Bejelentkezés

x
Search & Filters

Marilyn Manson mindent beleadott és kifejezetten odatette magát - 2017.07.20. Budapest Park (koncertbeszámoló)

Amikor a Budapest Park bejelentette, hogy tizenkét év után visszatér Budapestre Marilyn Manson, sokan felkapták a fejüket, és nem meglepő, hogy a koncert hamar teltházas lett, azt viszont nehéz lett volna előre megjósolni, hogy mit is várhatunk ezen az estén, ugyanis Manson egyaránt produkált legendásan ütős és legendásan pocsék fellépéseket az évek során, és csak remélni lehetett, hogy ezúttal a jobbik arcát mutatja.

A The Black Heart Rebellion koncertjéből csak az utolsó hangokat sikerült elcsípnem, de úgy tűnt, a közönség jól érezte magát, és többeknek is ismerős lehetett a zenekar, ugyanis tavaly már jártak nálunk a Dürer Kertben, ha pedig jövőre is jönnek valahova, talán én is látom majd őket.

Rég volt már az, amikor Marilyn Manson berobbant a köztudatba, elsősorban azzal, hogy sokkolni tudta az embereket, egyrészt magával a dalaival, másrészt pedig a megjelenésével, a színpadi viselkedésével és minden mással, amit ehhez az „imidzshez” kitalált. A recept eleinte jól működött, aztán az évek során már egyre kevésbé, ugyanis a közönség ingerküszöbe megnőtt, ráadásul annyian próbálták sokkolni őket, hogy egy idő után ez már gyakorlatilag senkinek sem sikerült, ezért többen inkább fel is hagytak az erre irányuló külsőségekkel.

 

 

Marilyn Manson viszont nem tartozik közéjük: ő továbbra is maradt a tőle megszokott vonalnál, és cseppet sem volt meglepő, amikor fél kilenc körül előbukkant a vörös fények közül hosszú bőrkabátban, necc pólóban és latexnadrágban. Az viszont már annál meglepőbb volt, hogy tette mindezt az 1994-es Revelationnel, ami ha minden igaz, most először hangzott el élőben, és az is nagy ovációt váltott ki, hogy ezt a This Is the New Shit követte.

Egy ilyen nyitásra joggal lehetne azt mondani, hogy Manson nem viccel, de az igazság az, hogy valójában nagyon is viccel, méghozzá elképesztően jó érzékkel és úgy, hogy a „poén” igazán betaláljon. Persze akár azt is mondhatnám, hogy (anti)hősünk csak azt csinálja, amit a közönség elvár tőle, hiszen amikor a keze ügyébe került egy piros bugyi, nem lehetett kérdés, hogy ő magára húzza azt, és naná, hogy így is történt.

A mOBSCENE és a The Dope Show aligha okozott meglepetést bárkinek is, ezek gyakorlatilag kötelező „kellékei” egy Manson koncertnek. És ha már a kellékeknél tartunk: a színpad közepén elhelyezett hatalmas trón elképesztően jól nézett ki és valószínűleg senki sem bánta, hogy a dobos és a billentyűs kiszorult a színpad jobb oldalára. Ezenkívül a mikrofonok sem voltak hétköznapiak: akadt köztük boxerrel, késsel és kereszttel díszített darab is.

 

 

A Great Big White World és a No Reflection után a gitárosok kaptak néhány percet a kibontakozásra, amiről erős túlzás lenne azt állítani, hogy minden idők legjobb szólója volt, de talán ebből is sejteni lehet, hogy ezután valami igazán nagy durranás jön, és valóban: Manson gólyalábakon tért vissza a színpadra és jöhetett az a dal, amit tényleg garantáltan mindenki ismer, a Sweet Dreams.

Manson egyébként többször is bement a backstage-be két szám között, hogy átöltözzön az adott dalhoz megfelelőnek ítélt ruhába, ami még ha talán kissé felesleges is, az ő produkciójához kétségkívül hozzátartozik, azt viszont megbocsáthatatlan tartom, hogy ez alatt percekig nem történt semmi a színpadon és a zenekar csak tanácstalanul álldogált. Ilyet nem lehet csinálni, főleg 2017-ben, amikor mindenki azonnal nyúl a telefonjáért, hogy megnézze, mit csinálnak az ismerősei.

Ugyanakkor ezt leszámítva nem igazán lehetett hibát találni a koncertben: Manson mindent beleadott és - különösen ahhoz képest, hogy egyes koncerteken szinte értékelhetetlen teljesítményt nyújtott - most kifejezetten odatette magát, ráadásul végig fantasztikus volt a hangulat, ami már csak azért is fontos, mert ez volt az idei Heaven Upside Down turné első állomása.

 

 

A Disposable Teens, a Deep Six és persze az elmaradhatatlan The Beautiful People mellé befért két új dal is, a We Know Where You Fucking Live és a Say10, amiből egy rövid részlet már kikerült a netre még pár hónappal ezelőtt. A ráadás a Tourniquetből és a Coma White-ból állt, majd Manson és zenekara hirtelen levonult a színpadról, amit persze a tíz órai időpont indokolt (a csendrendelet szerint legkésőbb addig lehet élő zene szabadtéri helyszínen), de talán Chester Bennington megrázó halálhíre is közrejátszott (cikk itt).

Lehet, hogy Marilyn Manson 2017-ben már nem olyan sokkoló, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt, az viszont biztos, hogy minden külsőséggel együtt nagyon szórakoztató, amit csinál, és azt is pontosan tudja, hogy mit kell csinálnia. Reméljük, a következő budapesti koncertre nem kell majd újabb tizenkét várni.

 

A koncerten elhangzott dalok:

 

01. Revelation
02. This Is the New Shit
03. mOBSCENE
04. The Dope Show
05. Great Big White World
06. No Reflection
07. Gitárszóló
08. Sweet Dreams (Eurythmics cover)
09. Disposable Teens
10. We Know Where You Fucking Live
11. Deep Six
12. The Beautiful People
13. SAY10

Ráadás:

14. Tourniquet
15. Coma White

 

További fotókhoz klikk ide! >

 

 

Tóth Mátyás

 

Fotók: Katona Eszti