Metal dalok, szirupos refrénekkel - Our Hollow Our Home: 'Hope And Hell' lemezismertető
Az Our Hollow Our Home 'Hope & Hell' című legújabb albuma szeptember 27-én jelent meg az Arising Empire kiadó gondozásában. A zenekarból két tömeges kivonulás történt – először 2023-ban, majd idén is, így már csak Tobias Young alapító tag maradt a bandában.
Az utóbbi időben a metalcore nagyon beütött nálam. Igaz, rengeteg zenekar mozog ebben a közegben. A nagy számok törvénye alapján, sok jó együttes van, de persze sok a nem jó is. A dolgot az sem könnyíti meg, hogy sok a hasonló produkció, mivel maga a műfaj is behatárolható keretek közt tevékenykedik. Mire is gondolok? Arra, hogy bevett sémák alapján alkotnak a zenekarok, ami áll valami riff féléből, erre jön az általában screamelős verze, majd egy jobb torkú -nem kevés esetben sablonos- énekes eldalol valami fülbemászó dallamos refrént. Ami vagy jó, vagy nem, mert néha a refrének eléggé izzadság szagúra sikerednek. Ráadásul mostanában mintha kimerülőben lenne a dallamtár, egyre többször emelnek be pop-os refréneket. Ettől olyan lesz, mintha valami fiú pop zenekar vendégeskedne a dalokban és őszintén megmondom, ez azért már átlépi az ingerküszöbömet. Nem beszélve arról, hogy mivel a gitárszólókat nem erőltetik túl, így a dalok közepe kicsit kiürül, oda általában csinálnak valamit, sokszor ilyen nyálas, érzelmes betéteket. Tisztelet a kivételnek. És akkor meg nem beszéltem a túltolt kétlábdobokról, illetve a kopogós, puffogós dobhangzásról. Még jó, hogy azzal kezdtem, hogy mennyire bejön ez a fajta muzsika.
A southamptoni Our Hollow Our Home búcsúalbuma a Hope and Hell, amely a negyedik a sorban. A zenekarból időközben mindenki kilépett, majd az egyetlen megmaradt tag, Tobias Young beszüntette a csapat működését, de ez az album még kijött.
Szóval, ahogy hallgattam, végig ott ült a vállamon egy metal kisördög és a metalvillájával böködte a fülemet, hogy ezt azért már még se! A másik vállamon meg ült egy metal angyal, aki szintén böködte a fülemet, hogy végül is ez nem olyan rossz, 2024-et írunk, nyitottnak kell lenni. Lepöcköltem magamról mindkettőjüket, és próbáltam inkább racionálisan megfogalmazni a mondókámat a lemezzel kapcsolatban.
Van itt egy angol együttes, akik amúgy tudnak bánni a hangszereikkel, dalokat is tudnak írni, jó ötleteik is vannak, meg is tudják a valósítani, a verzék tök jó metalosak, egészen a refrénekig. Ott aztán elrontanak mindent. Ugyanis ezek a refrének bántóan pop-osak, erőltetettek és az istennek nem marad meg az ember fejében. Nincs gitárszóló, helyette csinálnak valamit, a nyitó Castaway közepén például van egy olyan nyálas rész, hogy kivert tőle a víz. A címadó Hope and Hell talán egy fokkal jobb.
A dalok hallgatása közben abban reménykedtem, csak ne jöjjön, az addig amúgy jó dalra, valami pop-os, szirupos refrén. De mindig jött. Jó, azért találtam két dalt, a Lifeline-t és a The Worst In Me-t, amelyekben nem annyira tetten érhető a fentebb említett probléma. De csak nem annyira.
Úgy, hogy a refrénig semmi gond, tök jó kis metal dalok ezek, aztán, meg zsupsz, belepottyan az egész egy gödörbe Mindenesetre nem szeretném, ha az elkövetkezendő évek metal, metalcore zenéje ebbe az irányba haladna tovább. Mert lehet ezt jól is csinálni, lásd Bullet For My Valentine, Parkway Drive és társaik. Meg lehet hallgatni, de csak óvatosan.
Az Our Hollow Our Home: 'Hope And Hell' album dallistája:
01. Castaway
02. Hope And Hell
03. Burial Season
04. Veil Walker
05. Lifeline
06. Funeral Verse
07. The Worst In Me
08. In Reflection
09. Grave Garden
10. Bloodmoon
Fodor Attila
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
