockbook: Annak is ez az oka, hogy AGGI tulajdonképpen szólóelőadó?
 
Terry V: Igen, szerintem egyértelműen az. Az én szerepem igazából csak azért fontos, hogy zeneileg minden a helyén legyen és persze a koncerteken nagyon jó, hogy ott van a basszusgitárosunk és a dobosunk, Beni és Bence. Mindhárman azon vagyunk, hogy biztosítsuk a megfelelő hátteret AGGI-nak, de úgy gondolom, hogy ő egy szólóelőadó, aki mögött egy stabil zenekar áll.
 
Rockbook: Hogy kezdődött a közös dalszerzés nálatok?
 
Terry V: Mindenekelőtt nagyon sokat beszélgettünk, mert fontos tudni, hogy mi érdekli a másikat, mi okoz neki örömet, vagy éppen mi dühíti fel. Enélkül képtelenség dalokat írni neki. Először tőlem jöttek az ötletek, de AGGI is nagyon hamar beszállt. Eleinte a szövegekhez javasolt témákat, amelyeket aztán én öntöttem végleges formába, de nem sokkal később már ő is teljes szövegeket írt, sőt, az újabb daloknál már a zeneszerzésben is részt vett, aminek nagyon örülök, hiszen ez is mutatja, hogy folyamatosan fejlődik és ahogy már mondtam, a megfelelő hozzáállás is megvan nála. Az egyik kedvenc dalunk a Tomorrow, amit együtt írtunk, és éppen arról szól, hogy miért várnánk mindig a holnapra, ha már ma is elérhetünk valamit.
 
 
Rockbook: Milyen menedzsernek lenni Magyarországon?
 
Terry V: Érdekes! smiley Az itteni rockzenei színtér teljesen más, mint az összes többi. Elég zárt közeg, de vannak ígéretes dolgok. A Rock FM-nek sajnos vége lett, de azonnal megjelent a Rocker Rádió és máris népszerű, ami bizonyítja, hogy az emberek igenis szeretnének rockzenét hallgatni. Gabi (Kalácska Gábor) pedig kiírt egy szavazást is, hogy legyen-e új zenekarokat bemutató hétvége és a visszajelzésekből egyértelműen kiderült, hogy a hallgatók nagyon örülnének ennek. Sok magyar rádióra jellemző, hogy csak régi zenéket játszanak és nem adnak esélyt az új előadóknak, de szerencsére most változhat ez a helyzet, ami nemcsak a Rocker Rádiónak, hanem az egész magyar zenei életnek jót tenne, mert új ajtókat nyithatna meg.
 
Rockbook: Milyen egy menedzser átlagos napja? Mert szerintem sokan úgy képzelik, hogy az egyik kezével e-maileket ír, a másikkal pedig telefonál.
 
Terry V: Azzal kezdődik, hogy hatkor felkelek és főzök egy kávét. (nevet) Aztán megnézem a YouTube-statisztikákat, az időbeosztásunkat és az ütemtervünket. Ráadásul nekem nem elég, hogy az egyik kezemmel gépelek, a másikkal pedig telefonálok. Kell egy harmadik is, amivel dalokat írok. smiley Szerencsére van egy kis házistúdióm, ami nagyban megkönnyíti a dolgunkat, mert ott bármikor könnyen fel tudjuk venni a demókat. Igaz, a szomszédok nem annyira szeretik a dobokat. (nevet)
 
Rockbook: AGGI említette a vele készített interjúnkban (klikk ide!), hogy korábban játszott egy iskolazenekarban, de szerintem sajnos összességében nem túl jó a zeneoktatás helyzete Magyarországon. Te mit gondolsz erről?
 
Terry V: Sajnos tényleg nem az, és sok helyen az alapvető felszerelések sem állnak rendelkezésre, így a gyerekeknek esélyük sincs a zenélésre. AGGI-val kétszer is voltunk a középiskolában, ahova járt és ahol játszott is az iskolazenekarban, ami még mindig működik, ráadásul egy matektanár csinálja, akinek szívügye a zene. Fantasztikus volt látni, hogy a gyerekek milyen boldogok voltak, amikor együtt zenélhettek, hiszen ez a legjobb dolog a világon. Persze maga a produkció még elég nyers, de egyértelműen látszik, hogy a gyerekek nagyon tehetségesek, csak szükségük van valakire, aki segít nekik abban, hogy ezt igazán meg is mutathassák. Az viszont nagyon szomorú, hogy az iskolák nem fordítanak elég pénzt a zeneoktatásra, annál is inkább, mert a zene szorosan kapcsolódik a matematikához és részben a fizikához is. A gyerekek akkor tanulnak meg valamit, ha tetszik nekik és élvezik, és egyébként sem az a legfontosabb, hogy mit tanulunk meg az iskolában, hanem az, hogy elsajátítsuk a tanulás képességét. Angliában jobb a helyzet ezen a téren, minden iskolában vannak hangszerek és felszerelések a zeneórához, amiből én egyébként megbuktam. smiley
 
Rockbook: Éppen a Vác FC serlegekkel és kupákkal teli klubhelyiségében beszélgetünk. Ezek szerint a foci is fontos része az életednek a zene mellett?
 
Terry V: Amióta gyerekkoromban felfedeztem a rock and rollt, nem követem túl alaposan a focit, a váci csapatnál viszont vannak barátaim, így szívesen megnézem velük a hazai meccseket, ha éppen van időm kimenni. 
 
 
Rockbook: Játszottatok már a Hooligans és Paddy and the Rats vendégeként, akik a legnépszerűbb magyar bandák közé tartoznak. Te kerested meg őket menedzserként?
 
Terry V: Tulajdonképpen igen, de nyilvánvaló, hogy az ilyen népszerű és elismert csapatok nem engedhetik meg maguknak, hogy olyan előzenekart válasszanak, ami nem jó, hiszen fontos, hogy a közönség számára az egész este kellemes élmény legyen és megfelelő hangulatba kerüljenek, mire a kedvenceik színpadra lépnek. Hatalmas elismerés számunkra, hogy ezek a zenekarok úgy ítélték meg, hogy AGGI elég jó ahhoz, hogy előttük játszhasson, annak ellenére, hogy csak pár koncertje volt addig és még albuma sem jelent meg és természetesen neki is fontos, hogy megtapasztalja, milyen érzés nagy színpadokon játszani. Persze kis underground klubokban is jó zenélni, de mindenki arról álmodik, hogy nagy helyeken játszhasson és aztán visszatérhessen a kicsikbe, miután már befutott. smiley
 
Rockbook: Mik a további terveitek?
 
Terry V: Igyekszünk tovább haladni ezen az úton. Idén új dalok és klipek is jönnek, illetve felkérést kaptunk egy japán turnéra, ugyanis AGGI egyre népszerűbb náluk és saját havi műsora van az FMrarán, méghozzá abban az időpontban, amikor a legtöbben hallgatnak rádiót, miközben hazafelé tartanak a munkából, de az interneten is elérhető az élő adás, így a világ bármely részéről be lehet kapcsolódni. A turnéfelkérés pedig azért jött, mert a japán hallgatók jelezték, hogy szeretnék élőben is látni és hallani AGGI-t, de az is nagy elismerés volt, hogy Toshi, a Guyatone és a DeMont Guitars vezetője – amelynek AGGI az egyik endorsere -, tőle kérdezte meg, hogy mi legyen az új gitárpedáljuk neve, ami így végül Igazi lett, úgyhogy egy magyar nevű pedállal játszhatnak majd a japán gitárosok.
 
Ezenkívül lesz egy interjúnk egy brit rádióban és ha már kiutazunk, megnézünk néhány stúdiót is, mert szeretnénk ott is felvenni valamit, az egyik klipünket pedig a tervek szerint Németországban forgatjuk majd.
 
Rockbook: Most is dolgoztok új dalokon?
 
Terry V: Igen, az első album anyaga gyakorlatilag megvan és már dolgozunk a második lemez dalain, mert szeretnénk, ha minél nagyobb lenne a repertoár. Éppen a megfelelő kiadót keressük, mert bár manapság már nem divat, mi azért szeretnénk, ha kézzel fogható formában is elérhetőek lennének az albumok, ugyanakkor nem fogunk igent mondani akármilyen ajánlatra, hiszen AGGI jövőjéről van szó.
 
Rockbook: Újabb koncertek is várhatók?
 
Terry V: Mindenképpen! Épp most mérjük fel a lehetőségeket, mert szeretnénk minél több városban fellépni, és már konkrét tervek is vannak, úgyhogy érdemes figyelni AGGI Facebook-oldalát, mert hamarosan kiírjuk az új koncertdátumokat!
 
AGGI elérhetőségei: Facebook, YouTube, Spotify, Instagram
 
 
Fotók: Bardócz Letti, Bozó Zsuzsanna, Milisics Ági
 
Tóth Mátyás