Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Meg lehet ezt írni rádióbarátra, de minek?” - The Scarlet interjú



Az utóbbi években itthon is egyre népszerűbbek lettek az ír zenét különféle más stílusokkal keverő csapatok. A The Scarlet a keményebb, punkosabb vonalat választotta, de a lágy dallamok sem hiányoznak a zenéjükből.  A banda két tagjával, Julival és Danival beszélgettünk.

Rockbook: Mikor és hogyan alakult a zenekar?

Dani: Három és fél éve történt, akkor az előző gitárosunkkal, Tóth Andrással nagyon bennünk volt a késztetés, hogy jó lenne zenélni, aztán egyesével jöttek a többiek. Julit például a fuvolatanárna ajánlotta, a hegedűsünkre, Dominikára pedig egy netes zenészportálon akadtunk. Először egy akusztikus formációt csináltunk, de éreztük, hogy punkrockosabb hangzásra kellene váltanunk, és ez 2013 tavaszán meg is történt. Innen datáljuk a zenekart is. A basszerosunkat, Aurélt az egykori LochNesz gitárosa, Csuvi ajánlotta, Gábort, a dobosunkat pedig a Hubay Jenő zenesuliból vettük be. Ő még csak 16 és fél éves volt akkor.

Rockbook: Már az elején is voltak saját dalaitok?

Dani: Igen. A mai napig megvan az első setlistünk, 11+1 dal, amelynek a fele már saját volt, a többi pedig feldolgozás, pl. a Drunken Sailor.

Rockbook: Az angol nyelv egyértelmű volt?

Juli: Én sok angol és magyar nyelvű dalt is szeretek, a másik zenekarommal, ami egy akusztikus csapat, vannak is magyar dalaink, és egyszer akár mi is kísérletezhetnénk ilyesmivel.

Dani: Szerintem viszont ehhez a zenéhez az angol jobban passzol, sokkal univerzálisabb nyelv. Ha valaki magyarul ír, annak vagy úgy kell csavarnia a rímeket, mint a Junkiesból Szekeres András vagy a Fish!-ből Kovács Krisztián, vagy olyan költőien, mint Kiss Tibi a Quimbyből. Angolul szerintem minden szempontból jobb nekünk.

Rockbook: Hogy írjátok a dalokat?

Juli: Ő írja!

Dani: (nevet) Egyébként tényleg.

Rockbook: Ha már szóba került a Midnight Avenue, nagylemez is várható a közeljövőben tőletek?

Dani: Idén mindenképpen, mert sok olyan dal van, amit a koncerteken játszunk, de felvenni még nem tudtunk. Akad köztük olyan, amit már többször is átírtunk. Ezek mellé persze folyamatosan készülnek az újabb és újabb dalok, amiknél Drunken Scallywag illetve a Phoenix irányába indultunk el, vagyis a kicsit marconább hangzás felé. Nekünk az áll jobban, ha a lágy fuvola- és hegedűdallamok mellé zúzást teszünk. Meg lehet ezt írni rádióbarátra, de minek?
 

 

Rockbook: Hány koncertetek van egy évben?

Dani: Az első évben kevesebb, mint tíz koncertünk volt. Májusban összeállt a csapat és egy hónap alatt felkészültünk az első egyórás koncertünkre. A második már a Szigeten volt. A következő évben 35-40 koncertet adtunk. Idén május végéig járunk 21-nél. A bandán belül megbeszéltük, hogy hány koncertet vállalunk havi szinten, mert másra is kell az idő. Két koncerthétvége, két szabad. Nagyjából ez a mostani havi limitünk. Ez minket feltölt, megkapjuk azt a zenei élményt, amit szeretnénk, ugyanakkor jut időnk másra is.

Rockbook: Ti szervezitek a koncertjeiteket?

Juli: Ő szervezi!

Dani: A kisebb klubkoncerteket igen, de egyébként azt vettük észre, hogy a Midnight Avenue óta több felkérést kapunk, amiből én azt szűröm le, hogy minél több kiadványa van egy zenekarnak, annál inkább felfigyelnek rá.

Juli: Egyébként sokan mondták, hogy a lemezen annyira nem jöttek be nekik a dalok, de élőben meg tök jó bulit csináltunk, és visszahívnak minket, vagy mondják, hogy lesz valahol egy rendezvény, ahol játszhatnánk.

Rockbook: Honnan jött az ötlet, hogy kipróbáljátok az utcazenélést?

Juli: Én elég sokat utcazenéltem, nekem nem kipróbálás volt, hanem visszatérés. Nagyon tetszett, tök jó hangulata van, sokkal szabadabb, és nem is kell mindig játszanunk. (nevet) Az utcazenélések utolsó harmadát már a barátaimmal töltöm.

Dani: Egy kicsit olyan ez, mint egy mini, unplugged Scarlet-fesztivál. Ugyanazt csináljuk, mint a koncerteken, de mégis más. Ugyanazt érzem ilyenkor, mint amikor 14-15 évesen kimentem a Deákra, fogtam két üveg bort, vittem a gitárom, volt valaki, aki beszállt mellém, és énekeltünk meg ittunk.

Juli: Az egyik alkalommal a közönségünk megszavazta, melyik legyen az a három dal, amit megtanulunk. Ezt többé-kevésbé sikerült is hoznunk. De egyébként mindig van egy pont, amikor a az utcazenélés átmegy egy nagy közös bulizásba.

Rockbook: Juli, neked egyértelmű volt, hogy ilyesmi zenével foglalkozz?

Juli: Nem, én csak komolyzenét játszottam nagyon sokáig. 16 éve járok zeneiskolába, úgyhogy elsőre fura volt, de most már megszoktam és nagyon szeretem.

Rockbook: A külföld bandák közül kik a követendő példák a számotokra?

Dani: Ebből a műfajból az Alestorm a szívem egyik csücske, bár az metálosabb. Bár ami a metált illeti, a bandán belül a Powerwolf az egyik nagy kedvenc.

Juli: Én szeretem a Flogging Molly-t is, de inkább elektronikus zene párti vagyok.

 

 

Rockbook: Klipet terveztek a közeljövőben?

Dani: Tervben van egy új klip, az első olyan, amit nem a Scarlet forgat le. Ennyit spoilereznénk most el. Láttak már hasonlót az emberek, de tőlünk még biztosan nem.

Az eddigi klipekben azzal kísérleteztünk, hogyan is néz ki a mi képi világunk és hogyan jelenjünk meg mi a videón. Élőben tudjuk, hogyan jelenünk meg: hol józanul, hol részegen. (nevet) Ez most totál más lesz.

Rockbook: A szülinapi koncertre másképp készültök, mint egy sima bulira?

Dani: Tavaly avattuk fel az A38 tetőteraszát. Most is lesznek extra műsorelemek, plusz tavalyról is visszahozunk ezt-azt, ráadásul ismét velünk lesz Hajdu Kriszti az O'Neillsből. Próbálgatjuk a határainkat, hogy mikre vagyunk képesek. Egy biztos: felejthetetlen élményt szánunk az A38-as közönségnek!

A zenekar Facebook oldala.

A szülinapi koncert Facebook eseménye

 

 

Tóth Mátyás