Melodikus death metal Németországból – Night In Gales: 'Shadowreaper' lemezismertető
Új lemezzel jelentkezett a melodikus death metal-ban utazó Night In Gales zenekar. A közel harminc éve regnáló társaság tántoríthatatlanul járja a maga útját.
A Night in Gales zenekarral való ismeretségem több mint húsz éves. Azért, hogy tárgyilagosak legyünk, be kell vallanom, talán csak az első lemezüket hallottam, viszont egy koncertjüket láttam, méghozzá 2000-ben a győri Nephilim fesztiválon, ami a vidámparkban volt- hol másutt lenne egy metal fesztivál -, szóval ők voltak a második nap egyik fellépője, többek között a Cannibal Corpse előtt. Arra emlékszem, hogy egy energikus, fiatal banda volt, a cimborákkal pedig elégedetten nyugtáztuk, hogy jó koncertet adtak.
Az 1995-ben alapított együttes a kilencedik albumát adta ki, akik akkoriban olyan zenekarokkal turnéztak, mint az In Flames, Hypocrisy, a Death vagy Cradle Of Filth. A Basten tesók, akik gitáron játszanak, Frank és Jens - utóbbi jegyzi a dalokat is -, illetve Tobias Bruchman basszusgitáros a kezdetektől a zenekar tagjai, Christian Michael Müller viszont már egyszer elment, de 2016 óta újra ő az énekes, ergo őt és Adriano Ricci dobost, aki 2005-ben érkezett, nem láthattam azon a bizonyos győri fellépésen.
Olvastam róluk, hogy tiszta dallamos death metalt játszanak, old school módon. Nem tudom pontosan ezt így mikor határozták meg, de azért ez a zene elég durva, vastag hangzású, kissé koszos, sűrű megszólalású. Közrejátszik ebben, hogy Christian Michael Müller énekes black/death-es éneke, néha kicsit hisztérikus is és egy síkon mozog, de azért némi dallamkezdemény előfordul a dalokban. Például az album egyik legjobb dalában, az amúgy ütős The Nihilist Delta-ban és ugyanez fellelhető a húzós, tempós, jól felépített Spirals-ban is.
A lemez legjobb dala viszont az izgalmasabb, bólogatós és gyorsabb részek váltakozásával operáló Dead Inside.
Valami ilyesmi fedezhető fel a Sculptured And Defleshed-ben is. Az albumon szinte mindenhol megtalálható egy vezér gitárdallam, arra építik rá a szerzeményeket. Vannak jó ötleteik, az biztos. Amúgy is borzasztó erős a két Basten játéka, de dicsérni lehet Adriano Ricci dobost is.
Harminc év alatt kilenc albumot kiadni egészséges tempónak tűnik, de azért némileg árnyalja a képet, hogy 2001 és 2018 között csak két mű született. Ennek megvan az oka, nevezetesen, hogy ők inkább barátokként zenélnek, mint profi zenészekként - a profi most nem a zenei és hangszeres tudásukra vonatkozik, mert az amúgy profi -, hanem hogy ilyen-olyan okokból tartottak szüneteket. Olvastam róluk, hogy a zenét ők nem munkának tekintik, viszont így azt tehetik, amit akarnak, és ahogy akarják, nincs bennük meg az ambíció, hogy ebből éljenek.
Nem tudom, hogy ismét találkozom-e velük még koncerten, de a Shadowreaper lemez teljesen rendben van.
Ja, és a vidámpark már nincs meg.
Az album dallistája:
01. Into The Evergrey
02. The Horrors of Endlessness
03. Open The Sun
04. Nihilist Delta
05. Spirals
06. Dead Inside
07. Window to the End
08. Sculptured and Defleshed
09. Walk Of Infinity
Fodor Attila
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
