Bejelentkezés

x
Search & Filters

Metal-történelem: a 66 legfontosabb pillanat - 1. rész

A kedvenc korszaktól, stílustól és zenekaroktól függően bizonyára mindenki más-más történéseket tart sorsfordítónak és igazán meghatározónak. Ebben a hatrészes cikksorozatban 66 ilyen momentumról olvashattok, amelyet a Loudwire stábja gyűjtött össze a 60-as évektől napjainkig. Lesz szó újraegyesülésekről, balesetekről, kirúgásokról, lemezmegjelenésekről, sorozatokról, filmekről, cikkekről és még rajzokról is a Black Sabbath-tól kezdve a Ghost-on át Frank Zappa-ig, Lemmy-ig és Jimi Hendrix-ig. Induljunk is el a lista végéről!
 
66: A Def Leppard sztárzenekar lesz az MTV-n a Photograph klipjével: az MTV mai kínálatát elnézve már szinte rá sem lehet ismerni az egykori meghatározó zenecsatornára, a 80-as években azonban még hatalmas szerepe volt, amit az is bizonyít, hogy a Def Leppard-ot túlzás nélkül az MTV tette igazi sztárokká. A zenekar 1982. december 2-án forgatta le a Photograph klipjét, amelyben a banda tagjai mellett ketrecekben táncoló nők is feltűntek. A videó hatalmas siker lett, az MTV rengetegszer játszotta, és ennek nem kis szerepe volt abban, hogy a Pyromania albumból csak az USA-ban tízmillió példány talált gazdára. A csapat frontembere, Joe Elliott utólag elismerte, hogy nem szép dolog nőket ketrecbe zárni és bár a klip ma már valószínűleg idejét múltnak tűnik, akkoriban nagyon is menő volt.
 
 
 
65: A Lollapalooza lebontja a műfajok és bőrszínek közti falakat: manapság már teljesen természetesnek vesszük, hogy a legtöbb fesztivál különböző színpadjain, de akár egymás után is lépnek fel rapperek, rockbandák és DJ-k, ez azonban az 1991-es Lollapalooza-ig egyáltalán nem volt megszokott. A Jane's Addiction ekkor tartotta búcsúturnéját - igaz, később többször is visszatértek - és a frontember, Perry Farrell azzal az ötlettel állt elő, hogy legyenek a turnén férfi és női énekessel felálló bandák, különböző bőrszínű előadók, régi és új csapatok egyaránt. Így került a képbe a teljesség igénye nélkül a Banshees, a Body Count, a Nine Inch Nails és Henry Rollins is. A 91-es Lollapalooza óriási siker volt, a sokszínű felhozatal pedig hosszú évekre megmaradt és olyan zenekarokat ismerhetett meg itt a nagy közönség, mint a Green Day, a Rage Against the Machine, a Pearl Jam és a Tool.
 
 
 
64: A Jethro Tull legyőzi a Metallica-t a Grammy-gálán: a Grammy-n 1988 óta díjazzák a hard rock és metal előadókat, ebbe a kategóriába azonban rengetegen beleférnek, még olyanok is, akiket a többség talán egyik címke alá sem sorolna be. A Metallica ekkor még ifjú sztárjai valósággal berobbantak a köztudatba az ...And Justice for All albummal, így senkit nem lepett meg, hogy Grammy-jelölést is kaptak érte, a kategóriában azonban ott volt még az AC/DC a Blow Up Your Video-val, a Iggy Pop a Cold Metal-lal, a Jane's Addiction a Nothing's Shocking-gal és a Jethro Tull a Crest of a Knave-vel. Mivel a kategóriát mindenki a metallal azonosította elsősorban, a Metallica győzelmére mutatkozott a legnagyobb esély, az Akadémia tagjai azonban a Jethro Tull-nak ítélték az elismerést egy olyan albumért, amely még csak nem is nevezhető kiemelkedőnek a zenekar életművében. A győztesek ráadásul ott sem voltak a gálán, mivel a kiadó biztosra vette, hogy nincs esélyük. A Metallica ezután feltette a "Grammy-vesztesek" matricát az ...And Justice for All-ra, a következő években pedig zsinórban háromszor is ők nyertek. 1992-ben Lars Ulrich a beszédében köszönetet mondott a Jehtro Tull-nak, amiért nem adtak ki új albumot.
 
 
 
63: A Rock on the Range fittyet hány a trendekre: teljesen logikus, hogy a fesztiválok szervezői az alapján válogatják össze a fellépő előadókat, hogy kik azok, akik éppen elérhetők és sok embert bevonzanak. Manapság ez főleg hiphop és pop előadókat jelent a mainstream fesztiválokon, de annak idején mindenki az alternatív rock és a jammelős műfaj legjobbjaira épített, ami azt jelentette, hogy mindenhol ugyanazok a zenekarok léptek fel. Ezt elégelte meg 2007-ben Danny Wimmer, aki úgy döntött, a kedvenc rock and roll bandáit hívja meg az első Rock on the Range-re, amelynek húzónevei a ZZ Top, a Velvet Revolver, a Halestorm, a Three Days Grace és a Breaking Benjamin voltak. A húzás nagyon bevált és a fesztivál azóta is megmaradt ennél a vonalnál. Csak összehasonlításképpen: míg az idei Coachella-n Beyoncé, Eminem és The Weeknd voltak a fő fellépők, addig a Rock on the Range-en az Alice in Chains, a Tool, az Avenged Sevenfold, a Stone Sour és az A Perfect Circle koncertjére tomboltak több tízezren, de számos fiatal banda is fellép évről évre a fesztiválon.
 
 
 
62: Osbourne-ék valóságshow-hősök lesznek: a 2000-es évek elején gombamód elszaporodtak a valóságshow-k, miután a csatornák vezetői rájöttek, hogy ez a formátum sokkal olcsóbb, mint egy tényleges sorozat elkészítése, hiszen átlagemberekből lehet sztárokat csinálni. Az MTV mesteri szinten űzte ezt, majd 2002-ben úgy döntöttek, adnak egy saját műsort Ozzy Osbourne-nak, a feleségének, Sharon-nak és két gyermeküknek, Jack-nek és Kelly-nek (a másik lányuk, Aimee nem volt hajlandó szerepelni a kamerák előtt). A The Osbournes indulása előtt még volt egyfajta misztikum a rocksztárok körül, ekkor azonban a rajongók betekintést nyerhettek abba, amibe addig soha: egy híres zenész hétköznapjaiba. A műsor tényleg mindent megmutatott, beleértve Sharon harcát a rákkal és Kelly bimbózó énekesi karrierjét, és bár 2005-ben vége lett, így is egy teljes új nemzedék ismerte meg Ozzy-t, és az egész család szem előtt van azóta is: Sharon volt mentor a brit X-faktorban, most pedig a CBS-en vezet talk show-t, Jack szintén műsorvezetőként találta meg a számítását, Kelly pedig énekel, illetve zsűritag az Australia's Got Talent-ben. A The Osbourne nézettségi rekordokat döntött és később olyan rocksztárok kaptak ennek köszönhetően saját műsort, mint Gene Simmons, Dave Navarro és Dee Snider.
 
 
61: Jani Lane meglátja a jövőt: bár a többség úgy véli, a Nirvana Nevermind-ának köszönhetően változott meg a rock- és popzenei ízlés a 90-es évek elején, ez nem teljesen igaz; a változás egyébként is ott lógott már a levegőben. Az Alice in Chains egy évvel a Nevermind előtt adta ki Facelift című első albumát. Legendás sztori, hogy amikor a Warren frontembere, Jani Lane egy alkalommal a Columbia Records székházában járt, Alice in Chains plakátokat látott az ő posztereik helyén. Egy évvel később elmondta, hogy rögtön a "helló, Seattle, viszlát, Warren!" mondat jutott az eszébe.
 
 
 
60: A The New York Times a helyi metalszíntérről ír: "Halál, sötétség, káosz és üresség" - ez egy létező szalagcím a The New York Times egyik idei számából, amely a New York-i színtérrel foglalkozik. A cikk sokakat meglepett, hiszen egy olyan időszakban született, amikor a kemény zenék egyre inkább kiszorulnak a fesztiválokról és egyre többször halljuk, hogy "a rockzene meghalt". Az írás ráadásul Kim Kelly tollából származik, aki a Metal Maniacs nevű underground magazin írójaként kezdte pályafutását, majd a Rolling Stone szerkesztője lett, vagyis pontosan tudja, mit beszél. Bár valószínűleg nem sok Times-olvasó cserélte az öltönyét felvarrókkal teli mellényre a cikk elolvasása után, akkor is egy hiánypótló és rendkívül fontos írásról van szó.
 
 
 
59: Nikki Sixx meghal, majd feltámad: bár a Mötley Crüe egyik legnagyobb slágere, a Kickstart My Heart úgy is értelmezhető, hogy a szexről szól, valójában Nikki Sixx nem mindennapi esetét örökíti meg, ugyanis a basszusgitáros 1987. december 23-án néhány percig a klinikai halál állapotában volt, miután túladagolta magát heroinnal, és a kiérkező mentősök csak a második szívbe adott adrenalin-injekcióval tudták őt visszahozni az életbe.
 
 
 
58: Rob Halford coming out-ja: bár a metal színtér résztvevőinek többsége már a 70-es években is nagyon jól tudta, hogy a Judas Priest frontembere homoszexuális - amire egyébként megjelenése és több dalszövege is utalt - a rajongóknak mégsem állt össze a kép. Halford végül 1998-ban, az MTV-nek adott interjújában beszélt először nyíltan a szexuális beállítottságáról és bár ő látszólag nem csinált nagy ügyet a bejelentésből, valójában elmondhatatlanul fontos volt, mivel egy népszerű metalbanda tagjától még sosem hallhattak ilyesmit az emberek. Halford ráadásul szinte csak támogató üzeneteket kapott a rajongóktól, és még azok is elfogadták őt a szexualitásával együtt, akik korábban homofóbok voltak.
 
 
 
57: A Van Halen és az Alice in Chains közös turnéja: mostanában már nem lepődünk meg egy-egy szokatlan turnés párosításon, annak idején azonban mindenki csodálkozva vonta fel a szemöldökét, amikor a dallamos arénarockot játszó Van Halen zsinórban három number one album után bejelentette, hogy a virágzó Seattle-i színtér egyik csapatát, az Alice in Chains-t viszik magukkal turnéra. Ez a lépés egyértelműen igazolta, hogy a Seattle-i zenekarokat komolyan vették a színtéren, a Van Halen pedig megadta ugyanazt az esélyt az Alice in Chains-nek, amelyet 1978-ban ők is megkaptak a Black Sabbath-tól. Az Alice in Chains tagjai tudták: ha a Van Halen közönségét meg tudják nyerni maguknak, akkor bárkit, és sikerült is nekik.
 
 
 
56: A Metallica lesz a Lollapalooza fő zenekara: 1996-ban mind a zenekar, mind a fesztivál részéről meglepő húzás volt az együttműködés, hiszen a "Lolla"-n inkább az alternatív rock (Nine Inch Nails, Smashing Pumpkins, Soundgarden, Pearl Jam, Ministry, Rage Against the Machine, L7, Tool) és a nehezen bekategorizálható bandák (Jane’s Addiction, Primus, the Jesus and Mary Chain, Nick Cave and the Bad Seeds, Beastie Boys) mentek, a Metallica azonban egy jóval keményebb vonalat képviselt a Load lemezbemutató turnéjával. James Hetfield-ék mellett olyan zenekarok léptek fel még ebben az évben a fesztiválon, mint a Soundgarden, a Ramones, a Rancid és a Screaming Trees. A Metallica fel is idézte az esetet 2012-ben Orion Music + More elnevezésű saját fesztiváljukon, ahol olyan bandák játszottak még, mint a Ghost, az Arctic Monkeys, a Cage the Elephant, az Avenged Sevenfold és a Volbeat. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a Lollapalooza egy, míg az Orion két évvel később megszűnt.