Bejelentkezés

x
Search & Filters

Mély líraiság az elengedésről és visszavárásról. - Köteles Leanderrel készített közös dalt a HÉT JEL



Pontosan két hónapja adtunk arról hírt, hogy a HÉT JEL háza táján nagy a mozgolódás. Készül az új lemez, be is mutattuk az első dalt a Vérrel írva című lemezről, Pócsi Pisti pedig már akkor jelezte, hogy fiókban a következő szerzemény, és csak a megfelelő időpontot várja a bemutatkozásra.
 
Pócsi István
 
Rockbook: Ez a megfelelő pillanat?
 
Pócsi István: Az igazat megvallva egy olyan szerzeményről beszélünk, aminek soha nem lesz megfelelő pillanata. Ha napos az idő, akkor azért nem klappol, ha borús, esetleg gondterhelt napokat élünk, akkor azért nem megfelelő az Üresen maradt lapokat publikálni. Viszont a végtelenségig sem húzhattam, hogy leteszem a hallgatók elé. Két hónappal az Éltető elengedés után elég idő telt el, hogy őt is útjára engedjem.
 
Rockbook: Egy posztodban egészen pontosan körülírtad, hogy mikor is született a dal, utaltál az apropóra is. Erről beszélhetünk konkrétabban?
 
P.I.: A dal azon a péntek éjszakán született, amikor egy nagyon kedves zenész barát itt hagyott minket. Amikor írtam a dallamot és a szöveget, még nem tudtam, hogy elhunyt. Másnap reggel kaptam a hírt, és valami elképesztő mélységgel lettek tele a sorok. Sokat gondolkodtam azon is, hogy egyfajta emlékdalnak felajánlom a tiszteletére, de egy percig sem akartam a tragédia hullámait kihasználva publikálni. Az élet is úgy hozta, hogy várakozni kellett, így az Üresen hagyott lapok levált erről a fajta vonalról. Az idő múlásával pedig egyre több mindenkihez kezdett el szólni. Nem csak olyanokhoz, akik az elmúlt időszakban elhunytak. Sőt, sokkal inkább olyanokhoz, akik csak elfordultak az emberi kapcsolatoktól. Számukra nyitva áll az ajtó.
 
Rockbook: Köteles Leanderrel dolgoztatok együtt. Ha az ő nevét írjuk, akkor hangos gitárok és kiabálás jut elsősorban eszünkbe. Ebben a szerzeményben azonban ennek nyoma sincs.
 
P.I.: Az gondolja, hogy Leander csak kiabálni tud, aki nem ismeri igazán az alkotásait, a lelkét. Zeneileg egy zseniről beszélünk, akiben a zeneiség fantasztikusan mélyen gyökerezik. Annak mélységével és magasságaival együtt. Imádom a zongorajátékát, azokat a hangszerelési megoldásait, amik csak rá jellemzőek. Amikor megmutattam neki a demót, egyből igent mondott, és nem is kellett sokat várni arra, hogy elkészítse a hangszerelést. Egy kedd éjszaka küldte az általa megálmodott változatot. Már alig bírtam ébren maradni, de kivártam. Meghallgattam, és lefagytam. Az az érzésem támadt, hogy megszületett a 21. század Fényév távolsága. Ha Kaszás Attila még itt lenne közöttünk, biztosan megmozgatnék minden követ, hogy ő elénekelje ezt a dalt.
 
Leander zeneiségére visszatérve pedig elmondhatom, hogy lelkének a szép oldalát vette elő, amiben éppen úgy ott bujkál a feszültség, amit zseniálisan kezel.
 
Köteles Leander
 
Rockbook: Most nem forgattatok, hanem egy kész filmet vettél alapul, ahol a téma, hogy finoman fogalmazzak: kényes. Hogyan kapcsolódik a szöveg, a gondolat ehhez a képi világhoz?
 
P.I.: Tóth Barnabás Elmenetel című kisfilmjét választottam. Barnát régről ismerem, rendezői kvalitásával is tisztában vagyok. Elég, ha csak annyit mondok, hogy két alkotása is állt már az Oscar előszobájában. Ezt a filmjét ismertem, láttam, és többször is beleborzongtam. Amikor a dal közel végleges változata elkészült, egyszerűen bevillant ez a képi világ. Össze próbáltam a dalt a filmmel, és egyszerűen azt éreztem, hogy működnek együtt. Barna nagyon gyorsan reagált a felkérésemre, és megkaptam az engedélyt a film felhasználására.
 
A téma? Nos, ez lesz az örök kérdés. A film egyik eredeti dimenziója az abortusz. Ettől sokkal mélyebb az eredeti üzenet, de az a klipből nem fog kiderülni. Az, hogy ezt a témát társítottam, csupán egy érzelmi kapcsolódás: elmúlás, elvesztés, vágyakozás. Ezeknek a dolgoknak rengeteg aspektusa van, és sokféle képpen lehet ábrázolni. Az Elmenetelben Barnáék valami iszonyatos mélységgel nyúltak a témához. Az ő üzenetükre én nem szeretnék reflektálni, talán jogom sincs hozzá. Én valahogyan kódoltam, és ezt tettem most le az asztalra.
 
 
Rockbook: Nem vékony jég erről a témáról akár csak ilyen formában, de beszélni?
 
P.I.: Egy bizonyos oldalról tekintve bármiről vékony jég beszélni, vagy letenni az asztalra. Én se pro, se kontra nem foglalok állást. Egyszerűen leteszem, hogy ez is a része a mindennapokban. Tőlünk nyugatabbra, ettől sokkal kényesebb problémákat is feldolgoznak zenekarok. Lásd a Soen dalait, akik akár a nemi identitás megélése, vagy a gyerekbántalmazásról is készítettek klipet, sokkal durvább formában. Kimehettem volna egy forgató csoporttal „zombikat” filmezni a Hős utca környékére, azzal sem az lett volna az elsődleges cél, hogy pálcát törjek, vagy épp támogassak problémákat. Egy iszonyatosan gyors világot élünk, ahol igazából már semmit nem veszünk észre. Ha annyit érek el, hogy egyetlen percre, akár nemtetszést kinyilvánítva áll meg valaki, akkor is részsikert értem el.
 
Rockbook: Két dal publikus a lemezről, ezek nem a rockosabb vonalat mutatják. Lenyugodtál?
 
P.I.: Nem erről van szó. Ezek a szerzemények voltak az elsők, amik igazán megérettek arra, hogy megmutassam őket. Lesz bőven gitár, és duplázós dobolás, de most így alakul a Hét Jel élete, erről adok aktuális képet.
 
 
BP