Bejelentkezés

x
Search & Filters

Méltatlanul alulértékelt gitárosok



Rengeteg nagyszerű gitáros van a rock-metal világában, de éppen emiatt elkerülhetetlen, hogy bizonyos zenészekre - bármilyen tehetségesek és zseniálisak is - kevesebb reflektorfény vetüljön, mint társaikra. Ez a helyzet az alábbi kilenc nagyszerű gitárossal is, akik tudásuk ellenére méltatlanul alulértékeltnek számítanak.
 
- Ty Tabor: a King's X-ről összességében is elmondható, hogy méltatlanul kevés figyelmet kapnak, pedig egy remek bandáról van szó, amelynek kreatív agya éppen a szóban forgó gitáros, Ty Tabor, aki teljesen egyedi hangzást alakított ki bluesos és fúziós jazzes hatásainak köszönhetően.
 
 
 
 
- Alvin Lee: bár a Ten Years After első nekifutásra nem húzta túl sokáig, Alvin Lee így is igazán kreatív és innovatív virtuóznak számított a 60-as, 70-es években, ezért is fájó, hogy nem kapta meg a kell elismerést ezért.
 
 
 
- Danny Gatton: Gatton mesteri érzékkel ötvözte a countryt, a rockot, a bluest, a rockabillyt és a jazzt és ha a helyzet úgy hozta, még egy sörösüveggel is zseniálisan szólaltatta meg a hangszerét.
 
 
 
- Tom Scholz: Scholz eredetileg mérnöknek tanult és csak kedvtelésből, saját maga szórakoztatására kezdett el zenélni és produceri munkát végezni - az ő közreműködésével készült többek közt a Boston debütáló albuma is. Tom sosem élt igazán rock 'n' roll életet, így talán ez is közrejátszott abban, hogy nem sikerült elérnie az őt megillető sztárstátuszt.
 
 
 
- Alex Hutchings: Hutchings elsősorban turné- és session zenészként tevékenykedik, jelenleg pedig Steven Wilson zenekarának tagja. Alex több szólódalt is írt már, egy saját album azonban még várat magára, pedig talán pont erre lenne szüksége ahhoz, hogy még szélesebb körben elismerjék.
 
 
 
- Brad Gillis: a 80-as évek elején és közepén jó néhányan megfordultak Ozzy Osbourne csapatában, és Gillis is közéjük tartozott: nem sokkal Randy Rhoads halála után érkezett, hamarosan pedig távozott is, de egy kiadványon így is hallhatjuk virtuóz játékát: a Speak Of The Devil című koncertalbumon.
 
 
 
- Robin Trower: a Procol Harum sosem kapta meg a neki járó elismerést, pedig a progresszív rockbanda igazi úttörőnek számított a 60-as évek végén és a 70-es évek elején, nagyrészt Trower-nek köszönhetően. A gitáros már 75 éves, de manapság is aktívan zenél és alkot.
 
 
 
- Peter Green: a Fleetwood Mac a legsokszínűbb zenekarok közé tartozik és ebben Green-nek is bőven megvan a maga szerepe, hiszen ő volt a banda eredeti gitárosa és olyan dalokban mutatta meg tehetségét, mint például az Oh Well. Green 1970-ben szállt ki a Fleetwood Mac-ből, és bár a mai napig zenél, az elmúlt évtizedekben nem irányult rá túl nagy figyelem.
 
 
 
- Jeff Healey: Healey nemcsak nagyszerű gitáros, hanem igazi művész is volt, aki annak ellenére alkotott maradandót, hogy még csecsemőkorában elvesztette a látását. Jeff emiatt úgy játszott, hogy az ölébe fektette a gitárját, ami már önmagában egyedi hangzást eredményezett. Sajnos túl korán, mindössze 41 évesen hunyt el 2008-ban, de így is igazán színes és izgalmas életművet hagyott maga után.